Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-10-01 / 10. szám

BEM APÓ Bem József lengyel szár­mazású magyar altábornagyot a katonái rajongásig szeret­ték, és csak Bem apónak ne­vezték. Az 1831-i lengyel forrada­lomban a tüzérség főparancs­noka volt, és Osztrolenkánál tüntette ki magát. 1848-ban Bécsben tevékeny részt vett az októberi forradalomban, amelynek bukása után Ma­gyarországra jött, és felaján­lotta szolgálatait Kossuth La­josnak. Az erdélyi harctéren 1848 december havától kezdve győ­zelmesen harcolt, és a neve­zetes piskii csata után (febr. 9.) Szebennek és egész Er­délynek a birtokába jutott. 1849 március havában altá­bornagy lett. A segesvári csa­ta (jul. 31.) Lüders orosz tá­bornok győzelmével végző­dött, és ezzel Bem seregét kiszorította Erdélyből. A se­gesvári csatában Bem seregé­ben harcolt, és halt hősi ha­lált Petőfi Sándor. Aug. 9.-én a temesvári csata is Bem ve­reségével végződött, ami után Bem Törökországba mene­kült. Később a török hadse­regbe lépett, és mint török vezér az alepoi arabok ellen harcolt szerencsésen. 1850-ben halt meg Aleppoban. A magyar nép kegyelettel őrzi Bem apó emlékét, benne látja az emberi szabadság tántoríthatatlan harcos ának megtestesítőjét. Az 1956-os októberi szabadságharc ki­robbanása is Bem szobra előtt tartott tüntetéssel kezdődött. Tamási Lajos: Piros vér a pesti utcán. Megyünk, valami láthatatlan áramlás szivünket befutja, akadozva száll még az ének, de már mienk a pesti utca. Nincs más teendő: ez maradt, csak ez maradt már menedé­kül, valami szálló ragyogás kél, valami szent lobogás készül. Zászlóink föl, ujjongva csap­inak, selyem-szinei kidagadnak: ismét mienk a pesti utca! kiborulnak a széles útra, Ismét mienk a bátor ének, parancsolaton tiszta szívvel, s a fegyverek szemünkbe néz­­(nek: kire lövetsz, belügyminiszter? Piros a vér a pesti utcán, munkások, ifjak vére ez, piros a vér a pesti utcán, belügyminiszter, kit lövetsz? Kire lövettek összebújva ti, megbukott miniszterek? Sem az ÁVH, sem a tankok titeket meg nem mentenek. S a nép nevében, aki fegyvert vertél szivünkre, merre futsz, véres volt a kezed már régen Gerő Ernő, csak ölni tudsz? ... Piros a vér a pesti utcán. Eső esik, és elveri, mossa a vért, de megmarad­­a pesti utca kövein. (nak Piros a vér a pesti utcán, munkások — iíjak vére folyt, — a háromszin-lobogók mellé tegyetek ki gyászlobogót. A háromszin-lobogók mellé tegyetek három eskü vest: sírásból egynek tiszta köny­­(nyet, s a zsarnokság gyűlöletét, s fogadalmat: te kicsi ország, el ne felejtse, aki él, hogy úgy született a szabad­ság, hogy pesti utcán hullt a vér. (1956 okt. 29.) 21

Next

/
Thumbnails
Contents