Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
SZAKÍTÁS Második elemiben kerültünk mindketten a rózsadombi magániskolába. Baba szőke, vékonyka kislány volt, egy fejjel nagyobb, mint én. Első nap ellentmondást nem tűrő határozottsággal mellém ült, és attól kezdve valami, szinte anyás gondoskodással vett körül. Én hagytam magam elkényeztetni, és korlátlan tisztelettel adóztam Baba almazöld, “kompléjának”, amelyet nevezetesebb alkalmakkor viselt. Engem bizony még ünnepnap is bubigalléros gyerekruhában járattak, és — óh szörnyűség — hatalmas szalaggal a hajamban. Barátságunk rohamlépésekkel fejlődött. Baba nap-nap után nekem adta a szalámis zsemléjét, viszont az én lekváros kenyereimet ő kebelezte be tőle szokatlan étvággyal. Együtt tekeregtünk el, ha véletlenül nem jöttek értünk iskola után és közös erővel kergettük meg a Tövis-utcai kecskéket, amelyek esküdt ellenségeink voltak. Baba az én irányításom alatt varrta összes babaruháit, és ha történetesen egyszer nem ő vendégszerepeit nálunk, akkor egész biztosan én mentem át hozzájuk. Szóval, elválhatatlan barátok voltunk. Azt sem sikerült soha teljesen tisztázni, melyikünk lelkét terhelte a Menczi-néni cukorkás bódéjában összegyűlt adósság. Közösen pusztítottuk az olcsó, cinóberpiros málnacukrot, amelytől olyan izgalmasan vörös lett az egész szánk, hogy percenként öltögettük ki a nyelvünket, várva a másik megnyugtató véleményét: “Még piros ... ” S amikor a fedezetlen adósságok Menczi-néni indiszkréciója folytán napvilágra kerültek, és reszkető inakkal vártuk a szülői igazságszolgáltatást, mindketten nekikeseredett konoksággal magunknak követeltük a szerzőséget. Egyek voltak az érzéseink, gondolataink, vágyaink, félelmeink, mintha egy lélek volnánk két testben. Negyedik elemista bizonyítványainkkal a táskánkban, megnyúlva és áhitatosan, megint csak együtt ballagtunk — mint évek óta — a napsütötte Bimbó utcán. Valami furcsa mámor lóbálta összekapaszkodott kezünket... ... Nem vagyunk többé elemisták ... taknyosok ... Nagy lányok leszünk... A Tarján-fiuk most már nem leselkedhetnek ránk a Keresztnél, hogy hirtelen, indiánüvöltéssel előugorva, földre teperjenek... S én nem hordok többé masnit, amit kitéphetnének a hajamból. Gimnazisták leszünk ... Baba a kedvemért ugyanabba az iskolába iratkozik, ahová engem küldenek az ősszel... De a mámorfelhők megmagyarázhatatlan, ellenséges árnyékokat is vetettek. Baba szólalt meg hirtelen: — Te, tudod, hogy egyenruhát kell hordanunk ? — Tudom ... — De én nem akarok olyan hosszú szoknyát hordani... És végigsimitott a kurta kis berakott szoknyán. Hirtelen engem is megcsapott az idegen, az ismeretlen, a félelmes ... Ki tudja, jó-e nagy lánynak lenni ? ... Mi vár ránk vájjon a gimnáziumban? ... ... Aztán már aktatáskában hordtuk a könyveinket és együtt jártunk a tánciskolába. A táskánkat néha a Tarján-fiuk vitték helyettünk, akik most már nem szívesen emlékeztek A vékonyan felvágott narancshéjra hideg vizet öntünk. Egy hétig naponta kétszer váltjuk rajta a vizet. Azután leszűrjük, és lemérjük. 1 kg-ra számítunk 1 kg cukrot. Vékony szirupot főzünk, ebbe beledobáljuk a narancshéjat, és vele még főzzük. Ezt háromszor, három napon át megismételjük, majd kirakjuk a héjat tálra száradni. Narancs torta 7 tojás sárgája, 1 egész tojás, 250 gr cukor habosra keverve. Bele rakunk 1 és fél narancs levét és reszelt héját, kis citromlevet, 200 gr tisztított darált mandulát, 2 kanál finom zsemlyemorzsát és a 7 tojás kemény habját. Kikent, lisztezett formában sütjük, ha kihűlt, kettévágjuk, és megtöltjük. Töltelék: 4 egész tojás, 2 kanál tej, 250 gr cukor, I narancs leve és héja, mindez vízgőzön sűrűre főzve. Ha kihűlt, 160 gr habosra kikevert vajjal összekeverjük. A krémmel töltjük, és bevonjuk a tortát és cukrozott narancsszeletékkel díszítjük. Füge cukorban Apró, zöld fügét veszünk. Ecetes vízbe, mikor forr, bele dobáljuk a tűvel megszűr - kált fügét, és vele forrni hagyjuk. Aztán a vizet leöntjük róla, lemérjük a gyümölcsöt, és ugyanannyi cukrot veszünk, mint a gyümölcs. Kis vízzel sürü szirupot főzünk, bele dobáljuk a fügét, és vele felforraljuk. Ezt a felforralást ismételjük három napon keresztül. Üvegekbe tesszük, vaniniával Ízesítjük, és kidunsztoljuk. 43
