Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-12-01 / 12. szám
Püspök-kenyér. 6 tojás kemény habjába 180 gr. porcukrot verünk, majd belekeverünk gyengéden 250 gr. vegyes cukrozott gyümölcsöt, 120 gr. lisztet és 120 gr. darabos diót, legvégül egy kanál rumot. Vajazott, lisztezett püspökkenyér-formában sütjük. Csokoládékrém-tor la 300 gr. vajat, 300 gr. cukrot, 12 tojás sárgájával habosra keverünk. 8 szelet csokoládét megpuhítunk, és 6 kanál vízben felfőzzük, majd hozzákeverjük a kikevert masszához .Egy jó nagy csészényit az egészből félreteszünk, a többibe belekeverünk 160 gr. tört mandulát és végül 8 tojás felvert habját. 2 részben sütjük, mindegyiket sütés után még két részre vágjuk, és megtöltjük a félretett csészényi masszával. C'sokoládégusszal vonjuk be. Pralinéé torta. 100 gr. sütőben megpirított mogyorót és 100 gr. mandulát megőrölünk, 8 tojás kemény habjába keverünk 250 gr. cukrot, majd a mandulát és mogyorót. 3 részben sütjük, ha hideg megtöltjük. Töltelék: 140 gr. vaj kikeverve, hozzákeverünk 2 szelet reszelt csokoládét, 2 tojás sárgáját. 100 gr. cukrot kevés vízben majdnem sziruppá főzünk, kihűtjük és hozzákeverjük a csokoládékeveréket, végül pedig 70 gr. pirított, őrölt mogyorót. Ezzel a tortát megtöltjük, és bevonjuk, tetejét megszórjuk szálkára vágott pirított mandulával. kül értelmetlen körforgás maradna a természet újjászületése. A gondolatok érési ideje hosszú, de még hosszabb út vezet a megvalósulásig. Az elmúlt kétezer év talán csak a legelső lépés volt. De térjünk vissza a karácsonyfához. Elsassból indult el Nyugat és Kelet felé. Franciaországban az orleansi herceg német felesége, Liselotte von der Pfalz, honosította meg a tizenhetedik század derekán. Angliába még később vonult be: 1825-ben. Ott azonban nem hercegi palotában, hanem a feltörekvő iparváros, Manchester, munkásnegyedében állott az első. Európa déli országaiban napjainkban folyik a karácsonyfa térhódítása. Ott a karácsony szimbóluma inkább a betlehemi jászol, amelyet még nálunk is sokan igazabb jelképnek éreznek a karácsonyfánál. Efelett kár vitatkozni. Az északiak karácsonyfája, a déli népek betlehemi jászla, vagy az afrikai keresztény négerek karácsony-éjjeli hagyományos halfogása — ugyanannak a nagy történelem — és lélekformáló eseménynek a visszfénye. Magyarországon a betlehemi jászol felállításának szokását csaknem teljesen kiszorította a karácsonyfa. Százéves útja valóságos diadalút volt Magyarországon keresztül. Sok magyar vidéken egyesítették a régit és az újat: A karácsonyfa alatt ott állnak az első karácsonyéj szereplőinek apró figurái. Kelet felé mindig Magyarország volt a karácsony utolsó bástyája. A Keleti Kárpátokon túl összezsugorodik karácsony jelentősége: Az orthodox egyház szerint Vizkereszt, a Megváltó megkeresztelésének, a Szentlélek leszállásának ünnepe a nagyobb ünnep. Magyarország ma méginkább utolsó bástyája a karácsonynak, mint valaha volt. Hiszen tőle keletre mindennap keresztre feszítik a Megváltót. A modern keresztrefeszítők újra a pogány fenyőt akarják a Krisztusi szeretet, a krisztusi testvériség karácsonyfája helyére állítani. Nem tudják, és nem akarják megérteni, hogy az emberi természetet nem a Micsurinok és nem a Pavlovok, mégcsak nem is a Sputnik-tervező tudósak változtatják meg, hanem éppen karácsony. A legnagyobb forradalom, amely nem a proletársorsban, hanem a legmagasabb hivatásban tesz egyenlővé minden embert. Hiszen amióta Jézus előttünk járt, minden ember arra született, hogy befogadhassa, magában hordhassa; gondolataiban és tetteiben újra és újra “megvalósítsa” az Isten Fiát. Karácsony, az újra kigyuló karácsonyfa, arra emlékeztet, hogy mibennünk kell megszületnie, vér .könny, szenvedés és meghurcoltatás gyümölcseként az új, keresztényibb európai embernek. A betlehemi Jézusnak meg kell születnie minden emberi lélekben. Úgy érzem: csak ilyen valódi karácsony után következhet el a világ nagy, közös husvétja. Újlaki Sári. Emlékezetből . . . 42
