Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2-3. szám
TAKARÉKOSKODJ A SÓVAL, AKKOR TOVÁBB ÉLSZ! Kevés dolog van konyhában, háztartásban, ami a legrégibb idők óta annyira egyöntetű megbecsülésnek örvend, mint a só. Tisztitó, gyógyító, sőt földöntúli erőket tulajdonítottak ennek és maga nem romlik el. Régente még a rossz szellemektől is a só óvott, a gyászoló család kis marék sót rakott a zsebébe, hogy a halott visszatérő szellemétől meg legyen védve, gyermekágyas asszonynak a levesébe szórták, ház és istálló küszöbére öntötték, hogy embertől, állattól minden bajt távoltartson, sőt egy kis tányérnyi sóval akarták a villámot megfékezni. Ételek elkészítésénél a só az emberiségnek már a legrégibb kőkorszaktól fogva nélkülözhetetlen volt. mikor lassanként áttértek a növényi táplálkozásra. Ahol először ki tudták termelni, eleinte a bányákban, és jóval később szűrési eljárásokkal, ott mindenütt virágzó városok keletkeztek. A sót saját só-utján szállították száz és száz kilométerekre és egyik legfontosabb kereskedelmi cikké vált. Még ma is,magunk is úgy vagyunk, mint a mesebeli királykisasszony, aki inkább lemondott szép ruháiról és ékszereiről, mint a sóról. Sótlanul még a legjobb leves sem ízlik. Mégis kénytelen ma az orvos betegeinek mindig nagyobb nyomatékkai azt tanácsolni, hogy a konyhasóval takarékoskodjanak, sőt egy időre teljesen szüntessék be. Magas vérnyomás, vérkeringési zavarok és sok más panasz konyhasó nélküli diétával nagyon gyorsan és feltűnően javul, igen gyakran csakis a túl bőséges konyhasó fogyasztása váltotta ki ezeket. Egy bizonyos mennyiségű só az egészséges szervezetnek nélkülözhetetlen ugyan, de a mai háztartásokban szokásos sóhasználat ezt a szükséges mennyiséget általában jóval felülmúlja. Egyes emberek hat- és nyolcszorosát veszik magukhoz annak a menynyiségnek, ami a normális életfunkciók szabályozásához szükséges volna. Habár a mai orvostudomány nem tisztázta még teljes egészében a test só-anyagcseréjét minden összefüggésében, egyet a legnagyobb határozottsággal állít: a háziasszonyok jól teszik, ha a lehetőségig takarékoskodnak a sóval, ha meg akarják családtagjaik életét hosszabbítani. Étkezésünknek nem szabad ezáltal kevésbé ízletessé válnia. Lehetőleg sok nyers élelmet együnk, amihez egyáltalán nem szükséges a só, ha pedig valami zöldséget nem lehet nyersen fogyasztani, úgy egész kevés viz hozzáadásával pároljuk (igy a saját növényi sói nem vesznek el) és utána ízesítjük száraz vagy friss, apróravágott Ízesítő zöldséggel, fűszerrel. A leves helyett, melybe mindig kell sót tenni, ehetünk egy friss zöldség vagy gyümölcssalátát. Az ilyen előétel ahhoz is hozzásegít, hogy a táplálékok természetes izét újból becsülni tudjuk. Még a teljesen egészséges embernek is azt tanácsolja a mai tudomány, hogy ízlésünket és étkezési szokásainkat lehetőleg nem elváltoztatott tápanyagokra és természetes fűszerekre állitsuk be. Ez a családtól természetesen belátást igényel és következetességet, a háziasszonytól viszont sok találékonyságot és ötletességet. Neki kell elérnie azt, hogy változatos, színekben ízlésesen összeállított tálakkal hízelegjen a szemnek és étvágynak. De ezzel a kis fáradtsággal saját magának és családtagjainak is meghosszabbítja az életét. Nem éri meg ez a fáradtságot? * Egyes férfiak asszonyokkal való bánásra 'dról szigorúan tudományos könyvet akarnak imi. Г a hogyan akarnak szabályokat felállítani olyan téren, ami csupa kivételből áll ? ? ?
