Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-08-01 / 8. szám
Összeráncolja a homlokát, látszik rajta, hogy számol. Összehasonlítja az ő fizetését az enyémmel. Aztán megvetően végignéz, leköp és otthagy. Közben valami olyant mormog, hogy kapitalista. Nem tehetek róla, de hangosan fel kell nevetnem. A nevetésemre visszafordul, és izzó gyűlölet van a szemében. Egészen vidáman kalapálom tovább a tört téglákat. Már nem izgat nagyon, hogy a tenyerem fáj az ócska vastól. Észre se veszem, hogy visszajött. Ott áll előttem, de nem néz rám. Zavarban van, szinte alázatos. —• Pán! — szólít meg halkan. — Hány pár selyemharisnyát tudott volna venni a fizetéséből? Sanyinak mégis csak igaza volt. Ez is nő... Nem mese ez, gyermek! Igaz, valódi, hamisítatlan történet, hogy egyszer Pesten élt a török császár lánya, akit Katica névre kereszteltek és bizonyos, hogy a gyönyörűségesen szép belvárosi plébániatemplom szentélyében harmatozta rá a keresztvizet a plébános. Ott lakott az akkori Buza-piacon, ami a budai hévvizekkel szemben volt, de Pesten; a mai Molnár-utca eleje táján feküdt. Ott volt a vak Murat szultán derék kőháza, magas kőfallal kerített udvarban, cserepes tetővel, aminek lehetett vagy 1000 forint az értéke. Nagy pénz ez akkor. Ez az “akkor” Zsigmond, a király, a császár idejében volt, amikor ezer forint... no, ne is beszéljünk róla! De hogyan jutott ahhoz az a régi, kicsi Pest, hogy a hatalmas török birodalom padisahja lakjon benne, még hozzá vakon? Pedig akkor még nem is álmodott senki arról, hogy Pesten valaha a félhold lesz az úr. Nagy története van ennek. II. Bajazed szultán, mikor 1389-ben trónra lép, — nyugodt kormányzása érdekében — a jó testvéreit belefojtotta a Boszporusba. — Allahnak sincsenek vetélytársai! — mondá és békésen pöfékelt narghiléjéből (akkor már volt narghile? Nem tudom...). Az egyik megfojtott öccs fia, Murad, ezidőben a görög császár börtönében raboskodott s amikor hire jött, hogy Bajazed szultánt Ázsiában nagyon verik Timurkhán seregei, Murád valahogy megszökött, Konstantinápolyba ment s ott nagyügyesen kikiáltotta magát az európai Törökország szultánjává. A “pünkösdi szultánság” nem tartott soká. Bajazed fia sietve Európában terem, rátör Vitor nagybátyjára, elfogatja s nem követi atyja példáját, nem öleti meg, de megvakittatja és útnak ereszti, menjen, amerre tud. így lesz hontalanná Murad, az exszultán. Családjával, feleségével, két fiával, Daud Cselebivel és Orchan béggel és ölbeli kislányával útra kel, és sok kaland után Magyarországba ér s itt Zsigmond király védelme alatt megtelepedik Pesten. A vak Murád nagyszerényen kér a királytól valahol az ország területén egy kis házat, ahol családjával meghúzza magát. Zsigmond, az első koronás bohém egyet legyintett a kezével és azt mondta: — Menj csak be Pestre. Ha egy ház ott megtetszik neked, már a tied! Neked adtam!! így foglalta el a szultán családja Pestnek akkori legszebb, legkényelmesebb házát a Búzapiacon. Abból persze még sok kellemetlenség lett, de azoknak is vége lett azzal, hogy Onven Péter uram, Pest város akkori bírája, a volt tulajdonosnak, aki visszakövetelte a tőle violentiával elvett házat, csak annyit mondott, Összecsapván a kezeit: — Oh Istenem, Istenem, mi nem jut az eszedbe, te szerencsétlen? Hiszen azoknak a jó embereknek királyi adománylevelük van a te házadra. Persze, mindenféle igénynek ezzel vége lett. A szultánék nyugodtan éltek ott, a búzapiaci kényelmes házban. Múltak az évek. A vak apa jól meghízott és nappal szuszogott, éjjel hortyogott. A két fiú közül az idősebbik, akit az egykorú okmányok David Chalopia-nak neveznek — rigómezei ütközetben elveszett, eltűnt... s egykét év múlva ismét előkerült Lengyelországban, ott katholizált és családot alapított. Az ifjabbik Orchán bég — úgy látszik, kicsit trotli volt, soká élt, de nem tudnak róla, hogy csinált volna valami említésre méltót. Családja sem maradt. A család két nőtagja felvette a katolikus vallást. Allah a nőkkel nem törődik, azok Pesten kényelmesebben élnek feredse nélkül, meg Hunyadi János, aki már akkor az ország kormányzója, szívesen veszi, ha otthagyják a pogány hitüket, hát a feleségből, a korán elvirágzott szépségből lett Ágnes, a leányból, a kelet szép liliomából lett Katalin, Kata, Katica... A család igy a Hunyadiak jóindulatához férkőzött. A kormányzó, a “kereszténység gladiátora”, most Katicának megerősítést adott a Buza-piaci házra, hogy zavartalanul lehessen ura a szép kőháznak. 18
