Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-04-01 / 4-5. szám
névtáblának. Tulajdonképpen úgyis csak újévi ajándéknak szántam. Hamar elővette a csavarhuzót, gyorsan el az uj névtáblával, és vissza a régit. Pár másodperc alatt minden el volt intézve, hiszen most már Fredmannénak bizonyos gyakorlata is volt. Aztán hamar felkapott egy kabátot, leszaladt és kinyitotta a kaput az urának, aki sápadtan és megzavarodva állt a kapu előtt. “Megvárattalak, Henrik?” — Dehogy, dehogy is, — felelte Fredman. Aztán némán mentek föl a lépcsőkön. Egy emelet, két emelet, három emelet. Mikor már odáig értek, Fredman belekarolt a feleségébe, hogy biztosabban álljon, ha valami történnék. Aztán egy félénk pillantást vetett az ajtótól balra. És ime — ott villogott a kedves, fehér, emaillirozot névtábla, olyan barátságosan és hivogatóan villogott, mint mindig hat éven át. Némán és csöndesen lépett be Fredman konzul a lakásába, némán és csöndesen feküdt le az ágyába. De nem tudott elaludni. Ébren feküdt és ennek az éjszakának csodálatos élményeire gondolt. így feküdt egy órán át, akkor hirtelen felült, kiszállt az ágyából és halkan kióvakodott az előszobába. Kinyitotta az ajtót és mezténláb kilépett a hideg folyosóra. Némán állt ott és nézte az öreg, fehér emailtáblát. Majd gyengéden megcirógatta a kezével. “Soha, soha nem engedlek innen eltenni!” Hogy aztán másnap mi lett Fredmanné újévi meglepetéséből, ez már egy egészen más történet. Davy Jones: SZELLEMTÖRTÉNET Trevor Tarpin halálsápadt arccal jelent meg újra a kocsmában, húsz perccel azután, hogy ott barátaitól búcsút vett. De senki sem hederitett rá. Mindenki tudta, hogy Trevor hazamenet a sötétben gyakran lát kísérteteket, akiktől megint a kocsma biztonságába kell menekülnie. A “szürke hölgy”, a “fehér ló” és a “fekete kutya” már mind megjelentek, hogy bizonyos időben szegény öreg szivét borzadállyal és félelemmel töltsék el. A kártyázok egyike felnézett és vidáman megkérdezte: — Már megint visszajöttél, Trevor? Ez Gomer Morgan volt, aki az egyetlen helyeset cselekedte, amit ilyenkor tenni lehet: egy rumot rendelt az öreg embernk, türelmesen végighallgatta szellemtörténetét és aztán kocsijával haza vitte. Alighogy ezek ketten eltávoztak, elkezdődött a vitatkozás. A vendégek egy része az öreg Trevor mellett volt, mig a többiek azt állították, hogy együgyü öreg bolond. Az elTóth Árpád: J О ÉJSZAKÁT... Falon az inga lassú fénye villan, Oly tétován jár, szinte arra vár, Hogy ágyam mellett kattanjon a villany S a sötétben majd boldogan megáll. Pihenjünk. Az álomba merülőnek Jo dolga van. Megenyhül a robot, Mintahogy szépen súlya vész a kőnek, Mit kegyes kéz a mély vizbe dobott. Pihenjünk. Takarómon pár papir-lap. Elakadt sorok. Társtalan rímek. Megsimogatom őket. halkan: írjak? És kicsit fájón sóhajtom: minek? Minek a lélek balga fényűzése? Aludjunk. Másra kell ideg és velő! Józan dolgokra. Friss tülekedésre, És rossz robotos a későn kelő. Mi haszna, hogy papirt már jó egypárat Beírtam? Bolygott rajtuk bus kezem__ A tolira dőlve, mint botra a fáradt Vándor, ki havas pusztákon megyen. Mi haszna? A sok téveteg barázdán Hová jutottam? És ki jött velem? Szelíd dalom lenézi a garázdán Káromkodó és nyers-dalu jelen. Majd egyszer..... Persze..... Máskor..... Szebb időben..... Tik-tak..... Ketyegj vén költő-vigasz: Majd jő a kor, amelynek visszadöbben Felénk szive__ Tik-tak..... Igaz__ Igaz__ Falon az inga lassú fénye villan, Aludjunk vagy száz évet csöndben át. Ágyam mellett elkattantom a villanyt Versek?..... bolondság__ Szép jó éjszakát! lenvélemények kicserélése mind nagyobb méreteket öltött, mig végül a kártyázást is félbe kellett szakitani. Ekkor Dai Davies korsójával jól megkocogtatta az asztallapot és elkiáltotta magát: — Csend! Csend! Hallgassatok meg engem, — mondta. — Hallgassátok meg, amit el akarok nektek mondani. Aztán gondoljatok amit akartok. De ez igaz történet. Csak a múlt héten történt. Ha elmeséltem, akkor talán máskép fogjátok az öreg Trevor szellemhistóriáit megítélni... Jót húzott a söréből, úgy folytatta: — Mint ahogy ti is tudjátok, múlt szombaton futbalmeccsen voltunk Church-Enden. Alfie az utolsó percben rúgta be a győzelmet jelentő gólt, aminek nagyon örültünk. Utána bementünk a klubba, ahol a szokásos virstlik után még bizonyos italokat is elfogyasztottunk Nekem is enyhe kis svipszem volt, társaságunk maradékát elvesztettem és lekéstem az utolsó autóbuszt, ami hazavitt volna. 62
