Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-02-01 / 2. szám
Bírói bölcseség A zanzibari szultán egy este baráti körben bakkaratot játszott. Éppen egy nagy összeg nyereményt akart besöpörni, mikor egyik vendége, egy angol újságíró tréfásan megszólalt: — Te nem teheted ezt meg, ó, próféta helytartója, hogy elteszed ezt a pénzt. A Korán megtiltja ezt! Mikor a szultán ezt hallotta, nagy lélekjelenléttel fordult szomszédjához, egy bíróhoz és megkérdezte tőle: — Te hivatásos bíró vagy, mondd meg, szabad elvennem ezt a nyereséget vagy nem? A bíró erre igy felelt: — Ha becsületesen játszottál, ó próféta helytartója, akkor nem szabad elvenned a pénzt, mert a Korán tiltja a .szerencsejátékot. De ha csaltál, ó uralkodó, akkor ez nem szerencsejáték, hanem a te egyéni ügyességed. Ebben az esetben elteheted a pénzt. —• Te vagy a legbölcsebb biró a világon, — szólt a „szultán és mosolyogva tette el a nyereséget. * * * A skót ebéd. Nagy vendégség van a skótéknál. Különböző előételek jönnek egymás után. Minden egyes előétel előtt azonban bejön a szakácsnő és megkérdi a háziasszonyt: — Asszonyom, hozhatom a csirkét? — Még nem, majd későbben — hangzik állandóan a felelet. A vendégek meg sem kóstolják a nagytömegű előételeket, mert várják a csirkét. Végre a háziasszony nagy kegyesen megengedi, hogy most már hozhatják a csirkét. Ekkor beállít a szakácsnő egy eleven csirkével, ráállítja azt az asztalra, hogy a morzsákat felszedegesse, nehogy azok kárba vesszenek. Kezdtem rózsaszínűnek látni a világot és a háborút. Végigdöltem a rosszillatú szalmazsákon, amelynek kényelmét minden porcikám zsibongó örömmel fogadta. Tubák a lőszeres ládán ülve — a rumos demizsonnal térdei között — áradozva dicsérte a véletlent, amely összehozta velem. Pont velem. Az egyetlen emberrel, akinek kiöntheti szivét. Mert biztos benne, hogy én meg fogom érteni. Pláne, ha ismerni fogom egész életét. A csodálatos dolgokat, amik vele történtek. Habozás nélkül folytatni kezdte élete történetét. A sors úgy akarta, hogy ezúttal se nyerhessek tökéletes bepillantást Tubák csodálatos életébe. Szunyókáló öntudattal hallottam, hogy valami ügyvédről beszél, aki alacsony, kopasz és kövér ember volt. Aztán gurulni láttam magam előtt ezt a kövér ügyvédet, amíg végül belezuhant egy szakadékba, és nagy csattanással terült el a mélységben. Erre a csattanásra ébredtem fel. Hamarjában nem tudtam, hogy vol vagyok, mert korom sötétség vett körül. Egy gyufaszál fényénél megállapítottam, hogy a csattanást az okozta, hogy Tubák leesett az asztalról. Ott feküdt a földön, görcsösen szorongatva kezében a rumos demizsont. Hortyogása megnyugtatott, és újra álomba merültem én is. Kint a csendesen szitáló hóban a halottak némán Őrködtek álmunk felett. IV. Másnap olyan hóviharra ébredtünk, hogy gondolni sem lehetett a továbbmenetelre. Délben megettük Tubák tartalék konzervjeit, és megittuk rá a maradék rumot. Ez kínzó szomjúságot ébresztett bennünk. Tubák megpróbált tüzet rakni az árok végében, hogy havat olvasszon fel ivóvíznek. De a hóviharban ez lehetetlennek bizonyult. Mikor pedig a fedezékben kísérelte meg a tűzgyújtást, majdnem megfulladtunk a füstben. Tehát kénytelenek voltunk beérni azzal, hogy csak szopogattuk a havat. Közben cigarettám is elfogyott, és ez lényegesen növelte a hangulat kedélytelenségét. Tubák nem tudott segíteni rajtam, mert nem dohányzott. De evvel szemben felajánlotta, hogy folytatja élete történetének mesélését. Ezt azonban ridegen visszautasítottam. Nem vagyok olyan hangulatban. A délután nagyrészét átaludtam. Mikor felébredtem, Tubákot nem láttam sehol. Csak egy félóra múlva érkezett meg — teljesen behavazva — és közölte velem, hogy a gépfegyverek használható állapotban vannak, csak lőszer nincs hozzájuk. Nyilván ezért adták fel az állást. Ez az újság nem túlságosan érdekelt. Tubák, látva rossz hangulatomat, nem próbált szóba elegyedni velem. Egy darabig játszott az üres rumos demizsonnal, aztán újra elment. Amikor visszajött egy pakli cigarettát nyomott kezembe. — Honnan szerezted? — Egy halott baj társunk zsebében találtam. Miközben rágyújtottam, ragyogó gondolatom támadt. — Idefigyelj, Tubák! Te öregebb katona vagy, mint én, és jobban meg vagy edzve. Engem még nyugtalanítanak a halottak. De te átkutathatnád zsebeiket és hátizsákjaikat. Biztos hogy találsz több cigarettát és konzerveket is. Tubáknak nem kellett kétszer mondani. A sötétség beálltáig dolgozott. Mert a legtöbb halottat valósággal ki kellett ásni a hóból. De az eredmény megérte a munkát: — több száz cigaretta, egy halom konzerv, egy csomó gyertya és gyufa. Két üveg 26
