Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-07-01 / 7-8. szám
Olyan volt ez a botorkálás, mint a vesszőfutás. Aztán csöngettek. Tardy leült a helyére, elövette a latin könyvet, kinyitotta az aznapi leckénél, ott, ahol Caesar: Commentarii de bello gallicoja kezdődik. — Imitemur nostros Brutos, Mucios, Horatios...... — mormogta a memoritert, de az esze egészen máshol járt, és a szive nagyon szomorú volt..... VI. Tardy Pista már harmadszor vitte el titokban az iskolába a browningot, de nem tudta átadni, mert Novák Lajcsi a kirándulás óta hiányzott. Pedig egyre súlyosabb teherként feküdte meg Pista lelkét kétszeresen is, úgy is, mint pisztoly és úgy is mint idegen jószág, amely illetéktelenül van nála, hiszen azt Lajcsi csak rövid használatra csempészte ki apja íróasztalából. Végre, mikor a tizedik nap is eljött, és Novák még mindig nem jött iskolába, Tardy nem bírta tovább a bizonytalanságot a pisztollyal. Elhatározta, hogy elmegy Novákékhoz, ha csak lehet beszél négyszemközt Lajcsival és megkérdezi tőle, hogy mi legyen a veszélyes jószággal. Nem szívesen ment, mint ahogy általában nem szívesen érintkezett idegen emberekkel, de ment, mert nyugtalanította a revolver, amelyet egyébként gondosan elrejtett a kert kőfalának egy nyílásába. Délután négy órakor csengetett be Novákékhoz. A Lajcsi apja ügyvéd volt és igen szép lakásuk volt a Fő-utcán. Egy kedves-szemű asszony nyitott ajtót. Palóc rögtön megismerte, hogy a Lajcsi mamája volt, mert nagyon hasonlított a fiára. A kis Palóc enyhén zavarbajött, de azért ügyetlenül meghajtotta magát és bemutatkozott. — Tardy István vagyok, a Lajos osztálytársa. Az asszony elmosolyodott kedvesen. — A Palóc, nem? Már ismerjük magát a Lajcsi elbeszéléseiből — azzal kezetnyujtott. Tardy cuppanós csókot nyomott a kis fehér kézre s közben azon törte a fejét, hogy vájjon tudják-e már a pisztolyt. — Nagyon kedves magától, hogy eljött a kisfiámat meglátogatni, kedves Tardy Pista — mondta az asszony. — Lajcsi bizony nagyon súlyos beteg. Valami kiránduláson fázott meg, másnap már köhögött és 39 fokos láza volt. Most is állandóan borogatás van rajta. — A Novák Lajcsi mamájának a hangja most nagyon fáradt lett — Félünk, hogy tüdőgyulladást kap. Tardy Pista megijedt. — A viz — ötlött eszébe hirtelen. — A viz, amelybe én hajszoltam bele őket. — Nagy-nagy lelkiismeretfurdalást érzett. Az asszony félreértette a fiú ijedtségén. Meghatottan simogatta meg a Palóc fejét. — Maga nagyon szeretheti a fiamat. Tardy Pista. Palóc olyan lett, mint a pipacs. Roppant szégyenlte a meleg megjegyzést, amelyhez érdemtelenül jutott. — No jöjjön, Tardy Pista, nézzük meg Lajcsit. A kisfiú mozdulatlanul feküdt az ágyában. Erőlködve fel akart ülni, mikor Tardyt, meglátta, de az anyja visszanyomta. Tardy összerezzent, mikor az ágyhoz ért. Sáppadt és beesett volt az arca Novák Lajcsinak s mikor a Palóc a viaszfehér homlokra rátette a kezét, érezte, hogy forró, mint a tűz. — Köszönöm, hogy eljöttél, Palóc — mondta. Nagyon gyenge volt a hangja. — Remélem nemsokára meggyógyulok. Mi újság az iskolában? Tardy alig tudott valamit mondani. Mi újság? Semmi különös. A pisztoly izgatta állandóan. Novákné egy pillanatra kiment. A kis beteg egyszerre érdeklődve kérdezte: — Hogy kerültél vissza abból a szörnyű lyukból? Tardy tétovázva felelt. — Hosszú nóta nagyon. Majd ha meggyógyulsz elmesélem. Hanem a...... A pisztolyt akarta mondani, de belépett Novákné, szőlőt meg süteményt hozott egy tányéron. Tardy nagy kínálásra kivett egy kis fürtöt, lassan efcte, hogy hátha kimegy az asszony. De nem ment ki. Széket hozott az ágyhoz és leült. Pár percig beszélgettek, aztán Tardy látta, hogy hiába jött, hát felállt. Az asszony marasztalta, de Tardy a leckére hivatkozott, elbúcsúzott Lajcsitől és indult. Az előszobában Novákné kedvesen invitálta, hogy jöjjön minél gyakrabban. Pista mindent megígért és egy megkönnyebbült sóhajjal kilépett az ajtón. A revolver ügyet nem tudta hát elintézni. — Úgy látszik meg kell várnom, mig Novák meggyógyul — gondolta, miközben hazafelé tartott. — De hol rejtegessem addig a revolvert?...... Megint eltelt két hét. A napos mindennap jelentette a hiányzókat. A nevek mindig változtak, de Novák neve állandó volt. Közben hírek jöttek, hogy egyre súlyosabb beteg, tüdőgyulladása van. Tardyt állandóan bántotta a lelkiisme-K>7
