Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2-3. szám
De ez is csak a hold. Mikor járt itt utoljára a nap? Régen volt, rettenetesen régen, valamikor, a sovány szőke asszony haján. "'1 L —^ Aaaa ... — Az alvó nyög és közerejével végigtöröl a száján. Hirtelen felül. Mi az? Mi van? — Még semmi. — Miért nem költöttéi föl? Mesélj valamit — kéri a fiatalabb. — Mit? Mit? — Mindegy. Beszélj. Borzasztó csönd van. Mindenki alszik. Az egész világ elaludt és nincs más, csak te meg én és a hold. — És az ellenség odaát. És a robbanóa-fiyag a hídban. — Beszélj. A családodról, a feleségedről. Hány gyereked van? — Egy sincs. Hiszen mondtam már neked. Rózsikáról is meséltem eleget. , — Nem baj. Hogy ismerted meg? — Ejnye. . . Rákászni voltunk, a pataknál. Ő a városból jött, nyaralni, és az ismerősei elhozták. — Sok rákot fogtatok? — Tudja Isten .. . már nem emlékszem. Éjszaka mentünk csak haza, már aludt a falu és . .'. ■■■ Nem, nem arról — kéri lázasan. Nem az éjszakáról. Az életről. «'A — Az éjszaka is élet. A jegyző hajtott és mi ketten hátul ültünk és én átfogtam Rózsika vállát. — Ilyen éjszakák .,. Hát ilyen éjszakák :s ... — Csodálkozva dől előre. — Várj csak . . . Most jut eszembe, a ;egyző becsipett egy kicsit és a lovak megbokrosodtak. A vége az lett, hogy kiesett az egyik kocsikerék. — És aztán? — A többit már nem tudom. Egy év múlva a feleségem volt. Apám kiadta a jussomat és nem érdekelt többé a város. Otthon maradtam, gazdálkodtam és vártuk a gyerekeket. Aztán, hogy nem jöttek, ketten maradtunk . . . meg a föld . . . Odébbcsusszant már a hold és most a fénye kettőjük között Van, éles sáv, ahogy a törzseken átszürődik. A sávon innen megmozdul a fiatalabb. — Repülők —- mondja és az égre figyel. A Sávon túl fekvő kinyújtja a térdét. . ; A föld — mondja. A nyakszirtjét az ároknak dörzsöli és egyszerre melege lesz. — A föld . . . —; Jönnek — hallja a 'társát. — Készülj. A hid . . . — Ne félj. A hidat elintézzük, de hogy aztán mi lesz ... — Azután nem lehet semmi. Tovább nem jöhetnek. — Pajtás . .. — Nem engedjük őket tovább. — A parancs úgy szól, hogy robbantás után vissza a Jägerfleckre. — Az én parancsom nem. Az én parancsom, hogy őrizzem a hidat. — Térj eszedre — mordul rá a sáv mögül a másik, — mit számit ez a hid? — Mindent. Azokért, akik mögötte vannak. — Mit számítanak neked, akik mögötte vannak? Idegenek. Egyet sem ismersz közülük .. . — Te! — kiáltja élesen. A másik ráfordul és szédülten nézi. Rajta a hold gyolcsa és eltörölte a vonásait, csak az üregek sötétjét hagyta meg. — Tudod te, mi minden van a hid mögött? Minden, minden Bánfapolcsáoy és az asszonyod és a patak a rákokkal és a föld! Érted! És te vissza akarsz futni... — Megvesztél? ! Hogy kerülne ide hazulról . . . — Vissza akarsz futni, mikor rádbizták a hidat. És a hid mögött az emberek alszanak . . . mindenki alszik és nyugodtak, melegek, mert tudják, hogy mi ketten... Az idősebb ijedten nyújtja a karját a gyolcshomlok után. De már nem éri el. A másik felugrott és feltette a rohamsisakot. — Vége az éjszakának — szól le hozzá rekedten. — Jönnek. És a föld dübörög. Még távolról, a faluból. Lőnek. Egy teherautó sikító motorja leáll. Csak a mély moraj jön egyre közelebb. — Gyorsan — rángatja a fiatal merev vállát, — az áramot. — Még nem. — Mire vársz? — Hogy itt legyenek. Most már senki sem alszik. Az egyik fa mellett az őrmester áll egyszerre. — Robbantani — vágja oda. Mindjárt utána elnyeli az erdő. De a többi fák is mozognak. Tompa dobbanással futnak beljebb. Az idősebb a dróthoz szalad, de a másik ellöki. — Pusztulj innen! — Örült! Nem hallottad . .. A páncélos ágyú már pásztázza az utat. Kétszáz méterre lehet. — Itt akarsz maradni? Micsoda hiábavaló ... — Hallgass! — Az őrmester . . . — Mit az őrmester? Az életem! A halott anyám szemei... ők állítottak ide! Nem engedhetem, hogy belelőjjenek... A szőke asszony karjában a gyerek... Neked nino.s gyereked, de mégis .. . Hát nem érted? Ez az én hidam, a mi hidunk... Ila sikerül áttörniük, belegázolnak mindenbe ... szétzúznak mindent, ami... — Robbants! — Nem! — Robb ... A páncélos ágyú jóval a V1 előtt leáll és rájuk küldi a golyóit. Az idősebb megfordul. Futni kezd. A golyók recsegve vágód62
