Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-07-01 / 7-8. szám
mint sok szülő gondolja. Ö nem erőlteti meg magát, hogy minél többet tanuljon egy nap. Csak annyit sajátít el, amennyit fáradság nélkül magáévá tehet. A kiejtést jól csak ebben a korban sajátíthatja el. Az ő dobhártyája olyan mint egy finom hanglemez, mindent könnyen felvesz. Könnyen rezonál a különböző hangokra. Pontosan veszi fel s adja tovább a hallottakat. Mennél jobban elkopott a szerkezet annál nehezebb a nvelvtanulás. Mennél később tanul valaki egy nyelvet, annál rosszabb lesz a kiejtése. Itt sohaem szabad kivételekről beszélni. Ez az általános szabály, amely alól vannak kivételek, de ritkán. Egy gyermek elsajátíthat három, kivételesen négy nyelvet is, mielőtt iskolába kerül. Ezt saját tapasztalatból állíthatom. De az emigrációban sokan megfigyelhették. Egy két jellegzetes példámat sokan igazolhatják. Nap-nap mellett alkalmam volt látni egy kis leány idegen nyelvekben való fejlődését. Az édesanyja német, az édesapja magyar. Az apja, hogy a gyermekkel a német nyelvet jobban elsajátíttassa, maga is németül beszélt a gyermekével. Az ő kiejtésének árnyalati hibáit (minthogy ő nem gyermekkorában tanulta a nyelvet) az anya korrekt kiejtése lecsiszolta s igy a gyermek német kiejtése tökéletes. A kis leány a német anyanyelvén kívül, angol játszótársaitól jól megtanult angolul. Ma már iskolába fog járni. Az óvodában egy év alatt kicsiszolta a kisebb hibáit az angol nyelvben. Mielőtt óvodába került, egy magyar család gondozta. Egy kis magyar játszótársától megtanult magyarul. Belépett a magyar cserkészek közé. Még nem volt tökéletes a magyar nyelvtudása. Még nem volt biztos a nyelv használatában. Néha sírva fakadt. Mikor ezen túl volt, boldogan ment a magyar cserkészek közé. Ott hamarosan oly szépen énekelte a magyar nótákat, hogy öröm volt hallgatni. Mikor mindahárom nyelvet jól beszélte simán, gondolkozás nélkül felelt, magyarul, németül, angolul a hozzá intézett kérdésekre. A nagyapja oly boldog volt, mikor hallotta a kis unokáját szép magyarsággal beszélni hogy, a kis barátnéját, akivel legtöbbet játszott, megajándékozta. Most nemrég „graduált" az óvodában. Annyi csillagot hozott haza, hogy nincs az a magyar őrmester, akinek annyi csillag lett volna valaha mindakét gallérján, mint neki a papírján. Ha most kezdene magyar óvodába járni, biztosra veszem, hogy onnan is oly sok csillaggal térne haza, ha az a rendszer divatoznék ott is és sok csillaggal lehetne „graduálni". Az idegen nyelvek tanulása az emlékezőtehetséget is fejleszti a gyermeknél. Ha egy gyermek három-négy nyelvet beszél az az emlékezőtehetség birodalmában is nagy teljesítmény. Erre jó példa egy litván kis lány esete. Az édesanyja annak is német. Az édesapja litván. A nagyanyja magyar. Az édesanyja németül, az édesapja litvánul beszél vele, következetesen. Amikor a gyermek 4-5 éves lehetett, mindkét szülő munkába ment. A gyermek csaknem egész héten a nagyanyjával volt. Hat éves koráig mindhárom nyelvet jól elsajátította. Sőt angolul is elég jól megtanult a játszótársaitól. Az angolt az iskolában tökéletesítve most 11-12 éves és mind a négy nyelvet jól beszéli. Ha igy fogja gyakorolni, mind a négy nyelvet, meg is fogja tartani. Mind a négy idiómában a nyelve simán pereg. Nem kell gondolkoznia. Emlékezhetünk mi is boldog béke éveinkre, mikor nem egy olyan ismerősünk volt, vagy hallottunk olyan gyerekekről, akik 10-12 éves korukig három-négy nyelvet beszéltek, minden évben más más nevelőtől tanulva. Jól emlékszem, hogy Esterházy János gr., a prágai parlamentben beszélve nem egyszer reflektált a szlovák, vagy német közbeszólásokra az illető nyelven, sőt ugyanez megtörtént lengyel viszonylatban is. Gyermekkorában tanulta ő is azt az öt-hat nyelvet, amelyeken beszélt. Egyszer volt alkalmam résztvenni egy udvari fogadtatáson, ahol a királyt József főherceg képviselte. Ő tartotta a “cerclé”-t. A társaság nemzetközi volt. A főherceg 7-8 nyelven beszélt. Érdekelt s tolmács utján megtudtam, hogy az egyes nyelvekben való jártasságát kifogástalannak minősítették. Szerintem az óvodában s az elemi iskolában kellene tanítani az idegen nyelveket s az angol francia, olasz stb. gimnáziumokban csak a kiváló eredményt elért diákokat kellene tanítani. így bizonyára sokkal eredményesebb lenne az idegen nyelvek tanítása s tanulása. Nekünk, ha hazánk szent ügyét méltóképpen akarjuk képviselni, minél több olyan emberre lesz szükségünk, akik idegen nyelveket minél tökéletesebben beszélnek, hogy sok idegent nyerjünk meg igaz ügyünknek, akik tárgyilagosan és hűen ismertessék meg a magyar kérdést a külfölddel s megtudják mutatni az idegen propaganda hamis arcát. így fogjuk tudni csak elkerülni, hogy soha többet ne jöhessen Trianon, Teherán, Jalta és Potsdam. 17