Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-08-01 / 8. szám
GÖDÖLLŐ 25 évvel ezelőtt volt a IV. Cserkész Világjamboree Negyedévszázada már, hogy augusztus 2-án megnyílt a IV. világjamboree Magyarországon, Gödöllőn, 30.000 cserkész vett részt rajta a világ minden részéről 42 nemzet képviseletében. A Jamboree parancsnoka gr. Teleki Pál, a tiszteletbeli magyar Főcserkész volt, a vezérkari főnök pedig kisbarnaki Farkas Ferenc. Ez alkalommal másodszor jött Magyarországra Lord Baden Powel, a cserkészet alapítója és az első világfőoserkésze. A búcsúbeszédében a következőket mondotta: — Mindnyájan viselitek Magyarország Csodaszarvasának a jelvényét. Szeretném, hogyha kincsként őriznétek a jelvényt, amikor innen elmentek. Úgy nézzetek erre a Csodaszarvasra, mint a cserkészek tiszta szellemére, mely vezet benneteket a cserkészek magasabb céljainak megvalósítása felé: kötelességteljesités az Istennel, Hazával és az embertársainkkal szemben. ♦ Itt megismerték Hazánkat a külföldiek — magukkal vitték egy élni és küzdeni akaró nemzetnek a képét. Az otthoni eseményekkel kapcsolatosan most sokan siettek segítségünkre olyanok, akik annak idején ezen a Jamborcen ismertek meg bennünket, és szerették meg a magyar népet. ♦ Tormay Cecil, a híres magyar írónő, közvetlenül a jamboree után a következőkben mondja el a tábor jelentőségét: “Amikor szóbakerült annakidején, hogy a jamboreet Magyarországon fogják megtartani, az egész világ csodálkozott. Hazament az örsi összejövetelről az egyik — nem tudom én milyen nemzetiségű — fiú, és azt mondta az édesanyjának: Anyám! Legközelebb Magyarországba megyünk világtáborozásra... Ám az anyja bizonnyal megkérdezte: Hol, merre a világ végén van ez az ország? És akkor a kisfiú elővette az iskolai atlaszát, megkereste a kicsi térképen a mi még kisebb országunkat, és rámutatott: Ez az. Ez a kép az anya szemének nem mondott anynyit, mint amennyit a szivének mondott későbben az, amit ez a kisfiú elmesélt őneki a mi országunkról a jamboree után. A távoli édesanyák fiaik elmeséléséből mérik fel egy ősi kultúrnép valóságát. A gödöllői világtáborozáson olyan barátságok szövődtek biztosan, amelyek még beleszólhatnak a világ történetébe.’’ 55
