Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-04-01 / 4-5. szám

Csokoládés

kókusztekercs.

Fél kilogramm kockacukrot addig főzünk három deci vízzel, mig, ha egy kávéskanállal hideg vízbe csöppentünk belőle, nem folyik széjjel. Ezután egy kissé megnedvesitett márv ánylapra öntjük az egészet és ha kihűlt, főzőkanállal addig dolgozzuk, amig fehér lesz es megkeményedik. Negyedórára benedvesitett ruhával letakarjuk, majd kézzel belegyurunk 25 deka reszelt kókuszdiót és körülbelül 5 mm vastag négyszögletű lapot készítünk a kétharmad részéből — a nyújtásnál alul-fölül behintjük porcukorral, hogy ne ragadjon. A fennmaradt egyharmadrészt kevés olvasztott csokoládéval vagy kakaóporral szép barnára gyúrjuk és kinyújtva ráhelyezzük az előbbi lapra. Ruládalakban összegöngyöljük és bevonjuk csokoládémázzal. Használatkor fölszeleteljük.

Huszárcsók.

Tizenhét és 1|2 deka lisztet, H deka vajat, 10 deka cukrot, fel citrom reszelt héját és 2 tojássárgáját összedolgozunk és golyókat formálunk belőle. Tolásfehérjébe mártjuk őket és vagdalt mandulában meghengergetjük. Tepsibe rakva, minden golyócska közepébe benyomjuk az ujjúnkat és miután megsült, ebbe a kis lyukba késhegynyi baracklekvárt teszünk.

Csokoládécsók.

Tizenöt deka gorombára vágott mandulát 3 tojásfehérjével, 10 deka reszelt csokoládéval és 19 deka cukorral tűzön addig keverünk, mig forrni kezd. A tepsibe helyezett sütőostyára kanállal apró halmokat rakunk és langyos sütőben megsütjük, jobban mondva száritjuk.

Mandulás csók.

Három tojásfehérjébe verés közben belekeverünk 15 deka őrölt mandulát 20-25 deka porcukrot és egy csipet szódabikarbónát vagy sütőport. Nagyon keményre verjük és kikent, meglfsztezett tepsibe kis balmocskákat rakva belőle, megsütjük.

77

az én helyem most már a Vérrelversengő-csillagban lesz.

Csikorog a kilincs, odanézek: két angyal térdepel az ajtóban, jön be a jó Isten szentjózsefsárga palástban, szakasztott olyan, mint az oltáron.

— Asszony, a kulcsot — mondja szelíden.

Térdreomlik előtte édesanyám, odaád neki egy kis karbunkulus-kulcsot és meghajtja a fejét, mint a bárány.

Kinyitja a jó Isten az aranyszekrényt, kiterjeszti a két szárnyát és azt mondja a két testörző angyalának:

— Zárjátok be ezt az asszonyt ebbe a szekrénybe, amelyikből a kenyeremet kilopta.

Engem se tesz, se vesz a jó Isten, mintha nem is látna, megfordul, menne kifelé az ajtón, elejbe borulok:

— Uram-teremtőm, engem állass szöges héhőre, mert én ettem meg a kenyeredet.

— Várd ki a sorodat, fiam, — nézett rám komolyan a jó Isten.

— De..... az anyám..... az édes..... a kenyérsütögető__

— mutattam hebegve a szekrényre, amelynek ajtaja nagy csattanással záródott be édesanyám mögött.

— O, te bohó! — mosolyodott el a jó Isten és felemelte a mutatóujját a szekrény felé.

Kipattant az ajtaja és kirebbent belőle egy fehér galamb, csak a fején volt fekete selyem toll. Odaszállt a jó Isten kinyújtott ujjára, háromszor megcsókolta, aztán körülcsattogta a fejemet.

Csakugyan arra ébredtem fel, hogy egy feketefejü fehér galamb kocog az ablaküvegen.

¥

Arany János:

PÁZMÁN LOVAG.

I.

Vára öblös teremében Jár alá s fel bajnok Pázmán; Lépteit majd csillapítja,

Majd megindul szaporázván; Lába, szive, egyre tombol, Visszadöng a tölgyfa padló; Udvaron áll, kész nyeregben, Nyihog, prüszköl, fu a vad ló.

,,Hova férjem? édes férjem?

Ily korán? ily éhgyomorral? Panni! Gunda! hol maradtok? Egy, kettő, a mézes borral! Menten itt lesz, (boldog Isten! Még hajamba nem volt fésű) — Ha egy percig vár kegyelmed, Lesz kalácsom, uj sütésü.”

Hallja Pázmán, elfordulva,

Háza zengő fülmiléjét;

Csak pirosló füle látszik,

A? mutatja szenvedélyét;

Feje búbján holdvilág van,