Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
Mert szívvel lát és ért igazán az ember. A kis herceg is bejárt már sok bolygót. Találkozott királlyal, aki azzal töltötte napjait, hogy egyetlen alattvalóját ítélte halálra, hogy utána azonnal megkegyelmezhessen neki. Mert egy király alattvaló nélkül nem király. Találkozott a lámpagyujtogatóval, a részeg emberrel, a csillagásszal, a tudóssal és a sivatagi emberrel is. Látta mindegyik életét, gondját, visszásságát vagy kicsi boldogságát. Megismerte az álom csendjét és nyugalmát csakúgy, mint a szomjúság égető hevét. Hosszú útja során mindinkább érzi, hogy az ő helye az elhagyott távoli bolygón van, a kis virág mellett. A pislogó tűz kis vulkán és a fenyegető gyökerű baobab fa mellett. Igaz, a kis virág nagyon büszke volt. És, teszi hozzá csendes sóhajtással, én meg olyan fiatal voltam még! Nem tudtam szeretni. Pedig illatos volt és fényt adott a bolygónak. De törékeny is volt. így nem lehet sokáig magára hagyni. A visszatérés mellett dönt Elfogadja a kígyó felajánlott segítségét. Pilóta barátját azzal vigasztalja, hogy bár halottnak látszik majd, de még sem lesz ez való. Csak külső látszat lesz, mert a valóságban visszatérőben lesz az elhagyott kicsi bolygóra. De a lényeg földi szemekkel fel nem fogható. Az emberi élet nagy kalandjának is mi a lényege? A világot a szeretet tudja csak átalakítani, melegséggel megtölteni. És ha ez hiányzik, belefájdul a lelkünk. Az élet igazi értelme, részben célja is a szeretet. A halál igen nagy titok és egy emberi test olyan gyönge, törékeny kéreg csak. De a szeretet mindenen túl való. Antoine de Saint-Exnpery “A kis herceg” cimü könyve magyar nyelven is megjelent a szerző négyszinnyomásu művészi képeivel. Megrendelhető a Kiadóhivatalban. jává nevezik ki. Itt Írja meg Éjszakai repülés (Vol de Nuit) c. regényét. Visszatérve Franciaországba újból a francia társaság szolgálatába lép, és mint hosszutávu pilóta a Délamerikai Légiposta Casablanca-Port-Étienne-i vonalán teljesít szolgálatot. Közben feleségül veszi Consuelo Suncin-t, akivel még Buenos Airesben ismerkedett meg. 1934-ben, amikor több kisebb francia társaság az Air France-ban egyesült, Saint-Éxupéry az uj társaság sajtóreferense lesz. Hosszabb propaganda útra indul. Mint ujságiró 1935-ben Moszkvából, majd 1937-ben Carabace-ból és Madridból küld feltűnést keltő tudósításokat a párizsi lapoknak (Paris Scir L’Intransigeant). Közben a Paris-Saigon közt tervezett távrepülési rekordja a Piramisok lábainál végződő súlyos repülőbalaeset következtében meghiúsul. Ugyancsak műszaki baleset miatt dől dugába félúton New York-Tüzföldi távolsági repülés kísérlete is. Maga is hónapokig tartó kórházi ápolásra szorul, hogy többrendbeli kéz-, láb-, borda-, és koponyaalapi töréséből lábraállhasson. Betegágyán kezdi meg következő regényét, az Embe:ek Földjét (La Terre des Hommes), ami 1938-ban került a közönség kezébe. A Francia Akadémia nagydijjal tüntette ki. A könyv francia, valamint amerikai kiadása nagy közönségsikernek bizonyult. (Amerikai eime: Wind, sand and stars). A háború kitörésekor a 2/33 hosszutávolságu felderítő osztályához kerül. 1940 májusában a nagy német offenziva idején Orly-bain állomásozik. Egyik utolsó bevetése lesz az Arras-i felderítés, amely a Hadipilóta (Pilote de guerre) c. könyvéhez szolgál kiindulópontul. A fegyverletétel Algírban éri, ahol a fegyverszüneti egyezmények szerint leszerelik. Saint-Éxupéry rövid Vichy-i ut után Portugálián át az Egyesült Államokba utazik, ahol rövidesen megjelenik a Hadipilóta amerikai kiadása, (Flight to Arras). A regény egyébként 43-ban a megszállt Franciaországban is megjelenik — és a hivatalos német katonai cenzor dicséretére meg kell mondanunk — egyetlen mondat törlésével. (A kihúzott mondat: Hitler est un idiot = Hitler ostoba.) Ugyancsak ebben az esztendőben kerül közlésre két kisebb terjedelmű müve, az Amerikai Francia Ház kiadásában: Levél egy túszhoz (Letter a un otage) és A Kis Herceg (Le petit prince), amely kétségtelenül Saint-Éxupéry egyik legszebb, legköltőibb és minden bizonnyal a legnagyobb sikert elérő könyve. A francia felszabaditási harcok közeledtére Saint-Éxupéry befolyásos baráti támogatások segítségével, és a katonaorvosi, valamint a szolgálati szabályzatok és rendeletek teljes megkerülésével (sebesülései és 44 éve eltiltották a repülővezetéstől) újból bevonul a 2/33. távfelderitő osztályhoz, mely ezidőtájt Oudjdában (Algír) állomásozott. A szükséges átképzések után — vadonatúj amerikai gépeket kaptak! — egymásután jelentkezik bevetésre. Szabad idejében, az újraéledő francia politikai szellem őt is megérintvén, A Fellegvár (La Citadelle) kéziratán dolgozik. Álmaiban úgy látta, hogy ez a mü lett volna hivatva a modern kor L’Éducation d’un prince-e, bibliája és kézikönyve lenni. 1944-ben a 2/33. osztály a korzikai Bastia-Borgho-i támaszpontra kerül át Algírból. Julius 31-én Saint-Éxupéry felszáll ezúttal végérvényesen és vezénylőtábornoki paranccsal meghatározott utolsó bevetésére. Másnap a központi partraszállási vezérkarhoz kellett volna bevonulnia. Julius 31-i bevetése valóban utolsó lett. Végérvényesen utolsó. Gépével együtt eltűnt. Elnyelte a végtelen és bizonytalan horizont, amely ősidőktől fogva kalózok, kalandorok, antik istenek és késői, feddhetetlen nevű lovagok legendáktól övezett jeltelen sírjainak örök temetője. Halála után kiadott müvei: A Fellegvár, (La Citadelle), Jegyzetek» (Carnets), Ifjúkori levelek, (Lettres a ma mére), Az élet értelme, (Un sens a la vie). 20