Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-07-01 / 7-8. szám
Vaszary Gábor: STRÓFÁK A FELOLVASÁSRÓL. Mielőtt a felolvasásokról kritikát mondanék, vizsgáljuk meg magát a meghatározást. Mit jelent felolvasni? Felolvasni annyit jelent, hogy egy kiváló úriember, több más, kiváló úriembernek felolvas valamit. Na, már most! Mi készteti arra az embereket, hogy egymásnak felolvassanak valamit? Ez az, amit én is szeretnék tudni. Kivétel nélkül minden rádiófelolvasás nagyon érdekes. A felolvasó szempontjából. Mihelyt az illető felolvasta a felolvasni valóját, felveszi a honoráriumát és hazamegy. De hogy mit olvasott fel tulajdonképpen, azt sohasem tudja meg. Ezt soha senki sem fogja neki megmondani. Udvariasságunk és jólneveltségünk tiltja ezt. Az úgynevezett kritikai eszmecserék mindenkor a felolvasó háta mögött szoktak lebonyolódni és igy a felolvasó, a legérdekeltebb az ügyben, teljesen tanácstalanul áll a saját felolvasásával szemben. Én ebben a Gondviselés jótékony kezét látom. Ezért hiszi mindenki azt, hogy a másik felolvasása volt unalmas és nem az övé. Ez a hit mindenesetre figyelemreméltó. Én is ezt hiszem. Minek is tagadjam? Bevallom, mindaddig, amig szó sem volt arról, hogy magam is felolvassak valamit a rádióban, én is ott örültem egyes felolvasásoknak, ahol korántsem kellett volna. Pél dául, ha a felolvasó izgalmában elfelejtett lélegzetet venni és csupán akkor pótolta ezt a mulasztást, amikor már hitvány élete is veszélyben forgott és igy merő önvédelemből a szavak nyakát tekerte ki. Nem is csodálom, hogy egyes felolvasásokkal baj van. Már maga az olvasás is a legtöbb bajt okozza életünkben. Példás házaséletekben gyakran halljuk ezt a kifakadást: — Nyuszikám, még az újságomat sem engeded elolvasni? Meg fogsz őrjíteni. Iskolás koromban a fizikaórák alatt meglehetősen idegesítő körülmények között — a pad alatt — tudtam csak olvasni. De még igy is megjártam azzal a kevéske fizikával, ami csupán véletlenségből ragadt rám. Már évekkel ezelőtt arra a megállapodásra jutottak egy fizikai világkonferencián, hogy a világ összes fizikai tankönyveit meg kell változtatni, mert igen helytelen megállapítások vannak benne. Pár évvel ezelőtt, — a legvadabb béke idején, — a következőket olvastam egy napilapban: ,, Bolha-expedició: Wagner és Pavlovszky orosz tudósok vezetésével néhány nappal ezelőtt érkezett vissza Moszkvába, hároméves útjáról egy expedíció, amely a Kauká zusban, a Kaspi-tenger környéken és Turkesztánban a bolhák különböző fajtáinak elterjedéséről szerzett tudományos tapasztalatokat. Nem kevesebb, mint 179 uj, eddig ismeretlen bolhafajt fedeztek fel.“ Wagner és Pavlovszky három évig bolhát keresni mentek a mai világban. És korántsem azért, hogy kiirtsák őket, csupán hogy különböző neveket adhassanak nekismert nem jó, ha az embert ismeretlen nevű bolhák csipkedik. Elképzeltem ezt a Wagner és Pavlov - szkyt, amint őrjöngtek az újabb, ismeretlen bolha-tipusoknak: — Őrület, édes kis Pavlovszkykám, őrület! Minden rokonunkról elkeresztelhetjük a bolhákat. Az Istenért ne vakarózz! Csak ints, ha valamit érzel. És lesznek olyan bolhák: tatárfejü rákbolha (pavlovszky vulgaris). A mellső lábai hosszabbak, mint a hátsók és igy hátrafelé ugrik. Csípés közben mohó és izgatott. Ezt az újságcikket nagyon sok ismerősömnek felolvastam annakidején. Az életben ilyesmit felolvasni nagyon mulatságos, de nem a mikrofon előtt. A halálos ellenségemnek sem kívánom, hogy először szerepeljen a rádióban. Belső megrázkódtatásokkal jár a dolog. Már napokkal előre elönti az embert a forróság, ha rágondol és az a legérdekesebb, hogy közben fázik. Mire odáig jut, hogy bevezetik a felolvasószobába, már összecsukjanak a térdei és sietve alkalmat ad felebarátainak arra. hogy a könyörületesség és irgalmasság szép erényeit vele szemben is gyakorolhassák. Körülbelül huszonöt éve annak, hogy először szerepeltem a rádióban. Amikor megtudtam, hogy nekem is bele kell olvasnom valamit a mikrofonba otthon rögtön magamra zártam az ajtót és egy felolvasó-próbát csináltam. Elővettem egy újságot és próbaolvastam. Épp a spanyolországi forradalmakról volt szó. A következőket olvastam fel: „Tegnap is és ma reggel is hivatalos közleményt bocsátott ki a kormány, hogy kisebb összeütközésektől eltekintve egész Spanyolországban helyreállott a nyugalom és a kormány ura a helyzetnek.“ Ennyit olvastam csupán fennhangon, minden pár pillanatig tartott és máris be 74
