Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-07-01 / 7-8. szám
Hokky Károly: TANULJUNK IDEGEN NYELVEKET. Az angolszászok megtehetik, hogy fittyet hánynak más nemzetek nyelvére, mert nemcsak otthon, de az Egyesült Államokban, Kanadában s Ausztráliában is úgy élnek, mintha otthon volnának. Sok más ország műveltebb rétegeivel is meg tudják érttetni magukat, a saját nyelvükön, mint Indiában, Dél-Afrikában stb. Lloyd Georgeot bámulatba ejtette Apponyi Albert gr., mikor a békekonferencián olyan klasszikus szépséggel mondta el védőbeszédét Magyarország érdekében. Ugyanúgy megcsodálták a franciák és olaszok, mikor, amit elmondott angolul, megismételte franciául és olaszul. Dr. Pethő Sándor barátom mondta el nekem a “great old man ’-ről, ahogy őt nevezték, a következőket: “A Corda Fratres gyűlésén olaszul beszélt Budapesten. A jelenlevő hires, párisi Labory iroda vezetője kérte, hogy beszéljen franciául. Azonnal olyan tökéletes francia beszédet rögtönzött, hogy az illető ur kijelentette: “Ilyen remek francia beszédet még született francától is ritkán hallottam.” Berlinben nagy Wagner ünnepély volt. A közönség elégedetlen volt a hivatalos szónok beszédével. Többen, főleg előkelő hölgyek, felismerve Apponyit a közönség soraiban, nagyon állhatatosan kérték, hogy beszéljen ő Wágnerről. Apponyi vonakodott. Majd látva, hogy nem lehet kitérnie, kérte őket, hogy adjanak neki 5-7 percet gondolkozásra. Utána oly ragyogó beszédet tartott, amely nemcsak, mint szónoklat volt kiváló, hanem, mint Wagner méltatás is. Berlin szellemi előkelősége zugó tapssal ünnepelte nemcsak Wagnert, hanem őt is. Vilmos császár egyik fia évek múltán találkozva vele, emlitette neki, hogy jól emlékszik a Wagner ünnepélyen tartott beszédére. Az öt nyelven, úgyszólván egyenlő gazdagsággal beszélő Apponyi tündöklő kivétel. Nekünk a mindennapi élet idegen nyelveket beszélő munkásaira van szükséqünk, akik sokoldalúan szolgáhatják hazánk és népünk javát. Az olyan, számra kis, népnek, mint a magyar szárnyakat ad, ha egy más nép nyelvét kifogástalanul beszéli. Most már nemcsak az eddig moderneknek tartott nyelveket kell megtanulniok gyermekeinknek és unokáinknak s az egész jövő magyar nemzedéknek, tehát az anqolt, németet, franciát, spanyolt és olaszt stb. De meg kell tanulniok a közel s távolkeleti nyelveket, az arabot, kínait, japánt, az indiai nyelveket stb. sőt eqvik másik afrikai nyelvet is. A jövőben fel kell készülnünk arra, hogy Ázsia és Afrika sokkal nagyobb szerepet kapnak az emberiség életében és történetében. Ez teljesen indokolt is főleg a közép és keletázsiai népeknél, melyeknek műveltsége ősibb a mienknél. Az orvostudomány csillagászat, matematika s a lélekkutatás terén messze előttünk jártak, sokszor nem is évszázadokkal, de évezredekkel megelőzve bennünket. Komoly emberek, akik nyelvünk érdemi részével foglalkoztak alapos tanulmányaikban azt állítják, hogy csak 10-12 éves korban szabad idegen nyelveket tanulni, sőt nem is szabad előbb. Ezt állítja Kosztolányi Dezső ("Erős várunk nekünk a nyelvünk!”) aki gondosan kutatta a magyar nyelv természetét (de nem egyszer rajta csiptem, hogy az ikes igét elvétette.) A másik, aki ugyanezt ajánlja nem kisebb egyéniség, mint Hegedűs Gyula, aki mindmáig talán legszebben beszélő színészünk volt. Ha ő megjelent, tele volt az egész színpad. Lehetett ott kívüle bárki, mindenki csak őt figyelte s várta, hogy ő mit mond s hogyan mondja? Pedig soha a magyar színpadon senki természetesebben nem beszélt, mozgott és játszott, mint ő. Maga volt az egyszerűség. A minden időknek talán legnagyobb magyar színésze, nem egyszer játszott epizód szerepet. A magyar nyelv mindkét nagy mesterének igaza volt. Kosztolányinak éppúgy, mint Hegedűsnek. Azonban az ő céljuk az volt, hogy minél szebben beszéljünk magyarul. A másik cél az, amely idegen nyelvek megtanulását igyekszik elérni. Itt is először az anyanyelvet kell megtanulni. Ha ezt a gyermek tökéletesen elsajátította, akkor szabad csak más nyelvet tanulnia. Ez három éves korig rendesen megtörténik. Minden értelmes gyerek — többnyire — megtalanul három éves koráig, az ő szóbőségével, anyanyelvén szépen beszélni, ha a szülei is gondolnak erre s törődnek vele. Ebben a korban még kicsiny a gyermek szókincse. Amint uj szavakat tanul fokozatosan, úgy gazdagodik a szókincse. Olyan szavakat tanul csak, amelyek egy kis gyermek gondolatvilágának kifejezésre alkalmasak. Nem tanul elvont fogalmakat, amelyeknek értelmét agya még nem fogja fel. Ha hall is ilyeneket, ezeket az agya hamarosan kidobja. Csak azt tartja meg, ami őt érdekli. Elvont fogalmak őt nem érdeklik. Ebben a korban a felnőttek is türelmesek vele szemben, kijavítják, ha valamit helytelenül mond. A felnőttek viszont nem egyszer meqsértődnek, ha beszédjüket, idegen kiejtésüket kijavítják. Játszva csak ebben a korban tanul a gyermek idegen nyelvet. A többi gyerekekkel, játék közben, szinte észrevétlenül hódítja el azt. Sohasem terheli túl az agyát, 16
