Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-07-01 / 7-8. szám
Az asszony gúnyosan fölnevetett.- Vegyelek sorra benneteket? Kezdjük, na. Nézz a szemembe, te itt! A legközelebb állóhoz szólt. Tömzsi, vörösképü ember volt, sunyin nézett az asszonyra. Nehány pillanatig egymásba fúródott a szemük. Aztán az ember morogva elfordult. — Eridj már, mit akarsz... Az asszony gonoszul fölnevetett. — Elfordítod a fejedet? Késő! Fordítottad volna el akkor, amikor a szekeret megláttad ott az erdőszélén állni...! Vásárból jöttél, mi? És az a szekeres is vásárból jött. Valami baja volt a szekérrel s ott guggolt mellette, amikor te... Az ember már az első szavaknál fölkapta a fejét, mint a megriasztott vad. Izzó szemekkel hördült rá. — Hallgass már, Istened ne legyen...! Honnan tudod...? Te...! A többiek feszülten figyeltek. Bandilla is. Az asszony megigazította ölébsn a gyermeket és tovább mondta.- Hallgassak? Hallgattál volna te az anyádra, meg a feleségedre, amikor sírva kérleltek, hogy ne vedd el azt, ami a másé, hanem igyekezz becsületes munkával megélni! Egy alacsony kis házban volt ez, igaz? Itt a kemence, ott egy sötét fiókos pad, fölötte festett kép, valami szent, vagy micsoda... a sarokban ágy... benne két gyerek... asztal, az asztal fölött mécses, féloldat ég... egy asszony ingben sir... egy öregasszony térdel a padlón, agyagból vert padlótok volt, ez az anyád... s te az ajtóban álltái, kezedben a balta és indultál éppen, hogy meglessed... — ördög — lihegte az ember — ördög...! Honnan tudod ezt...? — Honnan? Az arcodon van! S nektek, többieknek, mind! Ott van az arcotokon, a szemetekben, csak le kell olvasni! Ti akartok Ítélni fölöttem? Ti? Piha ! A szoba megtelt indulatos hangokkal ,haragos mozdulatokkal. Valaki az asszony elé ugrott. — Mit tudsz rólunk? He? Mit tudsz? Az asszony ránézett, villogó zöld szemével. A sebhelyt látta meg csak nem is az arcot. S már mondta.-- Rólad, Mihály? Nem mondtam, hogy az ujjad nyoma ott maradt a torkán? Nem mondtam, hogy varjak szedik !e csontjaidról a húst...? Hogy ott csüngessz egy szál kötélen a bükkfán... — Hallgass...! —- hörögte az ember és fölemelt ököllel az asszonynak ugrott. Ebben a pillanatban felcsattant a Bandilla hangja az asztalnál. — Megállj! Az ember ütésre emelt ökle megállt a levegőben. Bandilla felállt, öklét rátámasztotta az asztalra. Szeme szűkre huzva mustrálta az asszonyt. — Bátor vagy, asszony. Nem félsz tőlünk?-— Nem. A gyermek ott a karjai közt nyügösködni kezdett. Nem akart szopni többet. Begombolta az ingét és felállt. — Eridj már megint útban vagy — szólt rá az egyik emberre. A bölcsőhöz vitte a gyereket. — Tudod-e hogy hívnak engem, te asszony? — kérdezte Bandilla ott az asztalnál. — Hogy hívnak! Jöttél János, Eredj Pista. Mit bánom én. — Bandillának hívnak engem, *e asszony. Az asszony a beteg gyerekkel babrált, nem törődött mással. Meglepetés. Ferenc József királlyá koronázása alkalmából Budapest főpolgármestere összehívta a városi tanácsot, hogy az ünnepélyes fogadás részleteit megbeszéljék. A főpolgármester erősen népszerűtlen volt, és mikor előadta a tanácsnak, hogy a fogadással kapcsolatban a következő szempontokat kell figyelembe venni: először, hogy a királyt meglepje, másodszor, hogy ne kerüljön sokba, és harmadszor, hogy a nép örüljön neki, — felállt egy tanácsos és a következő indítványt tette: — Gondos megfontolás után azt indítványozom, hogy erre a nagy alkalomra emeljünk egy diadalívet és erre akasszuk fel mélyen tisztelt főpolgármesterünket. Ez először is a királyt nagyon meg fogja lepni, másodszor nem fog sokba kerülni és harmadszor a nép nagyon fog neki örülni...... * * Nehogy újra . . . Tetszhalottat visz a temetési kocsi. Egy lejtős részen a kocsi megbillen, mire a tetszhalott felébred, és még hét évig él. Hét év után ugyanazon az utón viszi a kocsi a most már valóban halottat utolsó útjára. Mikor a lejtős úthoz érnek, igy szól a halott térje a kocsishoz: — Vigyázva hajtson! Ezen a helyen hét évvel ezelőtt szerencsétlenség történt. * * így könnyebb-Haldokló férj a feleségéhez: — Gyere, ülj ide az ágyamra, hogy könnyebb legyen nekem a halál...... 29
