Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-04-01 / 4-5. szám

Tóth Árpád:

ÁPRILIS

Április, oh Április,

Minden csínyre friss! Faun-ibokáju, vad suhanc,

Újra itt suhansz!

Vásott cigánykereked Porozza a tereket,

Repül a szemét,

Levegőbe parazsat Hintegetsz és darazsat,

Némely ingó és rügyes Ág végére már Küldöd: kússzék az ügyes Katicabogár,

Mint árbocra egy piros,

Pettyes zubbonyu,

Fürge lábú és csinos Kis matrózfiu!

Kémleli a láthatárt:

Mennyi fény! mi az?

S zümmög zengő, napba tárt Szárnyakkal: tavasz!

Szunnyad még a tél-mező, Fáradt, vén paraszt,

Füszakálla csendbe nő, Megcibálod azt,

Majd meg méznél iliatosb Szellőfésüvel

Fésülöd s szólsz: hé, de most Lomha szolga, fel!

Szundikálás volt elég,

Vár az uj robot,

Mit álmodtál, vén cseléd, Krumplit, vagy zabot?

S reszket s kacag a liget, Cserje meg bozót,

Gyenge bőrű testüket Úgy csiklándozod;

Minden erdő egy bolond Hejehuja-'hely,

Nincsen még seholse lomb,

Csak virágkehely:

Izzad még a levelek Vajúdó rügye S a szirom már lepereg: Csókos szél vigye...

S átsuhansz a városon, Bérházak felett,

Felragyog sugárosan Sok vak emelet:

Reszkető, bibor varázs Vén kémény fala, Lányszemszinü kék parázs A szelíd pala.

Mély, sötét udvar felett Négyszögü egen,

Táncos lábad emeled,

Mint halk szőnyegen.

S padlásablakot, kitört Sarkon fordulót,

Villogtatsz, mint zsebtükört Pajkos nebulók:

Zsupsz! a földre hull a fény! S im a szenny alól Nyütt hang sir, tán a szegény Por maga dalol?

Vak lap-árus: eleven Bus utcaszemét,

Sütkérez a melegen S nyitja holt szemét...

Április, oh Április!

Mig tánccal suhansz,

Látogass meg engem is,

Víg, örök suhanc,

Hisz egy régi kikelet Furcsa reggelén Együtt érkeztem veled Földi útra én:

Szólt arany szimfónia N apfény-hurokon S bölcsőmnél, te fény fia, Álltái, vig rokon!

Április-testvérem, oh!

Hol van az a kor?

Ifjúságom hervadó Kankalin-csokor,

Elpártoltam tőled én,

Nem veszed zokon?

Hej, beteg s fanyar legény A régi rokon:

Ha a tavaszt élvezi,

Nézvén langy egét,

Bánatát is felveszi,

Mint szemüvegét...

Április, oh Április,

Simogass, vezess!

Hadd legyek ma újra kis Jó öcséd, kezes,

Hadd feküdjem tarka fák Alján, inni fényt,

Mig arcomba szöcske vág Zöld parittyaként,

Mig szememre patyolat Szirom lengve jön S kis selyem-sátra alatt Megbuvik a könny...

Oh tán akkor, mig a méz Szinü nap lehull,

Bordám közül a nehéz Szív is elgurul,

Imtoolyog még, menni fél, Majd gyáván, sután,

Bibor labda, útra kél Tűnő nap után:

Táncol, ugrik, fellebeg,

Enyhén száll tova,

Felfogják a fellegek S nem fáj már soha..

9