Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-04-01 / 4-5. szám

már ott állt vele szemben Jenő ur, mosolyogva, kissé meghajtván magát —- mely meghajlás nem valami szolgalelküség kényszeredett vetülete volt, hanem a kellő tiszteletadás aláhúzása csupán s a ritus szerint azt mondta: - Alászolgája, professzor ur!

Jenő ur, mint valami kegyes választófejedelem osztogatta a címeket s ezt mindenki természetesnek találta. Elsősorban azok, akiket illetett. így lépett elő Kopcsák tanár ur professzorrá s mikor ezt hallotta, már úgy érezte, hogy egyetemi nyilvános rendes tanár, talán dékán is (dékáni talárban!), esetleg rektor (nyakában a rektori aranylánccal!) s már kapja a meghívásokat külföldi egyetemektől, melyek előadások megtartására kérik fel. Nagypecsétü borítékban van már a levél, amelyben a Brit Királyi Földrajzi Társaság közli kellő tisztelettel és örömmel, hogy Kopcsák Ede professzort van szerencséje rendes tagjai közé választania ... Harmath Kázmér már akkor megkapta a “szerkesztő” címet, amikor még csak korrektora volt a helyi lapnak. Első — és egyetlen — verseskötete óta “művész ur”-nak tisztelte őt a magyar vendégláótiparnak eme illusztris reprezentánsa.. (Nem kétséges, hogy jelenleg még kéziratban fekvő kétkötetes regényének esetleges megjelenése után megkapja Jenő úrtól a “Mester” cimet, ami mégis csak valami!) Szeder urnák “főtanácsosi” cimet adományozott Jenő ur, a választófejedelem, nem tudni mely meggondolások alapján, hiszen Szeder ur sem “fő”, sem egyéb tanácsokat nem adott soha senkinek. Ennek ellenére a Méhesben úgy viselte a címét, mintha titkos udvari tanácsos lenne, aki csak szerénység, vagy bizonyos inkognito kedvéért viseli el a "főtanácsosi” megszólítást. Gömöry Arnoldot, finom tapintattal “nemzetes uramnak” nevezte ki Jenő ur. Gömöry Arnold ilyenkor úgy érezte, hogy többezer hold föld, rét, szántó, erdő, terjedelmes vadaskert tulajdonosa s vidéki udvarházban időnkint tiszttartók, számtartók, kasznárok jelentéseit hallgatja végig aggályosán s mégis mellékesen, mert jobban érdekli a szarvasbőgés, vagy a téli nagy körvadászat, mint a búza világpiaci ára, vagy a birtok ezer és egy ügyes-bajos dolga. Császár Jánosból — a Polgári Dalkörben betöltött tisztségére való tekintettel — “karnagy ur’ lett Jenő ur szótárában. Szakáll állatorvosnak a doktori címet adományozta az akakozó kedvű, bár Szakáll állatorvos e cimet soha nem szerezte meg sem a honi, sem a külországi egyetemeken. Talán Ekecs Tamás muzeumigazgatóval volt a legmostohább Jenő ur — talán azért, mert Ekecs nem állandó, inkább csak alkalmi tagja volt a törzsasztalnak. Neki csupán a “direktori” cimet juttatta, bár ez is szépen hangzott, hiszen igazgató lehetett a helybeli szikvizgyár tuladonosa is ...

Egyáltalán: a városban az érettségizett ficsurok akkor érezték csak magukat bizonyosnak abban, hogy valóban “érettek”, ha Jenő ur nem a gyanúsan csengő “ifiur” megszólítással fordult feléjük, hanem úgy szólította őket, hogy: “nagyságos ur”.

Igaz, soha nagyobb izgalommal nem készült még Kopcsák tanár ur találkozóra. Bár ez az izgalom — mondjuk meg mindjárt nem a Méhesnek szólt, hanem Marczali Hanna színművésznőnek s a Méhes csupán a találkozásra alkalmas hely volt, annál is inkább, mert az egész találkozás létrejöttét, az üzenetek továbbitását és kicserélését maga Jenő ur végezte, igazi ügybuzgalommal, melyben nem csupán a Méhes üzleti érdekeire volt tekintettel, hanem bizonyos érzelmi motívumokra is, melyekre e helyütt nem akarunk kitérni. Csupán a tényeket szegezzük le.

Kopcsák tanár ur emlékezetében bizonyos részletek már teljesen elmosódtak ama nevezetes estről, amelyen Marczali Hanna színművésznőt alkalma volt megismerni. Viszont annál élesebben emlékezett vissza az est előjátékára, amikor is a művésznő még úgy méregette vendéglátóit, mint bizonyos tábornokok a terepet támadás előtt, majd egyszeriben támadásba lendülvén érdeklődni kezdett Kopcsák tanár ur földrajzi tanulmányai iránt. S bár a tanár urnák semmi tényleges alapja nem volt annak feltételezésére, hogy Marczali Hanna színművésznő különösebb szaktekintélye, vagy éppen művelője, esetleg kedvelője a földrajz tudományának (eltekintve attól, hogy még Mucsik Panna korából, vándor színtársulatoknál és daltársulatoknál szerzett tapasztalatok alapján szinte pontos térképet tudott volna szerkeszteni arról, hogy mely vidéki városok milyen jelentős szerepet töltenek be a honi színművészet szempontjából, különös tekintettel a bevételre) — szakkérdésekben meg éppenséggel áldásos levélváltása,! voltak az illetékes szakkörökkel, mégis okosnak és jónak látta, ha kéziratban elfekvő tanulmányait a művésznő elé terjeszti és kikéri rájuk vonatkozó tárgyilagos véleményét.

Mily gonddal válogatta össze Kopcsák tanár ur kéziratait! Lakosztályában egyébként is csak az idegen és járatlan szemlélők számára uralkodott bizonyos rendetlenség látszata. Valójában mindennek meg volt a helye s a tanár ur abszolút és biztos fölénnyel nyúlt a dolgok közé, mint talán a Teremtő Szellem nyúlhatott a kháoszba. Nemcsak pompásan, szakszerűen bizonyos szempontok szerint rakta össze az ABC betűinek variálásával az egyes kézirat tömböket, hanem a különböző szinü dossziékre irt sorszámokkal tette még áttekinthetőbbé ezt a hatalmas anyagot. Katalógust is fektetett fel s igy elég volt néhány nap és éjszaka, hogy kiválassza azokat a kéziratokat, melyek e déli kirándulás alkalmával ott pihentek kopott aktatáskájában.

Rövid dilemma után végül is lenyomta az étterem kilincsét, bár kétségei még korántsem oszlottak el s nem volt bizonyos benne, hogy jó helyen jár-e? Mi lesz, ha egy vadidegen pincérrel találja szemben magát, rossz,