Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-07-01 / 7-8. szám
VARGHA GYULA MEGEMLÉKEZÉS A KÖLTŐ HALÁLÁNAK HARMINCADIK ÉVFORDULÓJÁN. A Petőfi és Arany irodalmi örökségéből táplálkozó költészet művelői között hírmondónak sem akadt népi költő: egyiküknek sincs sem élettani, sem társadalmi közössége a néppel. Az az irodalom, amelyet teremtenek, hamarosan akadémiai régiókba emelkedik, hivatalos iskolává lesz s ami a legfontosabb, hangsúlya a népiesről a nemzetire tolódik át. Egyik irodalomtörténetirónk felsorolja, milyen hely jutott ez iskola tagjainak a társadalomban. Már nem a Csokonai- vagy Petőfi-féle koldus-poétákkal van dolgunk, ez az egész költőnemzedék kitünően helyezkedik el s mondhatni, karriert csinál: Jókai Mór — főrendiházi tag, Gyulay Pál — egyetemi tanár, Arany László — bankigazgató és képviselő, Tolnai Lajos — iskolaigazgató, Tóth Kálmán — képviselő, Lévay József — alispán, Szász Károly — tanár, majd református püspök és képviselő, Vargha Gyula — az Országos Statisztikai Hivatal igazgatója, majd kereskedelmi államtitkár és képviselő. Egyébként mind közül a legjelentékenyebb költő a sorrendben az utolsó, Vargha Gyula, akire szintén áll az, amit a fentiekben erre a nemzedékre elmondtunk. Görzsönyi Vargha Gyula 1853-ban született a Pest-megyei Káván, földbirtokos kisnemesi családból. Legidősebb fiának. Dr. Vargha Zoltán tanügyi főtanácsosnak levéltári kutatásai szerint a család közvetlen őse Vargha András ónodi végvári kapitány, akinek II. Ferdinánd király — Miklós és István öccseivel együtt — 1633-ban nemességet adományoz. A család a Veszprém-megyei Nemesgörzsöny (régebben Alsó- és Felsőgörzsöny) községben kap szép nemesi birtokot, melyet a jelen század elejéig meg is őriz, de vannak birtokaik Acsádon, Mezőőrsön. Tatatóvárosban, Mindszenten és Pusztalöbön is. Vargha Gyula édesatyja Vargha János debreceni ügyvéd volt, aki eladta az ősi görzsönyi nemesi birtokot és Bényén meg Káván szerzett birtokot. Fia, Vargha Gyula szintén jogot végez s mint jog- és államtudományi doktor az Országos Statisztikai Hivatal szolgálatába lép, amelynek 1892-ben aligazgatója, majd 1910-ben miniszteri tanácsosi rangban igazgatója lesz. A világháború alatt országgyűlési képviselő, majd a Tisza-kormány kereskedelmi államtitkára. A Magyar Tudományos Akadémia 1892-ben választotta tagjai közé, majd később másodelnöke lesz. A Kisfaludy Társaságnak már 1883-ban tagja, majd főtitkára és alelnöke. Nyugalomba vonulása után Pest-megyei birtokán, Pusztalöbön él haláláig, 1929-ig. A budapesti Kerepesiül temetőben nyugszik a székesfőváros diszsirhelyén. 1882-ben házasodott, feleségül vévén Szemerjai Szász Pólát, Szász Károly református püspök és Barátósi Bibó Antónia leányát. Öt gyermekük volt. akik közül három ma is életben van. Vargha Gyula az Arany-epigonok tisztes középszerűségével indult el költői pályáján. Harmincéves korában jelenik meg első verseskötete ,Dalok“ címmel s utána hosszú időre elhallgat. Az ifjú költőt kiegyensúlyozott érzésvilág jellemzi: töprengés, nyugtalanság nélkül fogja fel az életet s úgy fogadja el, «ahogy azt kapja. Egyetlen problémája a szerelem, amit a házasság végképpen megold: felesége vallásos, költői lélek, az anya és az eszményi házastárs mintaképe. Ezt a fiatalkori szerelmi lirát, amely Heine és Béranger, magyar változatában pedig Petőfi hatását mutatja, pár elbeszélés, regényes dalmű, ifjúsági írások és egy koronázási óda követi, amellyel elnyeri az Akadémia 100 aranyát jutalmul. Megénekelte a falusi életet, népdalutánzatokat is irt (Károg a varjú a jegenyén), szép versei vannak a családi életről, különösen édesanyjáról, a gyengédségnek csodálatos hangjait tudja megütni. Mint műfordító is kiváló: némerből sokat fordított és francia parnasszista költők verseit ültette át magyar nyelvre. 7
