Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
S z é p i г о d a 1 m i, képes családi folyóirat a világon szétszórt magyarok részére Szerkeszti Kótai Zoltán II. ÉVFOLYAM Г SZÁM (14) 1959. JANUÁR EGY ÉV MÉRLEGE A KÁRPÁT mostani számával a második évfolyamba lép. Évtizedes múltú folyóiratoknál elenyésző az egy év, de egy emigrációs folyóirat kell, hogy megálljon egy percre, és számot vessen, mérleget készítsen, hogy érdemes-e folytatni ezt a küzdelmet, megéri-e a fáradtságot, anyagi, szellemi áldozatot a folyóirat? Mindenek előtt le kell szögezni, hogy a KÁRPÁT kiadása nem üzleti vállalkozás, mint ahogyan némelyek az árából kifolyóan gondolják. Egy angol nyelvű folyóirat tud olcsóbb lenni több milliós példányszámban, hirdetéssel zsúfoltan, tőkeerős vállalkozás keretében, de egy emigrációs lap, mely csupán az előfizetők kegyére van bízva, és a szerkesztő, kiadó munkabírásától függ, az árban nem tud versenyezni a helyi folyóiratokkal. Annak ellenére, hogy a KÁRPÁT szinte csak önmagától terjedt az emigráció körében, mert annyi idő, pénz, energia nem volt már a Kiadóhivatalban, hogy propaganda hadjáratot is indítson az emigrációban, mégis az egész világon elterjedt. Jönnek az előfizetők Ausztráliából, Kanadából, Csilléből, New Zealandból, Északamerikából, Argentínából, Európa különféle országaiból és mégis egy év után kb. fele annyi előfizető van csupán, mint amennyi szükséges ahhoz, hogy kizárólag a papír, nyomda számlákat kifizessük. A hiányokat a KÁRPÁT könyvkiadó vállalat fedezi. Egy üzleti vállalkozás egy év után elkészíti a mérleget, és azt mondja: vége — nem csináljuk tovább, mert ráfizetés van. Miért folytatjuk tehát tovább a küzdelmet? Erre szeretnék egy pár szóban megfelelni. Első, amiért tovább visszük a lapot az, hogy kellő propaganda mellett sikerülni fog mégis csak a szűkös összeget előteremteni. A hátralékos előfizetők is beküldik az összeget, és tartozásainkat rendezni tudjuk majd. Másodszor a cél, amiért a folyóiratot elkezdettük, még most is időszerű: Az oldott kévét összekötni. Egy közös, magyar gondolattal a különféle pártállásuakat egyesíteni a közös cél érdekében: Magyarország felszabadításáért. Az ifjúságot nevelnünk kell a régi történelmi ismeretekkel, a hősi példaképek felsorakoztatásával. Hogyan maradjanak, vagy legyenek magyarok, amikor nem tudják, mit is jelent magyarnak lenni. Számukra elevenítjük fel a magyar irodalom kis mozaik drágaköveit: a régi irók, költők szépmüveit. Az emigrációs irodalmi értékeink itt szólalnak meg. Odahaza könnyebben lehetett kiadni a tanulmányokat, regényeket. Itt sokan az Íróasztal fiókjának dolgoznak, és nem kapnak olvasóközönséget, ha ilyen irodalmi újság nem áll rendelkezésre. A Rákóczi, Kossuth emigráció mennyivel szegényebb volt ilyen szempontból, mint a miénk. Ennek az emigrációnak viszont meg van a történelmi feladata: megmenteni a magyar kultúrát, a magyar irodalmat, amit odahaza meg akarnak semmisíteni, vagy átírni kommunista fogalmazásban. A második év küszöbén mérleget készítettem: anyagilag a fele összeg jött be a kiadásokra, de a levelek arról tanúskodnak, hogy az emigráció nagy része megértette a küzdelem célját, és kívánatosnak tartja a további megjelenést. Bízom Istenben, hogy a hiányzó anyagiakat megadja majd, és a folyóirat a magyar kultúra és irodalom végvára lesz, amely megőrzi a múlt értékeit, a jelen szellemi alkotásait közkinccsé teszi és szellemben és lélekben közös akarattal küzdünk a közös Édesanyánkért, Magyarországért a közös ellenséggel szemben.. Ehhez a küzdelemhez kérném továbbra is az előfizetők áldozatvállalását; terjesszék a lapot ismerőseik körében, hogy minél jobbam elterjedve teljesíthesse történelmi hivatását. Kótai Zoltán. 1
