Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6. szám
szárcsontján felfedezhetők voltak a köszvény okozta eltorzulások. A tihanyi templom ma plébánia-templom, a kolostort elvették a bencésektől minden vagyonúkká egyetemben. A kolostor először szegényház volt, ami nagy pusztulást okozott, mert lakói egyéb tüzelőanyag hijján eltüzelték a kolostor értékes szobrait és egyéb fa dísztárgyait. Könyvtárát is széthordták, levéltárának értékesebb darabjait Pannonhalmára vitték, a nagyobbik részét azonban a zalaegerszegi és a veszprémi levéltárakba. Ma az épület nagyrésze múzeum, a Balatonnak igen gazdag anyagának a gyűjteménye: értékes anyagot találunk itt az apátság és a vár történetéről, a végvári életről, a környék földrajzi és gazdaságtörténeti vonatkozásairól, a Balaton keletkezéséről és népének életéről. A templomot és a kolostort 1957-ban restaurálták, világítótesteket szereltek fel a falak köré és nyári estéken mint régen ismét fényárban tündököl a templom és a kolostor. Csupán az élet hiányzik belőle, elköltöztek a tudós bencés atyák, kihalt épület fogadja a kirándulókat, a tihanyi apátságnak ma nincsen igazi gazdája. Petiig Tihanyra, s ezzel együtt az apátságra a hazai idegenforgalomban nagy jövő vár, mert a fürdőtelepnek csak most kezdődik az igazi virágkora. Pár évvel ezelőtt a magyar idegenforgalmi vállalat, a két háború közt is jólismert IBUSZ, egy prospektust bocsátott ki, melynek ‘Két vidám hét Magyarországon’ címet adott. Az utazási iroda főleg Angliából és Amerikából várta a látogatókat, mert ez komoly nemesvalutát jelentett neki, amire a mai kommunista Magyarországnak is szüksége van. Egy amerikai újságíró ezen akció kereteiben járt is Magyarországon és úti élményeit meg is irta a Newyork Herald Tribune-ben. (Jelen sorok írója annakidején méltatta is ezt a cikket az egyik magyar újságban.) A cikkírót a kirándulás kereteiben Tihanyba is elvitték s ott olyan luxusszállóban lakott, amilyeneket — az amerikai újságíró szerint is — csak komoly világfürdőkben lehet találni. Az idegenvezető hölgy, aki nem volt éppen magyar származású, elmondta a turistáknak, hogy ez a luxusszálló valamikor a Habsburg-uralkodók kastélya volt és 1920-ban került az állam birtokába, amikor a Habsburg-királyságot köztársaság váltotta fel. Persze mondanuk sem kell, hogy ez nem egészen felel meg a valóságnak, mert a nevezett luxus-szálló József királyi herceg nyaraló kastélya volt ugyan, saját költségén építette' 1925-ben az elveszett fiumei kastélya helyett, de nem a magyar állam, hanem a kommunista párt kobozta el tőle 1945-ben minden berendezési tárggyal együtt és csak később alakították át Park-szálloda néven luxus-szállóvá. A palotát Kotsis Iván műépítész tervezte, négy holdas pompás park közepén áll, 28 lakószoba van benne és számos nagyobb terem, melyeket ma társalgónak és ebédlőnek használnak. Saját homokfürdője és hajókikötője van, a vízparton 84 betoncölöpön álló napozó terrasz, tornaterem, tenniszpályák és más egyéb sportlehetőség. Mindezek után nem csoda, ha a kommunista kormány külföldi propaganda céljaira használja fel az uj szerzeményt. A tihanyi félsziget fejlesztése a balatoni idegenforgalmi hatóságok egyik kervenc témája: uj akvárium, modern szállodák, kirándulási lehetőségek, szórakozóhelyek, tudományos intézmények létesítése szerepelnek a tervek közt. Ezekbe a tervekbe szervesen illenék bele az apátság visszaállítása, illetve továbbfejlesztése: egy hatalmas bencés nevelőintézetet kellene itt létesíteni, gimmáziummal és a hozzá csatlakozó diákotthonnal. Minden adva van hozzá, ami az ifjúság testi-lelki nevelését nemesen elősegítheti: magyar történelmi múlt, nemzeti hagyományok, pompás természeti környezet, tudományos légkör és a közel ezeréves magyarországi Szent Benedek-rend nevelői kiválóságai. Maga a balatoni idegenforgalom is sokat nyerne az apátság visszaállításával, illetve nevelőintézetté fejlesztésével. Az apátság kolostorépületét emelet ráhuzásával meg lehetne nagyobbitani, az iskola és diákotthon részére pedig a szomszédságban lehetne uj épületet emelni. A kolostor földszintje megmaradhatna továbbra is múzeumnak, de mostmár a bencések kezelésében, ami az altemplom király-sirjával egyetemben sok komoly látogatót vonzana. Tihannyal nem lehet betelni, szivetszemet gyönyörködtető szépségei, izei, hangulatai újra meg újra rabul ejtik a látogatót. Neve több mint földrajzi név, mert tele van ifjúságunk érzeleminditó romantikájával s az emlékek az idők távlatában még csak jobban megszépülnek. Mi is úgy állunk a partjain, mint egykor Csokonai Vitéz Mihály, aki Tihany tündérét, a visszhangot szólitgatta ki szent bércei közül. Vagy úgy ámulunk az őszi nap szinvarázsán Tihany felé, mint a ‘Bus férfi panaszaidnak költője, Kosztolányi Dezső, hogy feltegyük mindnyájunk szivét megtépő kérdést a tihanyi echo felé: Milyen sötét, sötét a Balaton S a nyár után hogy véreznek a fák, Tündér Tihany felelsz-e énnekem, Ha azt mondom mégegyszer: ifjúság? 6
