Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-09-01 / 9-10. szám
— Vigyázz, bele ne igyál! — mondta a másik. — Nem vagyok hülye! Mi ez itt egyáltalán? — Azt hiszem, tözegbánya meg valami kenderáztató. Ekkor megpillantották fenn a Holdat. Telihold volt. — Gondolod, hogy már Ausztriában vagyunk? — kérdezte a nagyobbik. — Az jó lenne. — Menjünk erre, mert mindjárt éjfél! Megindultak az egyik fasorban, az előbbi irányukat keresztezve. A fasort töltés tartotta, a tetején derékig érő gaz nőtt. A töltés alatt jobbra, balra ingovány terpeszkedett. Abból emelkedett ki a töltés. Mikor a végére értek, letértek jobbra. Ez volt az eredeti irányuk. Szemben volt a következő fasor, oda mentek. Itt most bokán felül süppedtek a latyakba, a párákkal teli nedves környékről ismeretlen hangok érték a fülüket. Még egy árkot ugrottak át. Benn voltak a fák között. A fák alatt avar volt. Puha, ruganyos avar. Most látták, hogy ez nem fasor, hanem hosszúra nyúlt liget. A fák is mások voltak. Nem tudták a nevét, ők még ilyen fákat nem láttak. Nagy, terebélyes koronája volt a fáknak, nagyon vastag ágakkal, amelyek alig embermagasságnyira a talaj felett kezdődtek. A fák kozott megálltak s álltak mozdulatlanul sokáig. Azután elaludtak állva. Először az egyik, azután a másik. Amikor elaludtak, a térdük megroggyant, kettőt gyorsan előre léptek és felkapták a fejüket. — Másszunk fel egy fára aludni! A cipőjükben szortyogott az iszap. Felkapaszkodtak egy fára, közben sokat szenvedtek, mert az arcukat nagy szúnyogok csípték. A kisebbik kényelmes helyet talált. A törzs, amelyen felmászott itt már csaknem vízszintes volt. A végén három felé ágazott, a középső ág ívben felfelé hajolt, a másik kettő ferdén közrefogta. Az egész együtt olyan volt, mint egy karosszék. Kényelmes hely volt. A két oldalsó ágat a hóna alá vehette s azok biztosan tartották. Levette a cipőjét. A baloldali ágon, feljebb, két vékony vessző nőtt ki. Azokat letörte, csak egy arasznyit hagyott meg belőlük. Azokra ráhúzta a cipőket. Azután lefejtette a harisnyáit s azokat a jobboldali ágra terítette száradni. Mikor mindezzel elkészült, aludni akart, de fázott a lába. Az apjára gondolt. Vájjon neki is fázik a lába? Nem, mért a börtönben nem lesz vizes az ember cipője. A börtön száraz. A másik a szemben lévő ágra mászott. Neki nem volt ilyan kényelmes helye, az egyik lábát lógatnia kellett. A cipője, meg a harisnyája vizes volt, de nem húzta le. Megkapaszkodott a másik ágban. A fa kérge nedves volt és sikamlós. Úgy kapaszkodott meg benne, hogy átölelte. Tvésőbb mást gondolt. Kibontotta a nadrágsziját és átcsatolta az ágon, amelyen ült. Megtehette, mert az ág itt megtört merőlegesen fölfelé. Neki két bátyja volt a börtönben, de most nem azokra gondolt. A rendőrre gondolt, aki a vonaton igazoltatott. Amikor a szakaszukhoz ért, már senki sem volt a kocsiban rajtuk kívül, mert az előző állomáson mindenki leszált. Kívül, a vonat mellett nagy, zöld kukoricatáblák és csupasz tarlók maradtak el. Egy helyen, messzebb benn egy major mellett cséplőgép dolgozott. Rajta s mellette emberek gatyában, ing nélkül, a fejükön kalap. A nap már a fák tetejét érte, de a kocsiból nem láthatták. Elöl volt a nap, a mozdony felett. A vonat a nap felé futott, nyugatra. Egy legelőn kút állott, mellette leány. A haja vastag fonatban Vastag, barna hajfonat a bal vállán. Kötényben volt. Integetett. Integetett a vonat után és mosolygott. Ahogy integetett, magasan, a karjával a feje felett, az oldalán felhuzódott a ruhája. Fel a térde fölé. Fehér alsószoknya takarta a térdét. Mosolygott és integetett. Kedves — gondolta magában. A rendőr átment a szakaszukon. Nem volt nála géppisztoly, csak oldaltáska. Mikor átment a szakaszukon, rájuk nézett és tovább haladt. De amint kiment az ajtón, rögtön visszalépett. Leült velük szemben és közönyös arcot vágott. Nagy, kerek, lapos arca volt. — Budapestről jönnek? — kérdezte a rendőr. — Nem. — Honnan? Megmondta neki. Közelebbről jöttek, mint Budapest. Sokkal közelebbről. Ez jobb volt. mintha Budapestről jöttek volna. Aki olyan messziről jön ide, közel a határhoz, mint Budapest, az gyanús. — Hova mennek? Megmondta neki a falu nevét. A falu még elég messze volt a határtól. — Maguk dolgozók, vagy tanulók7 — Dolgozók. A rendőr nem kérdezett tovább. Kivette a cigarettatárcáját és eléje tartotta. Ö vett belőle. Ahogy a három ujjával kihalászta a cigarettát a többi közül, a rendőr a kezét nézte. Azért nézte, hogy munkáskéz-e, vagy tanulókéz? Munkáskéz volt, mert már eltelt vagy három hónap, hogy kirúgták az egyetemről. A gyárban azóta a bőrébe ivódott a piszkos olaj; A kisebbiket nem kínálta meg cigarettával a rendőr. Az újságot tartott a kezében, a kommunista párt lapját. Úgy csinált, mintha olvasna. Ö akkor azt mondta a rendőrnek: — Meleg nap volt ma. — Az, Meleg. 9
