Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-12-01 / 12. szám
Ugyanebben a pillanatban Lucette is belép. Bár még távol tartja magát, de érezhetően André oldalán áll. Ez, zsebredugott kézzel, elkezd nevetni: — Már Pierrenek is nevezed? Talán bizony tegezed is? —• Gondolj, amit akarsz, André, de megtiltom, hogy Lucette előtt___ —• Rosszul választottad ki a pillanatot, hogy nekem utasításokat adj. Természetesen jogodban áll, hogy a........ a barátaidat a munkásnegyedből keressed ki, de megtiltom neked, hogy az én fedelem alatt fogadd őket, és főleg pedig Lucette előtt. Evenek újra vissza kell tartania Pierret, aki rá akarja magát vetni Andréra. Szelíden mondja: — Tapintatlan vagy, André. Pierre végre kiszabadítja magát Evétől, és egész nyugodtan közeledik André felé, aki nagyképű fellépése ellenére is pár lépést hátrál; Pierre megragadja a gallérjánál fogva, mintha párat le akarna húzni neki. Lucette elsikoltja magát, és belekapaszkodik André karjába: — André! Ez kiszabadítja magát, mialatt Pierre kezére vág, aki mozdulatlanul áll előtte. Andrénak sikerül eltorzult arcát egy vigyorgásra széthúzni. — A mi köreinkben, uram, nem szokás akárkivel verekedni___ — Vallja csak be nyugodtan, hogy fél, — mondja Pierre. Gyors mozdulattal újra megragadja a kabátját, és hevesen megrázza. Eve újra beleavatkozik: — Pierre, nagyon kérlek___ Ez bűnbánóan elengedi Andrét, aki tovább hátrál. Lucette még mindig a karjába csimpaszkodik. Most Eve kinyújtja a kezét Lucette felé, és magával húzza. — Gyere, Lucette___ De Lucette még erősebben kapaszkodik Andréba, és kitér előle. — Hozzám ne nyúlj___ Eve megdermedve áll meg. Karja erőtlenül lehullik. — Jól van... Aztán megkeményedik az arca, Pierre felé fordul: — Azt akartad, hogy veled menjek? Rendben van, vigyél el, nekem már nincs itt semmi keresnivalóm. Gyors mozdulattal ragadja meg a kabátját és táskáját, és visszajön Pierrehez. Belekarol, és egy utolsó pillantást vet Lucette felé, aki André mögé bújik. Ez védelmezőén karolja őt át, és diadalmas gúnnyal mondja: — Kitűnő példa a húgodnak! Eve az ajtón keresztül magával húzza Pierret. Charlierék háza. Körülbelül húsz méterre az épülettől Paolo támaszkodik egy fához, és cigarettázik, mialatt állandóan figyeli a bejáratot. Mellette oda van támasztva a kerékpárja. Hirtelen kutatva kiegyenesedik, és megkerüli a fát, hogy mögéje elrejthesse magát. Eve és Pierre elhagyják a házat, és sietve távoznak.... Paolo egy pillanatig utánuk néz, aztán megfontoltan a kerékpár után nyúl, és követi a párt. Határozott léptekkel, de szomorú arccal megy Eve Pierre mellett. Beléje karol, de nem néz rá. Pierre titokban ránéz, és könnyet lát csillogni a szemében. Megszorítja a kezét, és gyengéden szól: — Nem szabad szomorúnak lenni, Eve. Ezekre az egyszerű szavakra megindulnak a könnyei. Sírva takarja el kezével az arcát. Pierre magához szorítja: — Eve___ Néhány percig tehetetlenül zokog a vállán, mialatt Pierre megindultan simogatja a haját. — A húgodra gondolsz? — kérdezi. És mivel nem kap feleletet, tovább unszolja: — Vissza akarsz menni, hogy elhozzad? Eve a fejét rázza. Most elszántan felteszi a kérdést: — Biztos vagy benne, hogy semmit nem bánsz meg? Eve felemeli a fejét, és ránéz, a szeme tele van könnyel. Mosolyt erőltet magára, és lágyan mondja: — Hogyan bánhatnám meg, Píerre? Hiszen csak most kezdődik minden velünk kettőnkkel___ Ismét belekarol, és magával vonja. Mialatt folytatják útjukat, hozzásimul, Pierre azonban komoran maga elé mered. Végül keményen megkérdi: — Te szeretted ezt az embert? — Soha, Pierre. — Mégis feleségül mentél hozzá. — Csodáltam őt... — Ezt? —• Akkor én még fiatalabb voltam, mint most a húgom, — magyarázza egyszerűen. Pierre vonásai megenyhülnek, de aggodalmasan folytatja: — Nehéz lesz, Eve. — Mi? — Velünk kettőnkkel, nagyon nehéz lesz! Eve hirtelen megáll, őt is visszatartja, de újra belekarol. — Nem, Pierre, — mondja, — nem lesz nehéz, ha bizalmunk van, úgy mint előbb. Pierre elfordítja a fejét, de Eve kényszeríti, hogy ránézzen. — Előbb, — feleli Pierre, — az előbb volt. — Pierre! Pierre! Bíznod kell! Mosolyog, és egész más hangnemben folytatja: 36
