Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-07-01 / 7-8. szám
dalokat nem ismerik, nem akarják megismerni, önként kizárják magukat a nemzet nagy közösségéből...... Zenei köztudatunk akkor lesz, mikor a 8. millió is magáévá teszi a 7 millió magyar zenei érzését, amire ma még idegenkedve néz. A magyar nyelv itt ezekben a dalokban éli a maga életét. A romlásnak indult magyar nyelvérzék uj erőre kap a velük való foglalkozástól...... Hivatása és élete Kodályt egy meghasonlott, tragikus világba állította. Ebben a világban hamarosan ráeszmélt a lelkében élő egybeforrasztó összefogó erőkre. Egyéniségének ebből a felfokozott tudatából származnak zenéjének hősies, szinte prófétikus vonásai, amelyek legmegrázóbban a Psalmus-ban tárulnak elénk. A legkisebb részletekre is szeretettel ügyel. Állandóan csiszol minden apróságot. Kis motívumokból valóságos zenei mikrokozmoszt épit. Zenéjében az egész magyar történelem elvonul előttünk. Szinte látjuk a magyar múlt dicsőséges és sötét képeit. Feldúlt otthonokat, felperzselt falvakat a török időkből. Fogságban szenvedő, honvágytól gyötrődő vitézeket. Látjuk a győztes, vagy meghajszolt kurucokat. Mulatozó cimborákat, vagy magányos bujdosókat, kóbor lantosokat. Egyszer félelmetes, jajgató tömegek kórusa zendül fel, majd Istent idéző, diadalmas menetek vonulnak el előttünk. Kodály mély, egyéni érzemelvilága legjobban müdalaiban nyilvánul meg. Bensőséges mély lira jellemzi ezeket a dalokat. Elénk idézi az otthoni tájat, a virágoktól tarka mezőt, a sötétlő erdőt, patak csobogását, esőcseppek kopogását, szél zúgását, ragyogó hajnalokat és mélabus alkonyokat. Az ezekben a dalokban minden szólam eljut az emberek szivéhez. Minden dallam megeleveníti az emberi életet. A Székely keserves, Marosszéki táncok, Székely fonó valóságos hősköltemények. A magyar zene „naiv eposzát" teremtette meg ezzel. Szabolcsi zenetörténész írja Kodályról: „Kodály tragikus sorsú nép fia — maga is tragikus árnyakat hordoz lelkében: elevenen buzog benne az őserejü humor kiapadhatatlan, megfiatalító forrása is, — de alapjában viharos, emésztő lángban lobogó költőiélek, telve szenvedélyes, forró lírával, sötéten izzó, drámai viziókkal, nemesen férfias melankóliával. Magányos poéta, ki azonban álomvilágának alakjaiból hatalmas, ezer gyökérszállal a valóságos életbe kapcsolódó világot teremtett magának s ebben a világban lelke immár korlátlan szabadsággal bontakozik ki. Ezért minden belső mozgalmassága mellett is van ebben a művészetben valami nagyvonalú, monumentális nyugalom, az alkotásnak emelkedett, élet és művészet egységéből fakadt s ezért a legnagyobb géniuszokra emlékeztető biztonsága, melynek mai kísérletező korunkban nem találjuk mását." + Az ellenségről. Vannak közömbösek, a barátok, az ellenfelek, akik valamely eszme, vagy meggyőződés, vagy érdekparancsszavára harcolnak ellened. Ez az emberi élet rendje, csak igy van szép feszültsége az életnek: — barátok és ellenfelek között, a közömbösök nagy tömegében. S aztán van az — ellenség. Nem ellenfél ö, több annál. Mintha a végzet kijelölt volna kettőtöket egy párharcra, melynek nincs oka, sem értelme. Tudsz róla, —- ahogy ö is tud felöled, noha az élet, a pálya semmilyen területén nem keresztezted útját. Gyűlöl téged, kenyeredre, életedre tör: — soha nem vétettél ellene. Egy életen át kerülitek és keresitek egymást. Mit is tehetsz ellene? Mindenekelőtt iparkodj megérteni. Ö az ellensúly életedben. Máskülömben suta és balog lenne életed küzdelme. Szükséged van rá. Le kell győznöd magad, hogy őt legyőzhesd. Meg kell ismerned az igazságot, hogy igazad legyen vele szemben. Jobbnak kell lenned, mert ö gonosznak hisz és hirdet téged. Isten őt jelölte ki társadul a földön. Közös vállakózásotok van, mint a bajvívóknak! Ne döfd le idő előtt; — egyáltalán ne döfd le. Ö tanít meg élni, harcolni, védekezni. Tudjad, hogy szükséged van reá! Márai Sándor. Az egészséqröl és az igazságról. Amikor betegség környékez, igen nagy erővel és akarattal egyideig még ur maradhatsz a nyavalya fölött. Az elején. Mikor még csak lopakodik körülötted a végzet. Méregeti erőidet, mint a küzdő az ellenfelet. Ha ilyenkor nagyon odafigyelsz, nagyon erős vagy, igaz rendet tartasz lelkedben, dolgaidban, — az egészség: igazság — talán te maradsz a párharc kezdeti idejében az erősebb. Egészségesnek maradni annyi, — mint tiszteségesnek és igazságosnak maradni. Márai Sándor. 6
