Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-11-01 / 11. szám

czy írja: “Esterházy Károly, Egernek utolsó püspöke alkotá a Lyceumot királyos költséggel, -és úgy szándékozván, hogy elhordatja a dísz­telen templomot ‘s olyat állít, melly a Lyceum mellett méltólag foglalhasson helyet. Szándéka meggátoltatott, azt Pyrker érsek hajtja most végre.” (1) Esterházy Károly Rómában tanult, a Colle­gium Germanicum-Hungaricumban volt pap­­növendék. Rómában építészeti tanulmányokkal is foglalkozott, kollégiumi évei alatt érlelődött meg benne az építészet iránti fogékonyság és a művészetszeretet. Az örök város klasszikus emlékei, a barokk és rokokó játszi pompájával szemben, a szigorúbb építészeti tagoltság és az egyszerűségben is nagyszerű arányok felé haj­tották ízlését. A római évek eredménye a vágy a nagyszerű térhatások után és a feladatok nagyarányú elgondolása. Kivételes ízlésének köszönhető, hogy tervei megvalósításához min­dig a valódi művészeket tudta kiválasztani. Művészeivel a legapróbb részletekig megbeszél­te a felmerülő építészeti problémákat, és mű­vészeti műveltsége lehetővé tette, hogy ne csak mint megrendelő vegyen részt az építkezésben, hanem egyúttal mint művészeti tanácsadó is. (2) A klasszikus szigorúság jellemzi élete leg­nagyobb alkotását: az egyetemnek szánt egri líceum hatalmas palotáját. Az egyetem építé­sének a gondolata már régen foglalkoztatja, egyike volt azon barokk főurainknak, akik fel­ismerték az ország művelődésének fontossá­gát. Már 1769-ben elrendelte az orvosi előadá­sokat, amelyeket Markhót Ferenc vármegyei orvos 11 hallgatóval meg is kezdett az irgal­­masok kórházában. Ugyancsak ő szorgalmazza már 1773-ban a műszaki és a szabadkézi rajz­oktatást, rendeletében hangsúlyozván, hogy a rajztudás a műveltség egyik fontos eleme és a nevelésnek is fontos eszköze. Erre a szakra Tischler Antal rézmetsző-művészt alkalmazza tanárnak. Felfogását az alkotó művészettel foglalkozók ma is osztják, és a rajztanulás mér­nökeink és építészeink számára ma is szüksé­ges követelmény. Esterházy Károly 1764-ban szerződést köt Fellner Jakab bécsi építésszel, a család tatai uradalmának állandó építésvezetőjével, aki 1765-ben meg is kezdi az egri egyetem palo­tájának építését. Az építkezés 1774-ben már annyira előrehaladt, hogy a jogi kar beköltöz­hetett. (A jogakadémia régi épületét az an­golkisasszonyok kapták meg kolostornak és nevelőintézetnek, ma szakérettségis kollégium.) Az 1778. évben már a főhomlokzaton dolgoztak, 1779-ben a csillagvizsgáló torony kupoláját fedték be rézlemezzel, 1780-ban már majdnem készen állott a nagy mű, amikor Fellner Jakab hirtelen meghalt. Tizenötéves munkáját tanít­ványa és tatai állásában is utóda, Grossmann József építész vette át, és fejezte be 1785- ben. (3) Az egri katolikus egyetem palotája a copf­­stílus legjelentékenyebb hazai remekműve, mely még műemlékeink válogatott állományá­ban is a legkiválóbbak közül való. Copf-stílus­nak nevezzük a 18. század második felében uralkodó késői barokk-stílust, amelynek dí­szítései emlékeztetnek az akkor divatos paróka­viselet hajfonataira. A barokk-stílus formadús mozgalmasságával és lendületes zsúfoltságával szemben a copf-stílus a józanabb ízlést képvi­seli: egyenesvonalú homlokzatok, fegyelmezet­tebb ritmusú elemek, de még mindig dús ár­nyékhatások jellemzik s ilyenformán átmenetet képvisel a késői barokk és a korai klassziciz­mus közt. Mindezek érvényesek az egri egyetem palotájára is: kétemeletes, nagy négyzetalakú épülettömb, 85 méter hosszú és 25 méter ma­gas homlokoldalakkal, jól elosztott nagy ablak­­nyílásokkal, a szemöldókfákon rokokó díszíté­sekkel, az ajtók felett csokorbakötött lombfü­zérekkel. Az épületszárnyak négyzetalakú bel­sőudvart fognak körül, mely az országnak leg­szebb zárt építészeti tere. Hátsó homlokzatának középrészén még külön háromemeletes, 53 méter magas csillagvizsgáló torony emelkedik, toronyszerkezetén kupolával, eredeti csillagá­szati berendezéssel és tükröző szerkezetű sötét­kamrával. A főhomlokzati szárny közepén és a két oldalszárny közepén az első emeleten há­rom nagy arányú terem van. mely a második emelet légterét is kitölti. A három terem egy­forma méretű: 19 méter hosszú, 11 méter széles és 15 méter magas, sarkain letompítva, tükör­­boltozatokkal, melyeket gazdag freskók díszí­tenek. A főlépcső teréből nyíló homlokzati te­rem az egyetem dísztermének lett szánva, ma vizsgaterem, Sigrist Ferenc pompás freskója a négy egyetemi tanszakot — hittudomány, böl­csészet, jogtudomány, orvostudomány — ábrá­zolja. Az északi oldalon lévő terem az egyetem kápolnája. Mennyezetfreskóját — ‘Az üdvözöl­tek’ — a barokk falfestészet egyik legkiválóbb mestere, Maulpertsch Antal' festette, aki a győri, a váci, és a szombathelyi székesegyhá­zak, a pápai s a sümegi plébániatemplomok és a fehérvári szemináriumi templom freskóit is festette. A kápolna főoltára tárkányi márvány­ból készült, oltárképét fz egri Hess Mihály készítette, a szószék szobrait pedig Motzer Jó­zsef egri szobrász mintázta. A déli szárny nagy­termében helyezték el az egyetem könyvtárát. A könyvtár-terem freskóját, mely a tridenti zsinatot ábrázolja, a bécsi Kracker János fes­tette. Maga a könyvtár 65.000 kötet könyvet, számos ősnyomtatványt, folyóiratot és kézira­tot tartalmaz, köztük Mikes Kelemen: Török­­országi levelei-nek eredeti példányát. A mú­zeumnak a képtára pedig főleg a 16. századi olasz és a 17. századi holland mesterek mű­veiben gazdag. Az egyetem 40 rokokó és copf­stílusú fehér és zöld zománcos kályháiból ma is megvan 31 darab, Fellner Jakab rajzai alap­ján Mágner Károly győri kályhás készítette valamennyit, mind a magyar barokkori kály­hásipar remeke és fejlettségének bizonyítéka. Itt említjük még meg, hogy a líceum épületét 1925-ben Wälder Gyula műépítész, műegyeta-4

Next

/
Thumbnails
Contents