Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6. szám
EGY FÉRJ MONOLÓGJA. Ott állt a tükör előtt, gondos mozdulatokkal törölte le a fröcsköléseket, miközben elgondolkozott: Ha jól meggondolom, mondhatnám, tökéletes férj vagyok. Felhozom a szenet a pincéből, segitek az eltörölgetésnél, ha kell, bevásárolok, cipőmet magam tisztítom, s néha virágokat hozok haza. Szeretem a feleségemet, a gyerekeimet — miért van hát, hogy boldogságom nem tökéletes? Igen, az évek tompulttá tesznek. Kezdetben minden órában a nap sütött, aztán jöttek kisebb-nagyobb viharok — de most már régóta monoton fakó, szürke a láthatár. S közben még csak nem is panaszkodhatom: a lakás tiszta, az étel soh’sem kozmás, nadrágjaim mindig gondosan vasaltak. De ezen aprólékos külsőségek közt a szív húzta a rövidebbet! Oh, milyen bájos fiatal lány is volt a feleségem házasságunk előtt! Mily tiszta volt az Ítélete, mily értelmesek a gondolatai! Csak úgy ragyogott a nagy optimizmustól, határtalan életkedvtől, tenniakarástól — röviden, aranyos, bátor kis asszonyka volt. Melegséget, bizalmat érzett az ember mellette, célbajutást, otthont jelentett az együttlét. S ma? Igazán tönkre kell mennie minden asszonynak az apró-cseprő háztartási gondoktól? Kell, hogy elveszítse önállóságát? Ha beszélek vele, úgy szeretném véleményét hallani, nem mindig a szórakozott “igen, igen, igazad van”-t. Miért csak akkor bizonyítja be szellemi frisseségét, ha egyszer nem vagyok pont hatra otthon? Tudom, takarékossága dicséretre méltó, de azért jobban örülnék, ha reggel ágya előtt csinos papucsokat látnék, nem pedig elhordott, régi cipőket. Mily szívesen szagolnám egy jó parfüm finom illatát! Nem tagadom, feleségem jó társam, de miért kell ezért a körülhódolható asszonyról lemondanom? Egy férj sem lesz teljesen ok nélkül hűtlen, legtöbbször a saját felesége viszi rá. Marad tehát a kérdés: feltétlenül unalmasnak kell lennie az asszonynak? S itt meghökkent az okos mintaférj. Nem szívtelen, igazságtalan-e, ha társára hárít minden hibát? Nem mutat-e ő is érdektelenséget, nem lett-e ő is unalmassá? Mutatott-e elegendő szeretetet, melegséget? Mikor is bókolt utoljára neki? Régen, esténként, miközben az asszony kimeríthetetlen foltozókosárkája fölött görnyedt, felolvasott neki, s együttesen élvezték a jó könyveket. Nem ül-e most szótlanul, cigarettáját sziva egy sarokban, zsörtölődve, ha felesége beállítja a rádiót és ő nem tud nyugodtan olvasni? Kielégült szerelem, filozofált — sohasem lesz tökéletes. Csak jóság, türelem és megértés védelmezhetik. S mert “mintaférj” volt. szilárdul elhatározta, a jövőben felesége számára megpróbál megint egy kissé azzá a mesebeli herceggé lenni, akinek az asszony egyszer, sok évvel ezelőtt teljes szeretetet, minden reménységét, bizalmát és megingathatatlan hitét ajándékozta. DÉLAMERIKAI MAGYAR HÍRLAP (Gazeta Hunaara) A magyar emigráció egyik legelterjedtebb hetilapja. Keresztény és nemzeti világnézete biztos útmutató korunk világnézeti kavargásában. Átfogó külpolitikai összefoglalásai mindig aktuálisak. Hírszolgálata megbizható, riportjai élvezetesek, külön művészeti és irodalmi rovata van, brazíliai hírei is széles érdeklődésre számíthatnak. Külön figyelmet érdemelnek a minden evoen megjelenő évkönyvei. Az idei, tizenegyedik évkönyve 400 oldalas terjedelmű. Előfizetési ára: Délamei'ikában 250.00 cruzeiró; légipostán 500.00 cruzeiró; USA-ba és egyéb külföldre 5.$$; légipostán USA-ba és Kanadába 10.00 dollár; a többi kontinenseken légipostán 11.00 USA dollár. Az évkönyvek ára US $1.50. Kérjen mutatványszámot! Megrendelhető és előfizethető a “Kárpát” kiadóhivatalában vagy közvetlen a lapnál: Délamerikai Magyar Hírlap, Sao Paulo, Brasil. Caixa Postal 3081, 24
