Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-07-01 / 7-8. szám

litani a városi háziipari leányközépiskolát, de szakérettségivel, hogy képesítsen is valamire. A város hatalmas textilipari üzemeinek szükségletére pedig fel lehetne állítani egy középfokú textilipari technikumot fiuk számára, amelynek gyakorló műhelyeit a helyi gyárak szerelhetnék fel. S végül a református kereskedelmi fiuközépiskola kiegészítéseképpen meg kellene szervezni egy állami kereskedelmi leányközépiskolát, amelyet a régi Jókai-utcai állami polgári leányiskola korszerű emeletes épületében lehetne elhelyezni. A többi iskola számára adva vannak a régi épületek, kivéve a textilipari technikumot, amelynek a számára uj, modern épületet kellene építeni, esetleg a textilgyári lakótelepek közelében.

Hátra volna még a város tanitóképzőjének a sorsa, amelyek közül egy ma mint középfokú iskola (pedagógiai gimnázium) még mindig működik, a katolikus és a református tanitónőképzőintézeteket az iskolák államosításakor megszüntették. A kérdés szorosan összefügg a tanítóképzés reformjával és az azzal kapcsolatos iskolarendezéssel. Ma már nem vitás, hogy a haladás megköveteli a tanítóképzésnek felsőfokra való emelését, ami azt jelenti, hogy a középfokú tanitóképzőintézeteknek nincs többé létjogosultságuk. Ma még őrzik ugyan a kettősséget: van pedagógiai főiskola, amely az általános iskolák négy felső osztálya számára két évfolyamos tanfolyammal képez tanárokat és van pedagógiai gimnázium, amely négy évfolyamos szakközépiskola s az általános iskolák alsó négy osztálya számára képez tanítókat, — ez az állapot azonban mindenképpen tarthatatlan. A tanítóképzést egységesíteni kell, mégpedig egy három éves főiskolán történő szakképzéssel, aminek viszont az egységes gimnáziumra kell felépülnie, nem pedig valamilyen kisebb értékű középiskolára (líceum), ahogyan azt a harmincas évek végén tervezték. A pedagógiai főiskolákat pedig vagy egyetemi székhelyeken kell felállítani vagy pedig olyan városokban, amelyeket erre a pedagógiai hagyományai predesztinálnak és megfelelő számú gimnáziummal és nagy vonzási körzettel rendelkeznek ahhoz, hogy a főiskola látogatottsága biztosítva legyen.

Pápa városának esetében mindhárom lehetőség adva van, tehát mindéképpen észszerű, hogy a három tanitóképzőintézet helyébe, mintegy annak pótlásaképpen, felállitassék itt egy pedagógiai főiskola. Ez összhangban is állna a környékbeli pédagógiai főiskolák szervezésével kapcsolatos tervekkel, mert Szombathelyen lenne egy állami, Győrben pedig egy katolikus pedagógiai főiskola, amelyeknek a pápai nem volna versenytársa. Fenn marad még a három tanitóképzőintézet középfokú tagozatának a sorsa, amelyek már egy ideig mint líceumok működtek is: kézenfekvő tehát, hogy ezekből gimnáziumokat szervezzenek. Tehát a meglévő katolikus és református fiugimnázium mellett lenne egy állami fiúgimnázium is, a most meglévő állami leánygimnázium mellett pedig lenne egy leánygimnázium az irgalmas nővérek kezén, egy pedig a reformátusok birtokában. A hat gimnáziumból és a város hatalmas környékéből aztán bőven kitelnék az állami pedagógiai főiskola hallgatósága.

Ami a főiskola elhelyezését illeti, arra is van megfelelő lehetőség: erre a célra legalkalmasabb volna a volt Esterházy-kastély központi fekvésű épülete a Főtérnek az északi oldalán. Jelenleg eléggé elhanyagolt állapotban van, mert az orosz körzeti katonai parancsnokság székel benne, azonban viszonylag kevés költséggel átalakítható lenne a főiskola céljaira. (Mint érdekességet említjük meg, hogy Nicolai itt komponálta — Esterházy Károly egri püspök vendégeként — a ‘Windsori vig nők’ c. operájának nagy részét. Egyébként magát a kastélyt is Esterházy Károly építette, ugyanaz, aki az egri líceumot, amit ma szintén pedagógiai főiskolának használnak.) Az U alakú kastély díszudvarának tengelyében van a főbejárat, amely mögött előcsarnok helyezkedik el, ebből nyílik a hatalmas lépcsőház kőbábos korláttal és stukkós mennyezettel. A középső részen vannak a reprezentációs helyiségek, a könyvtártermek, az oldalszárnyakban pedig kisebb lakosztályok, vendégszobák és egy hatalmas kápolna, valamint az egykori hires Esterházy-levéltár helyiségei. Ideálisabb elhelyezést egy pedagógiai főiskola számára elképzelni sem lehet: hatalmas,

reprezentáló épület a város kellős közepén, a megfelelő tantermekkel, laboratóriumi, könyvtári és levéltári helyiségekkel, tanári szobákkal és kápolnával, a hozzátartozó kétszázholdas ősparkkal, kertészettel, faiskolával s a rajta keresztül folyó Tapolcával és a Bakonyérrel.

Összegezvén az elmondottakat, Pápa városát nem is annyira nagy költségigénnyel, mint inkább rendszeres munkával és tervszerű elgondolásokkal valóban Dunántúl Athénjévé lehetne tenni a közeli jövőben. Két főiskola, három fiugimnázium, három leánygimnázium, két kereskedelmi középiskola, három mezőgazdasági, illetve ipari technikum, esetleg egy középfokú zeneiskola ténylegesen is méltóvá tennék a várost a fentebbi díszítő jelzőre. Ezekben az iskolákban tanuló többezer diák nagy élénkséget teremtene az egyébként csendes kis polgárvárosban, amely kulturális intézményei révén aztán tekintélyes idegenforgalomra is számithana. Ugyanis Pápa teremek és utcáinak tágassága, az építészeti sajá-21