Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-07-01 / 7-8. szám
— Fourósága van, látszik — mondta Ferenc esetlenül és a gyerek fölé hajolt.- Igen, már tegnapelőtt óta. Nem értek hozzá elegei. Maguknak már több gyerekük volt, talán megmondják, hogy mit... Ferenc hátra nézett a feleségére. — Terka lelkem... A szikár csontos asszony haragosan harapta össze a szájác és elfordult. — Gyere már, nézd meg... Hirtelen elvörösödött az arca. — Gyere már, Istene ne legyen a fejednek, mert úgy hozzád sújtok, hallod-e...! A méhészné indulatosan fordult meg a sarka körül és gyors léptekkel odament hozzájuk. Erélyes mozdulattal nyúlt a gyerek után. Az asszony önkénytelen féltéssel szorította magához és kezét védőleg elébe tartotta. — Mi az?— förmedt rá szigorúan a méhészné és a hangiában ellenséges harag feszült — adod, vagy nem adod? Mi akarsz hát? — Add oda — szólt csöndesen Ferenc. Egy pillantást vetett az ember nyugodt, barátságos arcára, aztán átnyújtotta a gyereket a másik asszonynak. Az elkapta, az asztalra tette, szinte durván, mint egy csomagot és bontogatni kezdte. Az ajka megrándult. — Minek az ilyennek gyerek — dohogott magában boszszusan, aztán kopogó katonás léptekkel átment a másik szobába. Hosszasan matatott ott. Hallani lehetett, ahogy szekrényt nyitogat, fiókokat huzgál. Ferenc állt a szoba közepén és nem mert az asszonyra nézni. — Ülj le — szólt oda neki halkan. Körülnézett, aztán leült a fal melletti padra. A fiuk egyenként kisompolyogtak. Csak a legidősebb leányka maradt az asztal mellett és a gyereket bámulta. Az asszony visszajött. Vastag fehér rongy volt a kezében. Nem nézett senkire, a gyerekhez ment és ügyes kezekkel becsavarta a rongyba. Mikor elkészült, Ferenchez fordult.- Faggyas ruhát tettem a mellire — mondotta éles, pattogó hangon — félnap múltával föl köll újítani. Itt van hozzá a faggyú. Köténye zsebéből előhúzott egy papírba csomagolt valamit és az asztalra lökte. — Vízzel nem szabad hozzáérni, amig a forrósága nem szűnik. Persze, ahelyett, hogy az anyja mellett üljön, összeáll az urakkal és felköltözik az erdőkbe. Nem gyerek való az ilyennek, hanem... Isten bocsásd meg, majd megmondtam, hogy mi...! Azzal rá se nézett az asszonyra, csak visszarobogott a belső szobába és becsapta maga mögött az ajtót. Az asszony felkelt a pádról és a gyerekhez ment. Karjába vette és begöngyölte újra a nagy kendőbe. Ferenc zavartan topogott mellette és a leányka ijedt szemekkel nézte. Köszönöm, hogy segítettek rajta — mondta halkan és Ferencre nézett. Ferenc elvörösödve kezdett köhögni. — Ilyen a természete, tudod, nem kell úgy venni. Jó szive van azért. Az asszony nem szólt. Kilépett a nyitott konyhaajtón es magára vette az ázott szumánt. — Isten megáldja, Ferenc bácsi. És még egyszer nagyon köszönöm. Talán majd meg is tudom hálálni egyszer... — Ne beszélj igy. Jó asszony ő, tudod, csak...-— Isten megáldja, Ferenc bácsi. A becsületes ember-Egyszer Balatonfüreden egy csomó házasember és egy csomó agglegény öszszeveszett afölött: ki a derekabb ember, — az-e, aki megházasodik, vagy aki nem? A fürdőn ott volt Deák Ferenc. A vitatkozók elhatározták; megkérdezik őt. Küldöttséget választottak. A küldöttség tagjai voltak: Nagy Imre, aki később kúriai bíró lett, Lendvay József, aki később királyi táblabiró lett és Darnay államügyész. Deák azt felelte: — A kérdés félig komoly, félig tréfás. En is csak úgy felelek rá. — A becsületes ember megházasodik, az okos ember nem! Ez volt Deák felelete. És ebből se tűnik ki, hogy a szerelemben hány lóerőt ér a becsület. Tisza István főispánja. Tisza István belügyminiszter korában történt, hogy egy régen szolgáló, kiöregedett főispánt azok közé sorolt, akiket nyugalomba akart meneszteni. Mikor az öreg ur megjelent a szokásos első audencián, az uj miniszter gyengéd messzeségről azzal a diplomatikus kérdéssel fordult hozzá: — Mióta vagy főispán? Várta, hogy egy csomó évet mond, mire ő megjegyzi, hogy bizony már elég volt, elfáradhattál, nyugodtan adhatsz helyet fiatalabb erőnek, — de az öreg váratlanul igy felelt: — Csak most egy hét óta kezdem magam annak érezni! (T.i. egy héttel az előtt lett Tisza belügyminiszter. ) A nem várt válasz úgy meglepte, hogy igy felelt: — No csak folytatsd tovább. 25
