Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-11-01 / 11. szám
mi tanár korhűen megújította, az épület homlokzata azonban ma már ismét gondos tatarozásra szorulna, foglalkozni kellene régi csillagászati berendezésének a kiegészítésével is. Az épület hivatalosan is műemlékké van nyilvánítva s mint ilyennek karbantartásáról az államkincstár gondoskodik. (4). Esterházy Károly püspök bőkezűségéből tehát már 1785-ben készen állt a pompás otthon az egri katolikus egyetem számára, már csak a királyi jóváhagyás volt hátra. Ezt azonban II. József császár nem adta meg Esterházy Károly püspöknek, mert egy katolikus egyetem megnyitása nem illett bele egyeduralkodói és központosító terveibe. Azonban mégis kiváncsi volt arra a magyar főúrra, aki saját költségén egy ilyen hatalmas főiskolát építtetett és azt korszerűen fel is szerelte; erre még az uralkodó sem volt képes, mert a Habsburgok köztudomásúlag viszonylag szegények voltak. Ellátogatott tehát a hagyományok szerint Egerbe, ahol maga Esterházy püspök látta őt vendégül káprázatos pompával, személyesen kalauzolván végig az egyetem helyiségein. A császár elámulva a látottakon, az építési költségek felöl érdeklődött, mire a püspök állítólag csak annyit válaszolt, hogy nem számolta a pénzt építés közben. Sajnos, valóban majdnem minden A gödöllői “Grassalkovich-kastély anyagi vonatkozású feljegyzést elégetett, ami az egri egyetem építésére vonatkozott. A császár a püspök büszke megjegyzésére gúnyosan megkérdezte, hogy elég volt-e az egri egyházmegye jövedelme az építkezésekre, de Esterházy nem hagyta magát és ugyancsak válaszolt: ha megszorult az egri püspök, kölcsönkért a pápai gróftól, mintegy célzáskép arra, hogy magán vagyonából is jelentős összegeket költött az építkezésekre. A hiúságában megsértett József császár csak alkalomra várt, hogy kellőképpen megleckéztesse a rátarti főpapot s a büszke magyar földesurat. A püspöki palotában a díszebéd alkalmával amikor az asztal roskadozott a rengeteg arany és ezüst holmitól s a bennük felszolgált pazar ételektől, a császár megjegyezte, hogy ez a fényűzés és ez a lakoma nem egészen illik az apostolok utódaihoz. A püspök lenyelte a csípős megjegyzést és másnap a búcsúvacsorán fatányérokon egy tál ételt szolgáltatott fel a császárnak és kíséretének. Az uralkodó bosszúsan kikérte magának a gyerekes tréfát, mire Esterházy szerényen csak ennyit válaszolt: Tegnap a pápai gróf vendége volt Felséged, ma pedig az egri püspöké, az apostolok szerény és alázatos utódjáé... A pompás egri palotából nem lett egyetem, akármennyit áldozott is rá Esterházy Károly püspök, százötven évig kellett várnia, hogy eredeti misszióját betölthesse és megnyithassa
