Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-06-01 / 6. szám

Szár László fia, I. András (Endre) királyunk alapította Szent Ányosnak, Gallia legnagyobb szentjének a tiszteletére, a maga és családja számára végső nyugvóhelyül. Az építkezésekre az 1052 évi hadjárat adott alkalmat, ebben az évben győzte le a király Pozsonynál III. Henrik német császár hadait és a győzelen emlékét akarta kolostoralapítással megörökíteni. “Az üjőben — olvassuk Heltai Gáspár krónikájában —András király egy nagy monostort és kalastromot épüte a Balaton álló viz mellett, a Ticsonya szigetben, szent Anián nevébe." A hires tihanyi kolostor alapitó oklevél, mely 1055-ben kelt, a magyar nyelv első írásos emléke. Eredetijét a pannonhalmi bencés főapátság páncélszekrényében őrzik, egy nagyított fénymásolata a tihanyi bencés apátsági múzeumban látható. Becsüljük meg tehát dicső András király emlékezetét, aki kilenszáz évvel ezelőtt kegyetlenül elverte rólunk a németet, aminek emlékére megalapította a tihanyi apátságot és ennek alapítólevelében megőrzött számunkra egy darab magyar nyelvet, egyazon nyelvből, amelyet Árpád apánk is beszélt egykoron.

Bárczi Géza 1951-ben kiadott ‘A tihanyi apátság alapítólevele mint nyelvi emlék’ cimü munkájában tisztázta ennek a becses alapítólevélnek nyelvészeti vonatkozásait, ehhez kevés hozzátennivaló lehet. Az oklevél az első magyar Gestákból jól ismert Miklós püspök kezemunkája. A latin szövegből, francia és olasz papok helyirásával torzítottan ma is használatos szavak: 58 magyar szó és 9 magyar rag-képző bukkan elő, köztük olyanok, mint: fa, fok, hegy. nyár, berkenye, mogyoró, szilfa, fövenyes, homok, kerthely, köveskut, ölyves, stb. Mai helyesírással átírva mindez azt jelenti, hogy András király korának magyar beszédét ma is megértenénk. Szinte csodával határos ez, meg az is, hogy ez az oklevél •— a magyar nyelvnek mintegy a születési bizonyítványa — évszázadokon át, tatár-török-németorosz dulás ellenére is megmaradt. Az alapítólevél tartalmilag is érdekes, kiderül belőle. hogy a király a tihanyi bencéseknek húsz ekényi földet adott örök birtokul, amit tőlük sem elvenni, sem elidegeníteni nem lehet. Húsz eke föld mai mértékkel is csinos uradalom, mert több mint ötezer magyar holdnak felel meg, pedig erdőt és vizet is adott nekik a király, mert az 1945-ös vagyonelkobzáskor még többezer hold erdeje és Balatonja volt az apátságnak, halászni-vadászni éppen elég, fürödni sok is. Azonkívül adott nekik a bölcs király hatvan tanyát, húsz szőlőt, hozzá vincelléreket, halászokat, csikóst, juhászt, kanászt, méhészt, szakácsot, molnárt s minden egyéb mesterembert. Adott nekik harmincnégy ménlovat, mindegyikhez negyven kancát, azonkívül vagy ötven csikót a királyi ménesből.

ami összesen mintegy másfélezer lovat jelent. Valószínűleg a vár védelmére rendelt lovaskatonasággal van ez összefüggésben, bár az oklevél kimondottan csak húsz lovaskatonát említ. Önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy hány bencés szerzetes részére alapította András király ezt a hallatlan gazdagsággal ellátott kolostort. E tekintetben eltérőek a vélemények. A bencés történetírók és a rend krónikásai általában 12 szerzetesről beszélnek, mert a Szent Lászlókon első esztergomi zsinat azt akarta, hogy a tihanyi apát minden két ekényi föld jövedelme arányában tartson egy-egy regula szerinti szerzetest. Minthogy a tihanyi kolostornak az alapításkor 20 eke földje volt. amelyhez a király fia, Dávid herceg újabb 3 eke földet adományozott, a fenti szám valószínűnek is látszik. Más, vilőgi történettudósok ezzel szemben 20 személyre teszik a szerzetesek szükségszerinti létszámát.

András király sírhelyül építtette magának az apátságot, illetve magát a templomot. S valóban a fejedelmi temetkezőhely alig öt évvel az alapítólevél kiadása után magába foglalta a sokat küzdödő, sokat hadakozó, szerencsétlen sorsú királyt. I. András építkezéseiből ma már csak az apátságnak az altemploma van meg, ma ez Tihanynak a legnagyobb történelmi nevezetessége, a magyarságnak pedig az egyik legszentebb zarándokhelye. Ugyanis ez az altemplom őrzi azt a kriptát, amelyben a nagy királyt eltemették. Legnagyobb királyaink sírját elpusztította az idő és az évszázados küzdelem: Szent Istváné Székesfehérvárt, Szent Lászlóé Nagyváradon, Mátyás királyé, Nagy Lajosé ugyancsak Székesfehérvárt — mind-mind elenyésztek, csak III. Béla sírja maradt meg, az sem az eredeti helyén, hanem Budavárban és I. Andrásé a tihanyi bencés templomban. 1953-ban felásták az egész altemplomot s megvizsgálták az ott talált csontokat. Ezek között fedezték fel András király csontjait, azokat a papirkönnyü, megfakult csontokat, amelyeket most egy kis ládikában, a márványkő alatt helyeztek el az altemplom közepén. Nem volt kis feladat a 900 éves csontok felismerése, de jó segítséget jelentett, hogy ma már számos forrás alapján tisztában vannak a tudósok az Árpád-ház testi felépítésével is. Az Árpád-nemzetség tagjainak keskeny tövü. hajlott, metszett orruk volt, feltűnően keskeny orrgyökkel. Ezt bizonyítja Szene László győri hermája és leányának, Piroskának a konstantinápolyi Hagia Sophia székesegyházban talált mozaikképe. 1. András király koponyacsontján is felismerhető volt ez a keskeny orrtő. Egyes források szerint I. András — akit közönségesen csak Köszvényesnek’ neveztek — ideg- és lábbántalmakban szenvedett s valóban, láb-5