Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
IFJÚSÁGUNK NE BÁNTSD A MAGYART! (Részletek.) Cyrus király, mikor Cresus Sardis városát vitatta volna, azt Írja a história, a városnak megvételekor egy vitéz magára a Cresus királyra akadván, s nem tudván ki légyen, meg akarja vala ölni. Cresus király fia, aki egész életében néma vala, és soha egy szót nem szólhatott vala, ott találkozván akkor lenni az atyja mellett, látván veszedelmét atyjának, megszólala a vitézhez, mondván neki: Ne bántsd a királyt. Vajon nem hasonló-e az én mostani felkiáltásom, édes Nemzetem, te hozzád? Látok egy rettenetes sárkányt, mely méreggel dühösséggel teli, kapóul és ölében viseli a magyar koronát; én csaknem mint egy néma, kinek semmi profession! a mesterséges szólásra nincsen, felkiáltok mindazonáltal, ha kiáltásommal elijeszthetném ezt a dühös sárkányt, kiáltván: Ne bántsd a magyart! Szegény magyar nemzet, annyira jutott-e ügyed, hogy senki ne is kiáltson fel utolsó veszedelmeden?... De mi dolog ez, magyarok, hogy nem csak az őrállótok jelenségét hallván, hanem magatok szemével a veszedelmet látjátok, s mégis fel nem serkentek mély álmotokbul? Úgy hallom, a tengeri medve oly bátorságos és gond nélkül való a mennykő félelmétől, hogy mikor legjobban dörög is az ég, az mentül magasabb kősziklára felhág és ott édesden aluszik. Avagy talán ilyen securitással vagytok ti is? Úgy vagyon. Zrínyi Miklós. TÖRTÉNELEM: KITŰNŐ (Folytatás) Betyár elégedett szuszogással telepedett a szék alá s nedves orrát két mancsára fektette. Nemsoká azonban halk vakkantással jelezte, hogy jön valaki, méghozzá ismerős, mert az idegent minden jó kutya megmorogja. Már kopogtak is az előszobaajtón, s mivel nem volt becsukva, be is dugta rajta a fejét Igaz Laci, Rétiék “legközvetlenebb” szomszédja. Hogy miért volt közvetlenebb, mint a többi? Mert Igazék kertjét csak egy alacsony kerítés választotta el Rétiek udvarától, s Laci, az egyetlen Igaz-gyerek, mióta csak kapaszkodni megtanult, ezen a kerítésen járt át Rétiékhez. Minden ősszel elmondták ugyan, hogy “tavasszal ajtót vágatunk a kerítésbe”, de erre nem került sor. Minek is? Lacinak egyre hosszabbra nőtt a lába s kis nekilendüléssel harmadik elemista kora óta túltette magát a kerítésen. Most is ott jött, sáros cipője talpát restelkedve dörgölte a lábtörlőbe. — Ne haragudj, hogy így berontok, Sándorkám, fontos hírrel jövök! Laci, a hosszú egyetemista csontos-bütykös markában szorongatott egy agyonolvasott újságot. A lapot Sanyi elé tette, majd szemüvegjét teljesen fölöslegesen megtörülte s visszatette nyerges orrára. Akkorákat nyelt, ádámcsutkája majd kiugrott. —. Olvasd! Sándor bátyám mikor jön? Beszélnem kell vele!... Nem volt türelme, hogy végigvárja Sanyi olvasását. — Mit szólsz?... — Várj, még el sem olvastam. Kik szerkesztették ezeket a pontokat? Az újság, a kommunista “Szabad Ifjúság” valóban nem mindennapi híreket tartalmazott. —■ Mi ez? “Általános egyenlő és titkos választásokat követelünk az országban, több párt részvételével?” De hiszen — nézett csodálkozva Sanyi, aki sokszor hallgatta szülei beszélgetését — édesapa azt mondta, hogy ha a kommunista párt mellett új pártot alakítanának, minden magyar oda menne! 54
