Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

véletlenül összeért a könyökünk, hideg eleganciával mondtuk: “Pardon ... ”.

És tétova lépésekkel ballagtunk az üressé és céltalanná vált délután felé ...

Amikor már vagy egy hete nem volt nálunk, anyám megkérdezte:

— Mi van Babával? Csak nem beteg?

— Nem... — válaszoltam, és igyekeztem másfelé nézni.

— Hát hol marad oly régóta?

— Szakítottunk ...

Anyám szinte túlzott komolysággal kérdezte:

— Szakítottatok? Ugyan miért?

Meghökkentem. Hogy miért? Igaz, — miért is? Hogy is volt? ... “Én sok boldogságot kivánok Neked ebben az életben ... ”. — “Hosszú barátságunk alapján nem ezt vártam Tőled ... ”. — Micsodát? ...

— Miért szakítottatok? — fordult anyám újra felém.

— Azt ... nem tudom ... Már elfelejtettem .. .

Egy idő múlva Babát elültették Márta mellé, ő kérte meg az osztályfőnöknőnket. A következő tanévben más iskolába ment. Soha többé nem beszéltünk egymással.

•

HALLÓ. . . HALLÓ. ..

A telefonálás is tudomány

Hányán áldják, hányán átkozzák naponta a telefont. Aki hozzászokott, annak állandó, pótolhatatlan szolgája, de ugyanakkor tirannusa is gazdájának, löki, hajszolja, az alkalmas és legalkalmatlanabb pillanatokban, beleszól mindenbe, nem hagyja nyugodni. Parancsoló csengetése a legkínosabb pillanatokén?, szólal meg, pont akkor, mikor éppen átadjuk magunkat a fürdővíz lágy melegének, vagy a tejre figyelünk, hogy ki ne fusson, egy komplikált mártás befejezésénél tartunk, vagy kalappal a fejünkön éppen az ajtóban vagyunk indulásra készen és már egy pillanatunk sincs, különben lekésünk a számunkra roppant fontos randevúról. Ne is beszéljünk az olyan telefonálókról, akik a leglehetetlenebb időkben éjfél után vagy kora hajnalban hívják fel barátaikat, mert történetesen nem tudnak aludni, vagy esetleg unatkoznak.

Meg kellene tehát szerkeszteni a tökéletes telefonáló kézikönyvét. Ehhez az ötlethez közlünk néhány irányelvet:

Ha te vagy a hivó, úgy a kapcsolás után ne kérdezd: “Halló, ki beszél ott?”, hanem elsősorban nevezd meg önmagadat:

— Itt X-né beszél, szeretnék beszélni Y kisasszonnyal.

Ha pedig megkaptad azt, akivel beszélni akarsz, úgy kérdezd meg, ráér-e pár pillanatra, vagy akarja-e hogy később hívjad újra.

Ha pedig szól a telefon, és te jelentkezel, ne kérdezd, hogy “ki kéri”, mielőtt megmondanád, hogy az illető jelenleg nincsen ott, mert ez félreértésekre adhat alkalmat. Hogy ez ne fordulhasson elő, fűzzed hozzá: “Legyen szives megmondani a telefonszámát, hogy Z ur, ha visszajön, felhívhassa önt.”

Ne telefonálj reggel 9 óra előtt, se pedig este féltiz után, hacsak nem jóbarátaidat hívod, akiknek ismered a szokásait és tudod, hogy olyankor nem zavarod őket.

Ne csevegj, ne húzzad a telefonbeszélgetést hosszan, mintha délutáni teázásnál ülnél. Mielőtt a tárgyra térsz, amiért telefonálsz. ne kérdezd ki a hívottat, hogy ő hogy van, mi újság, milyen régen nem beszéltél vele és ne meséld el azt a millió apróságot a mindennapi életedből, hogy mit csinál a bejárónő és milyen mozit láttál, ami őt talán nem is érdekli, mert közben talán éppen toporzékolva törülgeti a fürdővizet magáról, ahonnan a csengetés kihívta.

45