Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6. szám
Wass Albert: A FUNT1NELI BOSZORKÁNY (Részlet) Azon a napon — negyedik pálca égett el reggel a tűzön — úgy dél felé lövés dördült a ház fölött. A Macskakő felöl jött a lövés és nem lehetett messze, mert még a zúzmara a hullott a fákról a hang nyomán. A leány a fát rendezte éppen s fölkapta a fejét. Valami rossz volt, valami gonosz volt a lövésben. A hangjában, valahogy. Szivdobogása lett tőle. Érezte, hogy valami történt. Alig telt el nehány másodperc és csaholás verte föl a csöndet. Éles, kegyetlen csaholás. Csobán előfutott a ház elejiből s ugatni kezdett ő is. Ott volt a csaholás nem messze, a fák között és közeledett. Aztán látni lehetett a szálasban egy keskeny kis szürke árnyékot, egy gyámoltalan kis árnyékot, ahogy közeledett. Ügyetlen kis szökésekkel, esetlen-lassan. S mindjárt utána egy nagy sötét árnyék szaladt és ez az árnyék csaholt. Nem tudta még, hogy mi az, de önkénytelenül felkapta a hosszunyelü baltát és magához szorította. A szive vert, zakatolva. Csobán kihegyesedett fülekkel nézett a fák közé s már nem ugatott. Aztán az első árnyék, az a kis szürke, gyámoltalan, elérte a tisztás szélét és egy esetlen szökéssel kiugrott a fák közül. Egy őz volt. Megismerte. Az őz volt. Tántorogva megállt a hóban és a ház felé nézett. A leányra nézett. És fölsirt, panaszosan. De akkor már ott volt mögötte a másik. A nagy, sötét. Egy vadászkutya, öles ugrásokkal vetette magát az őzre. Az szökött még egyet, rövid, beteg kis ugrás volt, egy éles, átható, segélykérő kiáltás hallatszott, szivbetépő halálkiáltás, aztán már csak egy nagy hörgő gomolyag túrta a havat a tisztás széliben. Csobán felüvöltött. Ez a hang feloldotta a rémület dermedését. A leány előre szökött a hóban és meglengette a hosszunyelü baltát. — Nye! Ciba nye! Csobán! Ne hagyd Csobán! Nye! Élesen sikoltott a hangja, ahogy futott. Vakon rohant, eszeveszetten. Mire odaért, már elterülve feküdt az őz. Vonagló testét véresen marcangolta a nagy barna kutya. Már nem kiáltott rá, csak odaugrott melléje. Csobán borzolt szőrrel ugatott. Az idegen kutya eleresztette az őzet és halk morgással vicsorította a fogait. Aztán a balta lesújtott, éppen a fejére. Egyszer. Kétszer. Háromszor. A szétloccsant fejből fekete-pirosán ömlött a vér és az őz vérével összevegyült a hóban. A nagy barna kutya elnyúlt, mozdulatlanul. Csak az izmai remegtek még, csak a lábával rúgott egyetkettőt. Csobán borzoltan ugrott hozzája és megszagolta. A leány eldobta a baltát és leguggolt az őz mellé. Még élt egy kicsit. Alig-alig megemelte a fejét s ránézett a lányra. Nagy, szomorú szemekkel nézett rá. Mintha mondani akart volna valamit. Aztán a szemek megzavarodtak, elszakadtak tőle s felbámultak a fákra, az égre... a fej zökkenve elbillent a hóban, ölébe vette, de már nem néztek rá többé a szemek. Sehova se néztek már. Pislogtak még nehányat s két nagy. nehéz könycsepp hullott ki belőlük. Aztán megtört a fényük, homály borult rájuk, mint a lakatlan ház ablakaira. A lány ült a véres hóban, ölében a halott őz fejével s nem sirt, csak bámult maga elé. Aztán léptek hallatszottak, Csobán ugatni kezdett s a fák közül emberek jöttek elő. Ketten voltak. Aki elől szaladt, Mitru volt. — Hij, Istenit a fejinek! — ordította — tessék jönni A FUNTiNELl BOSZORKÁNY Újabb részletet közlünk a legújabb Wass - regényből, amely nemsokára könyvalakban magyarul is megjelenik. Német kiadásnak 1957-ben nagy sikere volt. A több mint hatszáz oldalas regény a Szerző remekműve. Mesterien alkotja meg az egyes szereplők jellemét a párbeszédekben, az ajkukra adott kis mondatokban él a jellemük, a gondolkodás módjuk, érezzük a környezetet. Egy magára maradt kisleány élete bontakozik ki a regényben. Jót akar, jót tesz, akivel csak lehet, de mivel lány, a férfiak könynyü prédát látnak benne, az asszonyok pedig bűnös nőnek mondogatják. A cigányasszony jóslata nagy lelkiválságot idéz fel benne. Zamatos magyar nyelven, izgalmas fordulatokkal megirt hatalmas regényt olvasóink figyelmébe ajánljuk. KI TUD RÓLA? SZÁSZ JÁNOST, aki 30 esztendővel ezelőtt vándorolt ki Kolozsvárról Montevideoba (Uruguay), keresi unokahuga — nővérének, Szász Paulának — a leánya: Székely Vilma. Lot 373 Woodpark Rd. SMITHFIEL N.S.W. Australia. Pillanatfelvétel. Pillanatfelvétel a lelkem. Egy pillanat — S az élet el is suhan. Kattan a gép, Eigy Kéz kiveszi a lemezt, S megnézi, Hogy a pillanat alatt Mi rajzolódott reája. 9
