Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-09-01 / 9. szám

Kolumbus.

— Miről volt hires Kolumbus?

— Arról, hogy affidavit nélkül ment Amerikába.

Házastársi enyelgés.

— Drágám, ne haragudj, de a rántás meg a hús már megint leégett.

—- Édesem, neked nem egy kereskedőhöz, hanem egy tűzoltóhoz kellett volna férjhezmenned.

Salamoni ítélet.

Annakidején Bölcs Salamon híres volt ítéletéről, amikor el tudta dönteni, hogy melyik anyáé az élő gyermek és melyiké a halott.

Élt abban az időben egy ikerpár, akik úgy hasonlítottak egymáshoz, mint két tojás. Az egyik megnősült, a másik nőtlen maradt. A nős nem sokáig élvezhette a házasság örömeit, mert mindkettőjüknek be kellett vonulni a háborúba. Egyszer csak hazajön az egyik iker. A fiatal menyecske ölelő karokkal siet eléje.

— Pardon, én a nőtlen vagyok.

Eltelik három hónap, és hazajön a másik fivér. Az asszonyka tárt karokkal siet az elé is.

— Pardon, — mondja ez is, — én a nőtlen vagyok.

Sem az asszony, sem a rokonság, sem a bírák nem tudják eldönteni, melyik közülük a férj, és az ügyet elvitték Salamon király elé. Ő elmondatja magának a történetet, gondolkozik egy kicsit, aztán így szól:

— Ketté kell vágni az anyóst.

Ebben a pillanatban az egyik iker elégedetten dörzsöli a kezét. Ez volt a nős.

de meg is lágyítja. Gyereke is lehet. A családos jobban ráveti a szemét a mások bajára.

— A nőtlen ember haragos vagy zsugori. Magának-élő. Én csak aszondom, rendes ember, ha nem pap, vigyen asszont a házho.

Már hajnalodott. Az egyik girhes, sápadt felkönyökölt az ágyban.

—< Hát te mit szósz? Iszen te is úrféle vagy.

A király felsőhajtott.

— Igaza van.

Az öregnek pirosra dagasztotta arcát a reggeli köhögés.

— Ládd-e!- Minek is akarsz te királ lenni? Keress magadnak egy rendes asszonyt, akit kedvvel ölelgetsz. Oszt mi köll még? Ládd, ha királ volnál, ezt se lehetne.

A folyosó vége felől kardok csörrenése, kemény léptek dobogása hallatszott. És indulatos szavaknak pattogása.

A király felfigyelt. A többiek is fülelni kezdtek.

— Talán a transzport — mondta az egyik.

A zárban megcsikordult a kulcs és nagy robajjal kinyílt az ajtó. Aranysujtásos katonatiszt toppant be s kívül fegyveres katonák merevedtek vigyázzba. A király ledobta a barna pokrócot és lassan felemelkedett az ágyból. A toloncok is kiugráltak, csak az öreg maradt fekve. A tiszt három lépéssel megállt a király előtt, mintha földbe verték volna.

— Királyi felségnek alázatosan jelentem Demetzky gróf, gárdakapitány, legmagasabb parancsra vár.

Az öregember felemelkedett az ágyban és összecsapta a kezét.

— ó, te szeginke, hát csakugyan királ vagy?

A király szomorúan intett vissza.

— Király.

Aztán a tiszthez lépett:

— Ezekről az emberekről gondoskodni kell. írassa fel a nevüket.

Amikor a várba ért, először is illatos fürdőt vett. Hidegtől és kemény fekvésben meggémberedett testét forró simogatással puhította a víz. Mosolygott, lehúnyt szemekkel s a lábait nyújtogatta gyönyörűségében.

— Jó! Jó meleg. Édes jó meleg víz.

Aztán hosszú álomba merült és este lett, mire a főudvarmestert magához engedte. Merészen nézett a szemébe, úgy érezte, most már ő is ember, aki bátor elhatározásokkal irányítja életét. Király, aki belső parancsa szerint cselekszik.

A főudvarmester alázatosan hajlongott.

—■ Királyi felségednek méltóztatott kegyesen kipihennie magát?

A király bosszúsan intett.

— Új elhatározásokat közlök önnel.

A főudvarmester mosolygott.

— Látom, felséged, a legújabb divatot követve, szakállát levétette. Régebben a divat követte a királyokat.

A király haragosan toppantott.

— Ne mosolyogjon, herceg. Nem tűröm ezt az alázatos iróniát. Igenis nemcsak a szakállamat, hanem azokat a bilincseket is levetettem, amiket maguk raktak rám. Ma éjszaka, négy toloncházi rab között, emberi szabadságom tudatára ébredtem. Ezentúl azt fogom akarni, amit akarok. Ma éjszaka...

A herceg a fejét rázta. A király elhallgatott.

— Nos?

— Csak arra bátorkodtam gondolni, milyen veszedelmes experimentum volt ez az éjszakai.

— Király vagyok!

A herceg arca megkeményedett, alakja fenyegetően kiegyenesedett.

— Épp ezért!

— Nem értem.

34