Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-07-01 / 7-8. szám

Lankadoztam bár, de el nem estem, Végigmentem a nehéz utón;

Két kezem se dugtam ölbe resten: Kenyerünket mindig megkerestem, Megbocsáss, ha többé nem tudom.

(Feleségemnek)

Kassára rászakadt az éj,

Minden szabad szót vérbe fojt a zsar- Az ajkak némaságra mély, (nők, De hangosan beszélnek a harangok.

Gyászol a sik, völgy és orom,

Tegnap nagy ország volt, ma rom. Nem földrengés döntötte le,

Patkány fúrt száz lyukat bele.

A patkány furta-turta föld Üregein a viz betört,

S nem bírta többé az alap Az ezredéves szent falat.

Eljön a nap, a haragnap,

De koporsót nem a rabnak,

Népem nem neked faragnak.

Ősi földed nem lesz préda,

Kit pokolnak körme véd ma, Reszkessen a cenk, a céda!

(A kassai harangok)

A történelem könyve jós igéknek Sybilla-könyve. Fényt vet a jövőre. Mit ér. ha csak hierogliph tinektek, Olvasni nem tudtok belőle.

(A történelem könyve)

Kit nem tántorított kin, halál A vérpadon s a gályán.

Ki hősök közt is leghősebb valál A népek nagy csatáján,

Megállsz-e most? •— Szivem remeg, — Megáll-e hűn az elrabolt határon,

A lelki mérgezés nem ront-e meg,

S a szolga-járom?

(Az elrabolt területek magyar népéhez)

Ki leőrölt hetven évet,

Sokat az már nem remélhet,

A szives szó, kézszoritás,

Jókivánat, bátorítás

Nem szól már, csak búcsúzéra,

Menni kell, ha itt az óra.

Leborult az őszi este,

Maradnánk még örömest, de Nyugtalanok künt a lovak,

Kaparják a jeges havat;

Hogy' maradna hát a vendég?

Bár marasztják: „jaj, ne menj még".

Jól esik, hogy meg nem unták,

De fölvette már a bundát,

Ott kezet fog, itt ölelget,

S a Rákóczi hangja mellett Beleül a deszka-szánba S indul a vak éjszakába.

(Születésem napján)

Oly szóvitát, mely nemzetemnek árt,

Te hangos uj magyar, nem kezdhetek tevéled,

Hisz ezt a meggyötört szegény magyar hazát,

Én törzsökös magyar, én féltem, nem te félted.

(Hangos uj magyarra)

ŐSEINK NYOMÁBAN...

A Sumir-Magyar közös eredet történeti és nyelvészeti kutatásának jelenlegi állását fogom az alábbiakban ismertetni. Bár kutforrásaim rendkivülien hiányosak, mégis elegendők arra, hogy betekintést adjanak. Zavaros, hézagos voltuknál fogva, érdemben nem foglalkozhatok velük, de különben sem akar ez egy tudományos, de még tudományos színezetű disszertáció sem lenni. Csak arra szorítkoztam, hogy az adatokat összesüritsem egyéni vagy más bírálat nélkül, kivéve az összefüggéseket; ezeket szubjektív megítélés alapján valószínűsítettem, könnyebb érthetőség kedvéért.

A Sumir-Magyar nyelvrokonság kutatásával párhuzamosan, annak történeti vonatkozásaival is, serényen foglalkoznak menekült véreink a világ tudományos központjaiban. Számos igen érdekes adat került már eddig is napvilágra. Szintézisük érthetően rendkívül fáradtságos, időrabló és sok hiábavaló vitára ad okot. Mégis ez velejárója a történelmi kutatásoknak. Előbb utóbb leszürödik egy elfogadhatóan bebizonyított elmélet. Ép úgy mint a (1) háromnegyed századon át egymással hadakozó, — a magyarok eredetét illetőleg, — a „török“ és a , finn-ugor“ irányzat képviselői, végül mégis célirányosabbnak találták tudományos kompromisszumokkal munkásságukat folytatni.

Károlyi István:

' то