Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-04-01 / 4-5. szám
volna a lehetőség arra, hogy Edwardot felkeresse. — itt valami titok lappang és ezt en muiüenxepptn ki акагот dentem. es ez az egyetlen ienecoseg erre. — u, Bateman, ez nagyon kedves és szép volna toxeü! — kianoit lei isaoei. — í uanacod, lsabel, hogy semmit a világon nem KivannéK annyira, mint a te boiaogsagooac. rsaoei ránézett és mindkét kezét odanyujmtta neki. — Wem is tudtam, hogy ilyesmi van a világon, hogyan tudom én ezt neked valaha is meghálálni? — Nem akarok tőled hálát, csak az engedélyt, hogy szaoad legyen neked segítenem. lsabei lesütötte a szemét és kissé elpirult, Annyira hozzászokott már, hogy egészen elfelejtene, milyen jo kiadású emuer. Éppen oiyan nagy volt, mint Edward, és eppen olyan jó novésü, ae míg neki sötét haja volt es sapadt arca, addig Eaward piros- Kepu volt. Természetesen tudta, nogy szerelmes beié. Ez isaoelt meghatotta es nagy gyengeoseget érzett iranta. Es erről az útról érkezett most éppen Eateman Hunter vissza. Az ut üzleti része tovább vette igénybe, mint várta, így volt rá ideje, hogy Két baratjara gondoljon. Meggyőződésévé vált, hogy nem tenet semmi komoly, ami Edwardot a hazatérési öl visszatartsa, esteieg valami buszkesegíéle, ami arra ösztökélte, hogy valami kuioniegeset érjen el, mire méltónak érzi magat kiválasztott menyasszonyát magához komi, de ez olyan büszKeség vóit, amiről le kell beszélni, mivel lsabei boldogtalan volt. Edwardnak azonnal vissza keli vele együtt menni Chicagóba és a lehető leghamarabb feleségül kell vennie Isabeit. Állast könnyen lehet neki szerezni a Hunter-féle Motor- és Autóüzemben. Bateman vérző szivvel örvendezett azon a lehetőségen, hogy a saját boldogságának az árán hozzásegíti a boldogsághoz azt a két embert, akit a világon a legjobban szeret. Ö maga nem akart megházasodni, hanem keresztapja akart lenni Edward és Isabel gyermekeinek és sok évvel később, ezeknek halála után majd elmeséli Isabel leányának, hogy ő sok-sok idővel ezelőtt szerette az édesanyját. Bateman szemei elfátyolosodtak, mikor így kiszínezte magának ezt a jelenetet. Miután meg akarta lepni Edwardot, nem értesítette sürgönyüeg érkezéséről, és mikor kiszállt Tahitiben, egy fiúval, aki mint a ház tulajdonosának a fia mutatkozott be, elkisértette magát a Hotel de la Fleur-be. Magában mosolygott a gondolaton, hogy mennyire fog csodálkozni a barátja, ha ő, a legváratlanabb látogató, megjelenik az ajtóban. — Különben, — kérdezte, miközben a hotel felé mentek, — meg tudná nekem mondani, hogy hol találom Mr. Edward Barnard* ot? — Barnard? — gondolkozott a fiú, — a név ismerős nekem. — Amerikai, magas ember, világosbarna hajjal, kék szemekkel. Már több, mint két éve itt van. — Ó, persze, most már tudom, kire gondol. Mr. Jackson unokaöccse. — Kinek az unokaöccse? — Mr. Arnold Jacksoné. — Nem hiszem, hogy ugyanarról az úrról beszélünk, — válaszolta hűvösen Bateman. Fel volt háborodva. Különösnek találta, hogy Arnold Jackson, akiről mindenki mindent tudott, itt ezen a gyászos, múltjáról hírhedt néven élt. De az aztán vaóságos rejtély volt Bateman számára, hogy ki lehet az, akit unokaöccsének nevez. Arnold Jackson egyetlen húga Mrs. Longstaffe volt, fivére pedig nem volt. A fiatalember mellette folyékonyan (beszélt angolul, de egy egész halvány idegenes kiejtéssel, és Bateman egy oldalpillantással most rájött arra, amit előbb nem vett észre, hogy egy jó adag bennszülött vérnek kellett benne lenni. Erre Bateman magaviseletében akaratlanul is bizonyos gőg hatalmasodott el. Elérték a hotelt. Miután Bateman kivett magának egy szobát, megkérdezte, hogy hol van a Braunschmidt and Со. székháza. Ez a tengeröbölnél feküdt, — kapta a felvilágosítást, — és miután boldog volt, nyolc napi tengeri ut után megint szilárd talajt érzett a lába alatt, nekiindult a vízparton a napsütötte útnak. Mikor megtalálta a keresett házat, odaküldte az üzletvezetőhöz a névjegyét, és erre egy szellős, pajtaszerü helyiségen keresztül, ami félig üzlet, félig raktár volt, egy irodába vezették, ahol egy alacsony, szemüveges, kopasz férfi ült. — Meg tudná nekem mondani, hogy hol találom meg Mr. Edward Barnardot? Úgy hallottam, hogy egy ideig önöknél dolgozott. — Úgy van. De nem tudom megmondani, hogy most hol van. — Azít hittem, hogy ő Mr. Braunschmidt különleges ajánlásával jött ide. Nagyon jól ismerem Mr. Braunschmidtet. A kövérkés ember ravasz, bizalmatlan szemekkel mustrálta Batemant. Aztán odakiálitott egy inasfiunak a raktárban: — Mondd csak, Henry, tudod, hogy Barnard most hol van? — Azt hiszem, hogy Cameronnál dolgozik, — jött valakitől a válasz, aki még annyi fáradtságot sem vett magának, hogy közelebb jöjjön. A kövér bólintott. — Ha innen kilépve balra befordul, körülbelül három perc múlva odaér Cameronhoz. Bateman habozott. — Azt hiszem, meg kell Önnek monda17
