Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-04-01 / 4-5. szám
Ml A KÜLÖNBSÉG? A 11. oldalon két képet közöltünk azzal a szöveggel, hogy a kettő között különbség van — 20 különböző eltérés figyelhető meg. Ez a következő: 1. ) A fogason levő sapka a felsőn máshol lóg. 2. ) A villanykörte az alsó képen hiányzik. 3. ) Az asztal oldalán egy toldással több van a fenti képen. 4. ) Az asztal melletti könyvek eltérőek. 5. ) A papírkosár mintázása a fordítottja. 6. ) A földön heverő ceruza más irányban van. 7. ) A széknek támlája különbözik. 8. ) A szék lába alatt a fenti képen még egy papír Is látható. 9. ) A rajztáblán levő fejesvonalzónak alul nincsen szára az alsó képen. 10. ) A fiókból más formájú ruha lóg ki. 11. ) A sublóton levő doboz az egyiken zárva van. a másikon nyitva. 12. ) Л sublót felett a fenti képen egy fali szekrénv vonásai látszanak. 13. ) A papírkosárban egv háromszöggel több van a felső képen. 14. ) Az alsó képen a szék nék csak egy összefogója van, a fentinek kettő. 15. ) A festőnek a köpenye a fenti képen lelóg a szék közepén. 16. ) A festőnek a fülét lehet látni a felső képen, az alsón nem. 17. ) A festő kezén az alsó képen egy ujjal kevesebbet lehet látni. 18. ) A felső képen levő fogas egy ággal több, mint az álsón. 19. ) Az ablakkeret nem egyezik. 20. ) A jobboldali sublót fiókjainak a keretei nem egyformák. Talált még több eltérést? Akkor ügyes és jó megfigyelő! Aztán sóira felhúzta a nyársra a halakat, és sütni kezdte. Az emberek nézték.- Lám, egy asszonyféle nekünk is jó lenne — szólalt meg egy idő múlva a sovány, mikor a sült hal szaga már érzett a levegőben.- Itt van egy mindjárt — röhögött föl a vörös —- megtartjuk magunknak!- Te még ezzel is kezdenél, amennyi eszed van — szólt közbe a hosszú.- Mért? — morgott a másik — azt hiszed belehalna? A leányka elkészült a halakkal. A nyársat odatartotta az emberek felé. — Vegyenek maguknak. A tarisznyákból előkerült valami maradék kenyér, azt elosztották a halhoz. A leánykának is vágtak egy szelettel. Nyirkos volt a kenyér, és érzett a szagán, hogy régen volt födél alatt. A kérgén penész is látszott. Szótlanul ettek. A gyermek az arcokat nézte. Szakállas, csúnya arcok voltak. És ahogy nézte őket, a három háromféle érzést ébresztett benne. A vöröstől borzongott. Valami félelmetes volt benne. Nem tudta, mi, de érezte magában a félelmet, ha összetalálkozott a szemük. A kis sovány fekete ember vidám érzés volt. Nevetnie kellett, ha reá nézett. Pedig komor volt az is és csúnya, úgy szakállasán. A hosszú, csontos harmadik szomorúsággal töltötte el. Nem értette miért, de így volt. Ahogy ránézett, mintha sírnia kellett volna. Valami gyász, valami nagy fekete árnyék volt a hosszú ember körül. Öt nézte legtovább, mert furcsa volt, hogy sajnálnia kellett, hiszen azt sem tudja, kicsoda. És mégis természetes volt. Mert érezte a fekete árnyékot az emberen. Ott volt. Valahol az arcán. Vagy az arca mellett. Vagy az arca mögött. De valahol ott volt a gyász, vele együtt. Megették a halat, s a kenyér is elfogyott. A leányka megtörülte a kezeit a kötényébe, és fölállít.- Sietnem kell — mondotta, és fölnézett az égre — meszsze van még ide az Andrenyásza? A vörös ember felhorkant. — Nem mégy sehova. Hogyisne.- Messze van hát — mondotta békésebben a sovány — este előtt nem éred el úgysem. — Jaj — riadt meg a gyermek — estig még haza is kell érjek! — Ameddig mi itt vagyunk, te sem mégy sehova! — mondta ki kereken a vörös — hogyne, hogy beárulj odalent. A gyermek nézte ijedten a csúnya vörös embert, és borzongott. — De hát... nem maradhatok itt...! — Miért nem? Itt a kaliba, meghálunk benne s réggé' mehetsz te is. — Jaj Istenem... A pillanatnyi csöndben megroppant egy ág. Az emberek felütöttek a fejüket. Még egyszer roppant. A nagy bükkfa alatt éppen, ahol a kaliba állt. Aztán egy emberi alak lépett a tisztásra. Azok hárman felugráltak a tűz mellől, és puskáik után kapkodtak. A jövevény egy pillanatra megállt. Feketeképü hajlottvállu, bozontos rut ember volt. Csupa szőr, az egész ember. Még a ruhája is szőrös volt. Szürke és szőrös. Inkább kétlábon járó vadállatnak látszott, mint embernek. De kezében megvillant egy puskacső. — Na-na — dödmögte, és a hangja olyan volt, mintha egy medve szólalt volna meg — mit akartok? He?--------- Folytatjuk ---------40
