Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6. szám
Zöld Ferenc dr.: TÖRTÉNET TSLLY ENDRÉRŐL, A VÍVÁSRÓL, A PASARÉTRŐL ÉS A HALÁLRÓL. Látod Öcsi, csak most tudok Rólad írni és búcsúzni. Búcsúzni? Milyen tévedés! Hisz úgy beszélek Hozzád, mint aki él. Neked mesélem el, hogyan történt. Itt ülünk az egykori B.B.T.E., most Vasas pálya földszintjén, a társalgó szomszédságában, a duruzsló espressó-gép mellett. Vasárnap reggel van. És most kezdődnek az őszi versenyek. Már hullnak a falevelek, halványszin selyem baldachin alatt ellépdelt a nyár. és eltűnt arra a kertek és a Vén tölgyfák mögött. Ilyenkor korán alkonyodik, s az eső csendesen suhog a budai házak felett... A dupla kévéra várunk, és közben látjuk megállani a világoskék 5-s autóbuszt, ahonnan a késönjövök sietnek fegyverzsákokkal a bejárat felé. De már itt vannak, és a pályára mennek a tenniszezök, atléták treníroznak, jönnek a vivők, a versenybírák, — minek soroljam?, hisz mind ismerjük. Te egész életedet a vívásban élted, — én csaknem az egészet — gondolom. Most jön be Tilly János — a bátyád — ö a szövetségi kiküldött. Odaszól hozzánk udvariasan. Fiuk, zsüriskedni. Tied a negyedik. — Tied pedig az ötödik elődöntő csoport. Igen, megyünk felelem, de ezt még hadd meséljem el. A Világbajnokságra mentünk Maxine Mitchellel, — a bajnoknővel. A repülőtéren találkoztunk. Nagyon meleg volt. A magas bárszékeken ültünk és jégbehütött jázmin illatú japán teát ittunk. Aztán odaszól hozzám Maxine, egy kicsit mellékesen. “Hallotta, Francis, hogy lezuhant a repülőgép az egyiptomi vívókkal?” Éreztem, hogy elsápadok. Mindjárt Rád gondoltam. “Honnan tudja?” “Az esti Times, Examiner és a Harold hozta.” Átmentem az újság pavillonba és megvásároltam az összes lapokat. Nagy kiáltó címek, maga a katasztrófa, az áldozatok száma, — de nevek sem szerepeltek. Talán is nem is vagy köztük, — gondoltam, de tudtam, hogy áltatom magam. — Aztán másnap Philadelphiában, a magyar és egyiptomi zászlón ott volt a fekete fátyol. Delén csak a mienket láttam és Téged, — Te álltái komolyan ott, haiad simára fésülten csillogott a villany fényben, mint az atlasz. Később Ferri, a Nemzetközi Vivószövetség elnöke beszélt, meghajoltak a zászlók, mindenki feszesen állt, s végigszaladt rajtam, ami elmúlt. — Percekkel előtte olvastam cikkedet, amit úgy fejeztél be: “Viszontlátásra Philadelphiában!” Azt írtad, ha Allah is úgy akarja, a magyar és egyiptomi tőrcsapat egymással viv a döntőben. És nem táttunk Philadelphiában, — Allah nem igy akarta. Mondjuk meg ezen a vasárnap reggelen, a zsüriskedés előtt, hogy nem voltunk benső barátok. Most biztosan sokan jelentkeznek hangosan azzal, hogy “a legjobb barátom volt.” Nem, mi sokat voltunk együtt, de csak a vívás szerelme kapcsolt össze. Csaknem mindig egymással ellentétes oldalon álltunk, Te a fiatal, a bajnok, a csillag, a türelmetlen, aktiv és nagyot akaró. Mindig az egészet akartad, — mi öregebbek már szerényebb célokkal is beértük. Néha régi helyeket emlegettünk, napsütötte olasz Piazzákat, és hús suveiczi tavakat, ahol jártunk. A Marsalovszkája havas délutánját, vagy egy aranyló alkonyt a Via Flaminián...... A valóságban éltél, a realitás fanatikusa voltál. Mindenről informált, mindig tudtad, hogy mit és miért teszel. Figyeltem ezt a centiméterről — centiméterre céltudatos és szorgalmas utat. A víváson túl a könyv és cikkirást, nyelvtanulást, bíráskodást — mindent. Miért láttam mindezt élesen? — Mert én az ellentét voltam, — soha sem ismertem a valóságot. Csak hallgattam boltíves szobában, könyvek között a hóesés tündéri, halk zenéjét, vagv késő ősszel, ha Zugligetbe ordas szelek fújtak a háztetők, felett, — az álmokat, a meséket, a kakukos órák hangját szerettem, és fanyar hajnalokon arra gondoltam, — jó lenne Maestro Santellivel beszélgetni. Mészáros Ervin kapitány úrral vívni, Verlaine verseket, olvasni és farsangkor álarcban, macskaköves utcákon keresztül, vidéki bálákra járni, és igy — eltölteni az életet...... Te eredményekre törtél. Mióta 1940 körül a középiskolai bajnokságokon feltűntél, pályád szinte töretlenül iveit. Nem voltál üstökös, lépésröl-lépésre jöttél fel, de 1949- töl kezdve hat éven keresztül tör-rangelsö voltál. 1951, -52. 53 és 54-ben törbajnok. A bruxellesi Villágbainokság neavedik helye, az osztrák bajnokság, Kairo. Modena, Gand. Helsinki mind megannyi állomás. — Két Ízben tagja voltál az olimpiai és világbajnokságok során harmadik helyen, majd a római VB-n második helyen végzett tőrcsapatnak — és elérted álmodat, mert részese vagy az 1957 évi párisi nagy avözelemnek, amikor a magvar tőrcsapat Világbajnokságot nyert! A olimpiai döntő 7
