Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-08-01 / 8. szám

(LOS CARPATOS)

Szépirodalmi, képes családi tolyóirat a világon szétszórt magyarok részére

Szerkeszti Kótai Zoltán

L ÉVFOLYAM 8 SZÁM (9) Reg. de la Prop. Intelectual 577.537

1958. AUGUSZTUS

A szeniisiváni állameszme

gróf Teleki Pál

A magyar nemzet Szent István adományában, a szentistváni gondolatban, e gondolat emlékében és hagyományában él. Mi a titka annak — kérdezi majdnem minden idegen és talán sokszor magyar is — hogy kilencszáz éven át magyar és idegen vérből származó királyok, nagy államférfiak s egy önérzetes és szabadságszerető, sőt széthúzásra is hajlamos nemzet állhatatosan és folytonosan ki tudott tartani egy gondolat mellett? Kitartott mellette az ország egysége idején és az ország szétdarabolásának ideje alatt, a Dunántúlon éppúgy, mint Erdélyben, az ország három részre szakadásának korszakában, a nyugati végeken éppúgy, mint keleten és akkor is állandóan ennek a gondolatnak hordozója, letéteményese volt. Kitartott e gondolat mellett olyan Európában, amelynek államfelfogása — akár nyugati, akár keleti, akár pedig középső részében — oly élesen különbözött a szentistváni gondolat világától. Kitartott Európa történetének a maguk történetét is befolyásoló minden korszakában, a feudális lovagkorban, az abszolút királyságok és császárságok, fejedelemségek idejében.

Ez a szentistváni eszme, vagy gondolat, vagy tán valami örökérvényű kell, hogy legyen. Ez az eszme nem egy ember agyában született meg. Nem újonnan és hirtelen, a réginek félretevésével született valami. Ez az eszme nem volt keletkezésében forradalmi, még csak nem is korát megelőző gondolat. Nem átmenet nélkül, hanem a réginek a keretéből született. És ha jól látom a különbséget, a között ami okos

és ami bölcs, sokkal inkább a bölcs az a kifejezés, amelyen hangsúly van és amely valóban jól jellemzi Szent István elgondolását. A szentistváni állameszme két hagyománynak, a lélek két tartalmának: a magyarnak és a kereszténynek egységesítése. Egybeforrasztása olyan földön, amely a keletről magunkkal hozott magyar hagyományoknak természeténél fogva még ma is otthona és amely fekvésénél fogva a keresztény egységnek első kiinduló pontja, Európának ezen a részén.

Ez a gondolat: nemzeti és keresztény, mint két eszme, két valóság, két hagyomány házassága a Duna-medence templomában, amelyen kívül nincsen számodra hely, — jelen, múlt és jövő magyarja. Ez a gondolat jelenti a keresztény Magyarországot megteremtő király ragaszkodását népünk hagyományához, életformájához, szervezetéhez, jellegéhez, tartalmához, E gondolatnak köszönhető, hogy a magyar magyarnak maradt nemcsak államiságának egészében hanem részleteiben, az állam szervezetének kiépítésében is.

Másrészt keresztény ez a gondolat, a keresztény család szigorú, patriarchális alapjain nyugszik, ezen át is és mélyebben, Istentől való formájában, a király és a nemzet, mint atya és gyermeke kapcsolatában. A szabad nemzet fejedelme és a keresztény családapa összeforrott Szent István egyéniségében és ez az, ami itt századokon keresztül érvényesült. Lelkileg mindnyájan tőle származunk és 6 az, akihez politikai gondolatainkat, mint ősforráshoz, visszavezetjük.

I