Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-07-01 / 7-8. szám

lene állítani. Mindenekelőtt a várost megyei jogú (törvznyhatósági) városi rangra kellene emeltetni, ami által magasabb hatóságokat kapna (főispáni hivatal, törvényszék) és pár jelentős kultúrintézményt (könyvtár, levéltár, muzeum). Meglévő gyárait tovább kellene fejleszteni: dohánygyár, szövő és fonógyárak, villamossági eszközök, husárugyár, jéggyár, műtrágyagyár, — esetleg újabbakkal kiegészíteni: konvervgyár, mezőgazdasági gépgyár, famegmunkáló üzemek, gőzmalmok, kékfestő üzemek, kőedénygyár, — a környék szükségleteinek és lehetőségeinek megfelelően. Mindezt kiegészíthetné a város katonai jellege, amely már a múltban is megmutatkozott számos honvédségi fegyvernem idetelepítésével: gyalogosok, műszakiak, huszárok, repülők, ejtőernyősök, s igy tovább. A város a Bakonyerdő és a Kisalföld peremvidékén fekszik, ez ebben rejlő forgalmi és kereskedelmi helyzeti energiákat is kellőképpen kelleme kamatoztatni. Mindig híresek voltak a pápai vásárok és a város különleges piacai, amelyek mind egy-egy tér körül csoportosultak: a búzapiac, a fapiac, a halpiac, a zöldséges piac, a ló- és a disznóvásártér. Ami a vasúti közlekedést illeti, teljesen korszerűsíteni kellene a Bánhida- Pápa közti másodrendű fővonalat, hogy a Szombathelyre menő forgalmat átvehesse a nehéz terepen vezetett bakonyi fővonaltól és a győri kerülőforgalomtól. Ugyanakkor a Győrből jövő elsőrendű fővonalat a régi terveknek megfelelően meg kellene hosszabbítani Devecséren keresztül egészen Tapolcáig, mindössze egy 60 kilométeres szakaszról van szó, hogy azon megindulhasson az átmenő nemzetközi forgalom Prágából Pozsonyon, Győrön, Pápán, Keszthelyen és Nagykanizsán keresztül az Adriára, ami eddig csak kerülővel volt lehetséges. A vonal jelentős lenne Bécsnek és egész Észak-Dunántulnak a déli Balatonnal való összeköttetése terén is.

Mindez természetesen -— mint már mondtuk is — csupán jobban aláhúzná a városnak iskolaváros jellegét és az abban rejlő kulturális, nemzetnevelő és idegenforgalmi lehetőségeket. Pápának a két háború közt mintegy 5000 diákja volt, amely különös élénkséget hozott az egyébként csendes kis vidéki városba. Volt egy református hittudományi főiskolája, két felekezeti gimnáziuma, három tanítóképzője, három középfokú szakiskolája, öt polgári iskolája és számtalan elemi iskolája. Kérdés az, hogy mit lehet ezekből feltámasztani, mivé lehet ezeket fejleszteni az újabb követelményeknek megfelelően és egyáltalán milyen iskolákat érdemes a városban megtartani vagy újraszervezni, hogy ne csak a hagyományokat tartsuk tiszteletben vagy ne csak a helyi szükségleteket elégítsük ki, hanem nemzeti

vagy országos érdekeket is szem előtt tartsunk. E sorok íróját egészen szoros családi szálak fűzik Pápához, ifjúságának jelentős részét ott töltötte, ott is járt iskolába, tudományos kapcsolatai is vannak a várossal. Mint a neveléstörténettel foglalkozó szakember pedig számos tervet is készített a város leendő iskoláival kapcsolatban, amelyeket rövidre fogott részletekben az alábbiakban próbál meg ismertetni. (3)

Elvként kimondhatjuk azt, hogy a felszabadulás után fel kell támasztani a városnak régi, nagymultu, felekezeti iskoláit, ezt kívánja a jog, az igazság, a hagyományok, de a városnak társadalmi rétegeződése is; természetesen — a haladó kor szellemének megfelelően fel kell állítani minden vonalon a megfelelő vagy kiegészítő állami iskolatípusokat is. Vagyis újra meg kell nyitni a városban a bencések gimnáziumát a katolikusok számára, a leendő törvényeknek megfelelő keretek között. Az épület és a felszerelés adva van, ma is ugyanezt a célt szolgálja, tehát az átmenet zökkenőmentesen megoldható. A rendházat vissza kell adni régi birtosainak, a városháznak pedig megfelelőbb épületet kell keresni. Ugyanígy vissza kell állítani a reformátusok régi tanintézeteit: még pedig elsősorban a hittudományi főiskolát, a gimnáziumot és a kereskedelmi középiskolát. A leánynevelőiníézetekre később térünk ki.

A polgári iskolák megszűntek az uj általános iskola bevezetésével, ez egészséges megoldás: nyolc osztályú kötelező népnevelés, egységes tantervvel s erre épül fel minden fajta középiskola, amelyek azonban megreformálásra szorulnak, erre itt most nem térünk ki. Tehát a város öt polgári iskolája mindenütt beleolvad a megfelelő állami, felekezeti vagy városi általános népiskolába. Tehát a katolikusoknak adva van a plébániai iskola, a lányok számára az irgalmas nővéreké; ugyanígy a protestánsoknál és az izraelitáknál is. Foglalkozni lehetne a ferencesek és irgalmasok visszatelepítése mellett a pálosok visszatelepítésével is, akiket a népiskolai oktatásban lehetne szakszerűen foglalkoztatni. Kolostoruknak legalkalmasabb lenne a Főtér és a Fő-utca sarkán álló egyemeletes épülettömb, amely valamikor kolostornak épült, hatalmas kápolnája a múltban raktárhelyiség volt, ebédlőterme pedig táncterem. Az épület ‘Arany Griff Szálloda’ néven ismeretes és az Esterházyaké volt, akiktől erre a célra bizonyára meg lehetne szerezni. (Itt említjük meg, hogy Pápán a cisztercieknek is volt kolostoruk és több mint egy évszázadig a zirci apátság szerzetesei laktak benne, amíg török-dulta kolostorukat újraépítették.)

Az állami mezőgazdasági technikum (középiskola) ma is működik. Vissza kell ál-20