Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-09-01 / 9-10. szám
május másodikán a budapesti tiszti akadémia fiatal tisztjelöltjeinek lázadásával egyszerre országos jellegűvé vált. A kommunista kormány helyzetét még válságosabbá tette az a szomorú tény, hogy az a fegyelmezetlen és szedettvedett csőcselék, akikből a “vörös hadsereget” összetákolták, a köröskörül előnyomuló gyenge szerb, román és cseh erőket sem volt képes fenntartani. így tört ki a május másodiki ellenforradalom minden felé. Ez a mozgalom egyelőre csak a középosztály forradalma volt, mert az ország főereje, a parasztság kint dolgozott a földeken. A tavaszi munkák ideje volt, s a föld fiait a földön kívül egyelőre semmi más nem érdekelte...... Az állomás felé igyekvő csoporttal lépést tartva dobogó szívvel és forradalmi izgalommal ott menetelt Tardy Pista is. A raktárépületek melletti rakodón, a kerítés mögött, az Isten szabad ege alatt óriási halom puska hevert és ázott a szemerkélő esőben. A puskahalom körül már állt egy csomó ember, válogattak a szanaszéjjel heverő mindenfajta fegyverekben. A tömeg közepén egyenruhás őrmester állt egy fegyvermester, aki az előtte levő kosárból minden kiválasztott puskába beletett egy zárdugattyut. Az óriási puskahalom mindenegyes darabjából hiányzott ugyanis a lélek, ami nélkül a puska nem puska: egyetlen kint heverő puskában sem volt zárdugattyu. A puskaosztogatás helyét csak az állomás belső perronjáról lehetett megközelíteni, mert a rakodót két oldalról épületek, a harmadik oldalról magas drótkerítés zárta le, a sínek felőli oldalon pedig tehervaggonok álltak. A perronra betódulókat váratlan meglepetés érte. A rakodóhoz vezető szűk korridoron két igazi, szabályszerű, forradalomelőtti magyar királyi csendőr állott, frissen vasalt egyenruhában, szabályos felszereléssel, kakastollas kalapjukban, kesztyűs kézzel, feltüzött szuronnyal és mozdulatlanul, mint az erő és a nyugalom szobrai. Úgy, mint régen. Az érkezők arca felderült, megéljenezték a csendőröket, akiket a forradalom tüntetett el pár hónappal azelőtt, akiknek eltűnésével megszűnt a rend, a biztonság és a nyugalom s akik most biztató előjelként egyszerre megjelentek újra. Az ovációra egy pillanatra felengedett arcuk szoborszerü keménysége, a szemük átmelegedett s ez volt minden felelet, köszönet és üdvözlés. Utána újra a személytelen keménység és megbízhatóság sugárzott a két csendőrőrszemből semmi más, mint ahogy ez sugárzott Európa legkeményebb és legmegbízhatóbb karhatalmi szervezetének minden tagjáról a magyar királyi csendőrség megalakítása óta, immár egy fél évszázada. Mindenkit keresztülengedtek a korridoron a puskákhoz, s a többiekkel együtt besurrant a Palóc is. A rakodón a legkülönbözőbb puskák hevertek ezerszámra. Régi, egylövetű Vrendlpuskák, 88-as mintájú magyar gyalogsági fegyverek, 95-ös mintájú magyar karabélyok, német Mauserek. Tardy Pista is kiválasztott magának egy egészen újnak látszó, világos agyú karabélyt, de nem merte kérni a fegyvermestert, hogy tegyen bele zárdugattyut, mert félt, hogy letetetik vele a puskát. Félretette hát az egyik vaggon ütközője mellé, majd odafurakodott a tegyvermester körül tolongó tömegbe és egy óvatlan pillanatban kiemelt a kosárból egy zárdugattyut. Az emberek közé vegyülve megnézte s belenyomott tipusszámot. Szerencséje volt, 95-ös mintájú volt, mint a karabély, amit félretett. A zárdugattyut belecsusztatta a zsebében összegöngyölt történelemkönyvbe, s izgalmát a lehetőségig eltitkolva, kisétált a rakodóról a két csendőr között, akik mellesleg ügyet sem vetettek rá. Odakint megkerülte a vaggonokat, megkereste a helyet, ahova a puskát rejtette és az ütközők alatt átbújva, kihozta. Most már volt puskája. Hogy mire kell az neki, azt tulajdonképen nem is tudta. De nem is törődött vele. Puskája volt, szép puska és boldogan cipelte hazafelé...... Otthon nagy ováció fogadta a puskát. Töviről-hegyire megvizsgálgatták mindnyájan, gondosan áttisztitották, megolajozták és egy csomó sikertelen kísérlet után beletették a zárdugattyut is. Gyönyörűen csattogott, működött a zárdugattyu, s mikor Pista boldogan az ágya fejéhez állította, mindnyájan irigyelték tőle. Még Bivaly is. Délutánra kisütött a nap. A város telítve volt izgalommal, de a hangulat mégis sokkal inkább ünnepélyes volt, semmint forradalmi. A Kossuth-tér, meg a főbb útvonalak még mindig magukon viselték a tegnapi május elsejei ünnepség nyomait, mindenfelé ázott és szakadt vörös rongyok, meg vörös papirmaradványok voltak láthatók, a házakon azonban mindenütt az ellenforradalom fehér zászlói lengtek. Izgató és izgatott hírek, pletykák keringtek, bukkantak fel minden félórában. Hire jött, hogy az ellenforradalom letörésére 2000 kommunista matróz jön Budapestről. Hire jött, hogy a vasútvonal lezárására Makiár előtt kisiklasztottak egy mozdonyt. 99
