Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-09-01 / 9-10. szám

csodákról. Elhelyezés, közvetítés, nézők, s mindenekfelett a versenyzők, az olimpiai fáklya útja, amely öt földrészt bevilágít. És mindenütt dolgoznak már a válogatott keretek, megindulnak a végső versenyek és találgatások. így készülődnek a ködbe olvadó brit partok bajnokai-Itália felé. Készülnek, mert esélyük van sok sportágban, s ha nem gyöznek-udvariasan bólintanak. Jó sport volt és ezzel vége a történetnek. És ott lesznek a lovasok is, ott lesz lady Sarah Fitzalan Howard. Egyenruhában, startszámmal, jelvényekkel és színekkel.

Nemsokára, — de válaszolni kell London West ló. Basset Roadra. Elővettem a levél papirt és Írni kezdtem.

Richmond-lovasok-délután . . .

Budafoki A. Gyula:

HUNYADI VACSORÁJA.

Történt egyszer, hogy János ur estebédre látta Gori basát. Bár nem szívesen parolázott a pogánnyal, ezzel az eggyel mégis illett kivételt tennie. Egyrészt az a körülmény, hogy a szultán harmadik unokatestvére volt, tehát császárvér és mint ilyen nyilvánvalóan járatos a porta kulisszatitkaiban. Nemkülönben az, hogy nevezetes vitéz volt és tudós világfi, aki a padisah arcaként bejárta volt már az egész ismert világot és mostanság Franciahonban végzett követjárásáról térül éppen Istambulba.

Budán Ulászló előtt csillogtatta meg virágos beszélő tudományát, az meg, hogy felét sem 'értette a basa tekervényesen csalafinta mondanivalójának, hát Hunyadi Jánosra szabadította rá királyi vendégjoggal, hadd vesződjön véle a vajda a fegyvernyugvás unalmában.

Őszintén bevallva Hunyadit is érdekelte, hogy minő egyezkedést viszen a francia király kancelláriájából, mely rendkívül hires volt soha be nem váltott mesés Ígéreteiről.

Kapóra adódott, hogy Janku is vizitára érkezett Hátszegről, duzzadó erőben és rendkívül gondozottan, ahogyan az jócskán a mézeshetek után szokásos férfiembereknél, akik beosztással gondolkoznak.

Erzsébet asszony nem állhatta, hogy bele ne csípjen:

— Hijnye de nyalka, a süldő gazda.

Erre Janku elpirult, de hogy fitogtassa

frissen született férfibátorságát, visszamorgott:

— Szépasszonyhoz jöttem vizitába, tán csak megbirok vele,?

— Bátor ember vagy öcsém.

Nevetett szívből János ur, aztán a vendégre terelődött a szóbeszéd.

— Ha magyarnak el is találod az ízlését Erzsikém, az ilyen bőgyomru pogánnyal óvatosan kell bánni. Sokféle légyen és rengeteg edényzet, ez mi legfontosabb. Majd csak rátalál a gusztusára valóra az ebadta. Kardnak és konyhának jóhirét kell vigye, mert különben rögvest nyakunkon a török.

Erzsébet asszony egyenesen emésztette a kíváncsiság, hogy mi történik a nagyvilágban, merthogy ilyen az asszonyfajta, még ha Hunyadi Jánost vallhatja is hites urának.

Akkora sürgést csapott a konyhaházban, hogy János ur és Janku bőviben voltak a mesélgető időnek. Vallatták, faggatták egymást, mint ahogyan azt gyereklegénykorukban megszokták.

Végül is komolyra terelvén a szót a gyepüőrizet sűrítésére döntöttek, merthogy a pogány pontosan akkor készül a gyalázatosságra, amikor úgy hallgat, mint a sülthal a kondérban.

Mikor Gori basa érkezését jelezték, János ur a lovagi szálát jelölte meg fogadására és úgy találta alkalmatosnak, hogy az estebédet is ide szolgáltassák.

Gori basa magas termetű, olajbarna, szép férfi volt. Választékos magyar nyelven szólt.

— Békesség vagyon ... — Mondotta végezetül. — És békesség lészen mindazideig, mig a nagyfényességü padisah atyai mosolyában fürödik a magyariak országa.

János ur ezúttal lenyelte leckéztető válaszát és a vendég balkarját szive magasságban megérintve jelezte, hogy szívességgel látott.

Gori basa most Erzsébet asszony előtt tisztelgett, akkora reverenciával, hogy a két testvér lassan unalmasnak találta az álldogálást.

Legalább tizenötször hajlongott Erzsébet asszony felé, miközben kitért az arcapirjára, a szemecsillogására, a ház szépségére és a várható eledelek nagyszerűségére.

Mikor végezetül befejezte a mondokáját, asztalhoz ültek.

Szürtlevü muskotálypálinkával kaptak be egy pohárkányit, de minthogy Gori basa igen csettintgetett a nyelvével, hát megrepetálták.

Erre aztán csúszott a zsíros szaggatott tészta és a lébenfőtt aprított bárány.

Aztán tűzdelt ökörsültet n^télték a vendég kedvéért rizsának a kásájával, mely csak úgy lötyögött a zsírtól.

Janku jöttében kedvenc vadászijjával néhány ingerült fácánkakast is leszedett a fáról, melyeket most egészbensülten tálaltak.

Záradékul néhány félkarhosszuságnyi pisztrángot hordoztak körül tejjel feleresztve és savanyított répát melléje. Erzsébet asszony egy két hordó fejtésből maradt savanyú borban répát fürdetett nyártól-66