Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-07-01 / 7-8. szám

Ősi személy, helység, táj és folyó nevek, mind hasznos útmutatást szolgáltatnak a történésznek. Többek közt megkönnyitik az időbeosztást, a háborúk, népmozgalmak, vándorlások és egyéb események sorozatában. Ezen támpontok vizsgálata közben azonban elkerülhetetlenek az etimológiailag hibás okfejtések. Ezek miatt azonban ezt a tudományos eljárást elitélni nem szabad. Az idők folyamán kiértékelt, vagy napvilágra került, újabb bizonyítékok révén, — bár késedelemmel, —- helyes útra terelődik ismét a kutatás és sokszor váratlanul megoldódik egy-egy régóta húzódó probléma.

A Sumir mondavilág „Nimrod“, vagy „Ninmur“ hires vadász hadvezér hősét német és arab kutatók ,,Nem-rot“-nak nevezik. Magyarul úgy értelmezendő, hogy ami hibátlan, büntetlen, vagyis „Nincs megróva“. Ez a Nemrót az utolsó nagy áradás idején élhetett körülbelül Krisztus előtt az ötödik évezred derekán. Kevéssé érthető okból nevével függ össze a Sumirok egy részének Eritreába, illetve Délkelet-Sudánba való költözködése. Ennek tanúbizonysága az a cirka „80“ táj, folyó és helységnév, mely még napjainkban is ott használatosak. E nevek ősi eredetét döntően bizonyítják azok a följegyzések, melyeket a Krisztus előtti ötödik században e táj leírásakor a hires „utazó ujságiró“, Herodotos és Onomasticon készítettek. A magyarsággal ellenséges érzületü propaganda igyekszik ezt olybá föltüntetni, hogy ezek török korabeli „deportált“ magyar települések. Attól eltekintve, hogy a török a Sudánban sohasem járt, Herodotos és a mohácsi vész között 2000 év telt el.

Egynéhány feltűnő szudáni táj, helység, folyó név. Igék: fúr — fúr, túr. Sebes — gyors vagy sebzett. Állatok: sáska, bak, lúd. Testrészek: orr, bokha — boka? Élelem: dara, bor. Egyéb: kaloda (fej ás nyakra rögzített, fából készített kalicka. Középkori fenyitö eszköz), húr — húr?, kád, raba — rab? vagy Rába? (dunántúli folyó név), Gara — magyarországi helységnév7 (Garay, vagyis Garából való, hires középkori magyar család), búk — bukik ige gyökere?, turfa — turó-fa? (semmi esetre sem jelenthet tőzeget, mert ez a német ,Torf"-ból ered), vagyis fa-eke. Ezen tájék jelölő szavak a „MAGUAR“ heqy körül fordulnak elő „ADÁN“, „BEREK“, és ..BARMOS“ nevezetű helységek közt. A lakosok ,,MAGYARAB"-nak. (magyar-arab?) nevezik magukat.

Mezopotámiában léteztek a következő községek: KALKÁR, ÁRPÁDU, ARADU, HIT, KISS, és mind közt a leghíresebb UR. Véletlennek mintha sok lenne? Már Aszir időben három egymást követő sumir lázadásról tudunk: 873, 852, 841, végül -az utolsó 512-ben Krisztus előtt. A menekülő sumir

törzsek neveit feljegyezte (hol és mikor?) MOZSDOK (Mozsdós, dunántúli község), FŐT (pestmegyei község, azelőtt állítólag Folt volt a neve), MOOR (dunántúli község), GUBALA, MAGAR, UGRA-SUMAR, RABA (Rába folyóra, vagy a „Rab" szóra emlékeztet), LAJTA (a volt osztrákmagyar határfolyó), MECSEK (hegység Pécs mellett), BALAT (talán ebből lett a Balat-on?), NEMROT (vezértőrzs), POROS-PULI (vezér törzs), EMESU (a későbbi Emese nönév, Emséből származik, vagyis „Koca“, ami táplálja malacait, átvitt értelemben családját, a törzset), KALMANU (ráismerni a Kálmán keresztnévre, bár van ehhez hasonló nyugati eredetű név is. Lehet, hogy semmi közé hozzá, ép úgy mint Julius-nak nincs semmi köze a Gyulához), UGRA (van e ehhez hasonló tájnév a Dunántúlon?), Végül a ZALA törzs (dunántúli megye). A MECSEK törzsnek vezére „PANNUN, PANON, HALMU“ nevezetű vitéz volt (ezek szerint Pannonia római időkben tőle kaphatta a nevét, ép úgy mint Pannonhalma).

Csodálatos többek közt az (amennyiben ez mind igaz lenne), hogy 2500 éven át a Dunántúl legjellegzetesebb tájnevei fönmaradtak változatlan alakban: Lajta, Rába, folyók, Zala megye, a Balaton, a legősibb vár Pannonhalma és a Mecsek hegység. Továbbá Ugor? és Gara? községek, valamint Mozsdós és Moor.

Forrásmüveimben alig egy-két adatot találok melyek az északfelé menekülő Sumir és Hittes törzsek pannonjai és később magyarországi letelepüléséről szólnának. Dárius tábornok (második Dárius császár 424- töl 405-ig uralkodott. Vájjon vele azonos e?) a legutolsó sumir fölkelés után a 101. évben, vagyis 411-ben és 109-ben, mert alattvalóinak tekinthette őket (a hitteseket és sumirokat) Pannóniába és Dalmáciába hadjáratot vezetett ellenük. De ott tőlük vereséget szenvedett. Szerinte a kiterjedt mocsarak és a hegyek miatt.

A Hettiták, illetve Hittesek (?) fővárosa Anatoliában (az ottan nemrég megtalált hatalmas agyagtábla könyvtár révén hires) BOGHÁZKOI — Bugacköi (vagyis Bugac kövei) közelében volt Illyrium. Azon kiviil több más azonos hangzású helység és tájnév föllelhetö Dalmáciában, ill. a horvát Illyrek által ma is lakott területeken is. (Lásd ebben az ügyben Herodotos és Onomasticon tudósítását). Talán ezért is soha nem háborúskodtak a hittes illyr horvátok később sem a magyarsággal. Egyébként a hettita vagy hittita birodalom megszűnt 1200-ban Krisztus előtt.

Túrán és Poros-Puli fővezérek végül is népüket, a perzsa történészek szerint kis ázsiai vándorlásuk alatt velük (a perzsákkal) súlyos harcokba keveredtek a Kauká-11