Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-02-01 / 2. szám
VÁLÁS ÁLLATBARÁTOK. Irta: VASZARY GÁBOR Nem a virágnak fáj, Ha válik az ágtól, Ezen marad a seb, írté is ez gyászol. A virággal vidám szellők kel(nek, Isten veled, szép fiatal gyer(mek! Nem a patak hal meg, Ha medrét elhagyja, A szegény medernek Hal ki keble partja. A patak lel újabb rózsaber(ket, Isten veled, szép fiatal gyer(mek! Nem az elszállt madár, A fészek lesz árva, Földi örömöknek örökre lezárva. A madárnak új ágon új pely(hek, Isten veled, szép fiatal gyer(mek! Nem a sugár vész el Ha a nap leszállóit, Csak mi veszítjük el , A világosságot. Nap sugári új világot lelnek, Isten veled, szép fiatal gyer(mek! Elszakadt virágom, Eltűnt nyájas patak, Tovaszállt madaram Sugara napomnak, Elszállt része a törött kebel(nek. Isten veled, szép fiatal gyer(mek! Tóth Endre. Tihamér bejött a kávéházba a kutyájával és ez valahogy elindította az állattörténeteket. Tihamér azzal kezdte, hogy az 5 kutyája egészen különös kutya, sőt, valahogy nem is kutya, 6 feltétlen hisz a lélekvándorlásban, mivel a kutyájának emberi szeme van. Nézzük csak meg mi is... Hé, Paradicsom! De a kutya nem akart kimászni az asztal alól, hogy megmutassa emberi tekintetét. Mellesleg senki se volt rá kiváncsi. Már mind a ketten el is kezdtünk egy egészen más témát, de Tihamér megint csak közibünk dobta a kutyáját. —• Paradicsomnak egyénisége van, — folytatta tovább. Lassanként mindent meg kellett tudnunk róla. Például, ha nincs húsétel a háznál, Paradicsom veszi a kalapját és elmegy sétálni, előzőleg persze elvesz a kredencről egy hatost, és vesz magának valami ennivalót. Ebéd után pedig megrántja Tihamér nadrágját, hogy — “Gyerünk, öreg, egy kis ebédutáni szundításra.” Arról nem is beszél, hogy a papucsát odahozza, lemegy a trafikba szivarért, (persze kiválogatja a legjobbakat) — mert ezek már közhelyek. De Paradicsom egyszerűen fantasztikus dolgokat tud. — Jól figyeljetek ide! — mondta és előhúzta az asztal alól Paradicsomot. — Ez a kutya kiolvassa a gondolataimat — és merően nézni kezdte, de Paradicsom rögtön unottan lehunyta a szemét. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy Tihamér meglepően hasonlít Ödön barátomra, akinek szintén fantasztikus képességű állatai voltak mindig. Például a kanárimadara délutánonként karonfogva sétál a sziámi macskával a lakásban, és egészen okosan elbeszélget vele a mai politikai helyzetről. Ekkor már a fél kávéház körülöttünk ült és a legképtelenebb állattörténeteket mesélték el. Szóbakerült egy Bogárka nevezetű macska, aki iszákos életet élt. Amikor már nem volt több pénze, megfojtott egy öregasszonyt és a vagyonát elásta. Persze időnként, ahogy szüksége volt rá, kiásott egy-egy ékszerdarabot és azt értékesítvén, elment mulatni. Egy Lurkó nevezetű dakliról azt mesélték, hogy két hét alatt megtanult angolul, és igen csodálatos módon ezt egész életén át mélységes titokban tartotta, nem hogy még hencegett volna vele. Meséltek egy orosz agárrról is, aki tele volt adósságokkal, annyira, hogy már mindenki előre sejtette, jó vége nem lehet a dolognak. így is történt, mert beleszeretett egy japánpincsibe, erre búskomor lett, és szivén lőtte magát. Jóska barátunk azt magyarázta, hogy a tehetség és az ész neki nem imponál, de annál inkább a szivjóság és a jómodor. Például az ő kutyája (mellesleg Arankának hívják) nem hortyog, ebéd után nem szivarozik, ha hazajön megtörli a lábait a lábtörlőbe, és jó egészségükre kívánja az ételt. Hat ez Aranka, ha éppen tudni akarjuk. —• Ez mind semmi, — szólt közbe egy barátunk, aki éppen akkor érkezett, és rögtön belevetette magát a társalgásba. — Az enyémet hallgassátok meg. Mindnyájunkat szeret és becézget. Aki beteg, annak az ágya mellől el nem mozdulna éjjel-nappal. Maga néz utána, hogy az orvosságát bevegye. Ha elfogy a pénzünk, ad az ő saját megtakarított pénzéből... — Hogy hívják ezt az állatot? t— szólt közbe Tihamér. —• Tihamér, légy szives és talán moderáld magad. — De hogy hívják? — Janka. —• Janka? — Most fontos ez? Hagyjátok Oszkárt beszélni... Na és mit tud még Janka? — Janka még soha vissza nem válaszolt senkinek. Csendben és szeretetten él a környezetünkben. A családi élet kellemetlenségeit mindig magára vállalja. Akár hiszitek, akár nem, 6 tölti ki az adóiveinket, ő tárgyal a hitelezőkkel... Ha este lefekszik, és reggel felkel, mindnyájunkat megcsókol... — Megáll az ember esze... — Na, igen! —• Hogyan? Ti a kutyátokkal csókolództok? —• Ki beszél itt kutyákról? Nincs is kutyám. — Hát kiről beszélsz te tulajdonképpen? — Az anyósomról, akit imádok... Azt hittem, hogy itt most a csodálatos anyósokról volt szó!... 24
