Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2-3. szám
nak a fákba. Egy fatörzs fedezékéből viszszakémlel. A másik páncélos is áll és a tűz megkétszereződik. Egy ideig csak ezt hallja, aztán kiveszi a tompa nyögést. Aztán megíázkódik az erdő és az árok kőtömböket hány. Mégegyszer visszanéz, később, mikor az ágyuic már hallgatnak. Az egyik fekete árnyék már túl van az árkon, az utána jövő éppen akkor gördül játékos-simán át rajta. A Jägerflecken jelentést tesz az őrmesternek. — Biztosan tudja, hogy halott? — Nem lehet másként. Megsebesült és a kövek is ... — Hány éves volt? — Huszonegy. — Egy ilyen nevetséges hid miatt... Mikor úgyis mindennek vége. — Azért mindig maradnak hidak, amiket védeni kell. Ha csekély is alatta a mélység. Mindenkinek van egy hídja. Ez az övé volt. Az őrmester felkapja a fejét, aztán elfordul. Parancsot ad a visszavonulásra. A tisztás mögöttük marad. Gyűrötten, poretten, nehéz csendben tapodják tovább az erdőt. Tavasz va nés éjszaka. Nemsokára megint reggel lesz és talán ismét őrségen lesznek egy hídnál. Széttörüli bajuszából a verítéket erre a gondolatra. Az állkapcsában ideges rángás. Fél. Már fél a hidaktól. ★ Axel Rode: SIR JASPER APÁVÁ LESZ Victor pincér pontban 12 órakor összehajtotta a Times-t a söntés mögötti fülkében, diszkréten becsusztatja a villákkal teli fiókba, majd méltóságteljesen végiglépked az étterem helyiségeiben, hogy kellő időben átvehesse a kalapot, ernyőt és kabátot Jasper Peabutstól, aki egy “Sir”. így történik ez már folyamatosan harmincnyolc év óta, amely idő alatt Sir Jasper mindennap — vasárnap kivételével — elfogyaszt Victor éttermében öt tojást remuládmártással leöntve, miután alapos tanulmány tárgyává tette az étlapot, melynek összeállítása ez alatt az idő alatt csak lényegtelenül változott. Victor pincérrel való néma összjáték az évek folyamán alakult ki és egy árnyalatnyit sem változott. Sir Jasper és Victor közben öregurak lettek. Mielőtt azonban az idő letelt volna, amire Sir Jaspernek rendesen szüksége van, hogy elfogyassza ezt az Ínyencséget, valami egészen különös dolog történik, valami, ami egyáltalán nem illik bele a vendég és pincér immár harmincnyolc év óta megszokott érintkezési formájába. Sir Jasper ugyanis mindkét kezével végigsimitja ritkuló, fehér haját, kiejti monokliját a szeméből és kissé reszkető hangon megszólalt : — Victor! Csodálkozva, de mégis kimérten közeledik ez Sir Jasper asztalához, kellő távolságra ettől megáll, hogy átvegye a tojásokla vonatkozó panaszt. Jasper Peabuts szemeit abba az irányba forditja, ahol körülbelül Victor: áll, ugx suttogja: — Nem alkalmatlan önnek, Victor, ha önnel ? Victor annyira meglepődik, hogy csak némán tud a fejével biccenteni. Sir Jasper ismét becsipteti monokliját a szemébe, kezeit az asztallapon összekulcsolja és folytatja: — Ha szabadna egy nagyon bizalmasmaskodí kérdést magamnak megengednem, Victor, hány éves ön? — Hetvenegy, Sir ... !- Hetvenegy éves... még milyen fiatal, — mondja Sir Jasper, és hangjában némi csodálkozás rezdül, — és ebből harmincnyolc éve ismerjük egymást, Victor? — Úgy van, uram. — És miért nem vonul nyugalomba, egy kertbe kis házzal, valami kis pensióba egy tó partján? — kérdi Sir Jasper. — Még mindig nem elegendő, uram, azért hát tovább csinálom, ön ért engem, ugye? Sir Jasper nem bólint, nem rázza a fejét. csaK leteszi a pénzt a remulád-mártásos tojásokért az asztalra, amely jel Victornak arra, hogy Jasper alól lassan elhúzza a széket. De mikor vendégét a kabátjába segíti, bátorságot vesz magának egy kérdéshez: Elárulná Sir Jasper nekem,, hogy mennyi idős Sir Jasper? — ön nagyon merész, Victor, — dorgálja meg Sir Jasper.- Tudom, uram, — mondja Victor szerényen, de konokul.- Kilencvenkettő. Most meg van elégedve? — Tökéletesen, Sir! Jasper Peabuts lassú méltósággal megy a kijárat felé, kesztyűjét húzogatva, az ajtónál mégegyszer visszafordul a pincér felé: — Ha a közeljövőben az ügyvédemtől kapna egy levelet, Victor, úgy kérem fogja azt úgy fel, mintha én magam fordulnék egy kéréssel önhöz. Természetesen uram . . . úgy értem1 rendben van, uram. Sir Jasper könnyedén meghajtja bucsuzásul felsőtestét, elhagyja megszokott vendéglőjét és keresztben az úttesten a sürü forgalom között a túlsó járda felé lépked, ahol egy középkorbeli házban található ügyvédjének, McBinsternek városi irodája. Az 63
