Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-10-01 / 10. szám

— Madamenak még nincs gyakorlata.

— Hogyan? — kérdi Eve csodálkozva, — miféle gyakorlatról beszél?

Egyikről a másikra néz, majd hirtelen megérti. Zavart lesz és kissé bizonytalan.

— Vagy úgy, — mormolja, — persze.

Eve' és Pierre egy rövid pillanatig érdeklődve nézik egymást, majd tekintetük a kislányt követi.

Ez most fedezte föl, hogy a tárcája eltűnt. Mindig izgaiottabban turkál a kosarában, még a tejesüvegbe is belenéz, a földön a bámészkodók lábai közt is keresgél, majd fölegyenesedik. Arcocskája zavart és sápadt, szája megvonaglik, szemeiben könnyek csillognak.

Eve, Pierre és ennek vezetője némán és zavartan figyelik a gyereket, még maga az agg is, holott érzelmi életének már tulajdonképpen el kellett volna tompulnia...

A kislány eltávozik; nehéz most neki a kosár és a tejesüveg.

Pár lépést tesz, lerogy egy padra, karjába temeti a fejét és keservesen elkezd zokogni.

— Szegény kukac, — morogja Pierre, — majd kap valamit, ha hazamegy.

Aztán hozzáteszi, most először egy kis keserű hangsúllyal:

— Hát igen!

Eve lázong:

— Hát igen! Ez minden, amit maga' most érez?

Pierre a meghatottságát szemtelenség mögé igyekszik elrejteni.

— Hát mit akar? Mi a csudát csináljak?

Eve vállat von.

— Semmit.

De ismét a gyerek felé néz.

— Ez igazán gyalázat, — mondja, — gyalázat, hogy az ember nem csinálhat semmit.

Eve és Pierre ismét egymásra tekintenek. Aztán Pierre hevesen elfordul, mintha egy terhes gondolatot akarna lerázni.

— Menjünk, — ajánlja az aggnak. — Kérem-■ .én követem.

Vezetője társaságában távozik, elégedetten, hogy másra figyelhet.

Eve is megindul, lehajtott fejjel, kezeit a reggeli köntöse zsebeibe dugva. Elmegy a kislány mellett, anélkül, hogy rápillantana, és csak megy tovább...

A régens palotájának kapuja.

Pierre és az agg megérkeztek a kormányelnök palotájának hatalmas kapuja elé.

Két óriástermetű zsoldoskatona fegyverzetben és tiszteletet parancsoló vigyázz-állásban zárja el a bejáratot.

Pierre hirtelen megáll. Az agg, aki alig tudta eddig követni, szintén megáll, de látszik rajta, hogy ismét meg akar indulni.

Pierre látható kedvteléssel méregeti a hatalmas kaput:

— Itt van. Ez az.

■— Tessék?

— Évek óta szeretném őt közelről látni.

— A régensi? — csodálkozik az aggastyán, — A régenst akarja látni? Komikus ötlet-■■ Nyomorult trónbitorló, semmi más.

— Engem érdekel, — feleli Pierre derülten.

Az agg erteilen, de udvarias mozdulattal

mutat a kapura:

— Ebben az esetben, kedves barátom, ne zavartassa magát.

Pierre habozás nélkül fellépked a lépcsőfokokon, és egy pillanatig a két őr magasságában megáll. Egyiknek majdnem az arcába dugja az orrát, úgy mondja:

— Ha tudnád, hogy kit eresztesz itt ál. ■ ■

Terem a palotában és a régens dolgozószobája.

Pierre és az aggastyán egy hatalmas, hosszú termen mennek végig, amelyben imitt-amott koruk kosztümjeiben néhány halott ül... Egy livrés inassal is találkoznak, akit maguk között átengednek.

Pierret láthatólag hallatlanul érdekli mindaz, amit lát. Az agg ezzel szemben mindent elég közömbösen szemlél.

Nemsokára egy hatalmas szárny asajtóhoz érnek, amely előtt szintén két zsoldoskatona áll vigyázz-állásban.

Ebben a pillanatban egy második inas megy el mellettük, fényes, fekete csizmában.

Az egyik katona gépiesen és szertartásosan kinyitja az ajtót, és az inas méltóságteljesen belép rajta.

Pierre, aki egészen közel áll az ajtóhoz, élénken megragadja az aggastyán karját, és maga után húzza, mialatt suttogja:

— Jöjjön!

Gyorsan belépnek az inas mögött, az őr becsukja az ajtót.

Hatalmas, pompázatos terembe jutnak, a háttérben mennyezetes ágy áll. Súlyos tölgyfaasztal, kényelmes karosszékek, bársonyfüggönyök, brokát faliszőnyegek és a földön vastag szőnyegek képezik a berendezést.

Az ágy lábánál ül a régens. Ingujjban van, tiszti nadrágban és harisnyában. Bajuszkötőt visel, és egy luxus cigarettát szív.

Széles, j ólmegtermett ember, kegyetlen arccal, látszik rajta, hogy nagyratartja önmagát.

Az inas tiszteletteljesen segít neki a csizmáját felhúzni.

Vagy tiz halott is van a szobában, közöttük egy asszony is; egyesek a székeken ülnek, vagy az ágyon, mások még a földön is. A többi fneg a falnak vagy a bútoroknak támaszkodik.

Ott van közöttük egy zsoldos katonatiszt, hasonló uniformisban, mint a régens; egy óriás a középkorból: egy alacsony-rendfokozatú zsoldoskatona; egy nagyon öreg ember hófehér bajusszal, botra támaszkodva; еду XIX. századbeli huszármentés tiszt, szorosan feszülő

38