Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-07-01 / 7. szám

tökéletesebb, szabályozható formában előállíta­ni. Nemsokkal ezután újra hozzákezdett régi álmának, a világtrösztnek megvalósításához. Főleg Amerikát szeretné meghódítani. Létre is jön egy Nobel RT, egymillió dollár alaptőkével Persze, Nobel alig láthatott valamit a pénzből. Az egész vállalatot csak azért csinálták, hogy a közelébe kerüljenek, és megkaparintsák a gyár­tási titkot. Éveken keresztül mindenütt felbuk­kannak állítólagos Nobel-vállalkozások a No­­bel-féle találmány kiaknázására. Éveken át mást sem tesz, mint pereskedik. Végre 1873-ban kiegyezik. Békét köt. Az összes pereskedők egyesülnek a “The Atlantic Giant Powder Со.’’-ban. És svéd vezetés mellett létrejön végre az első komoly gyár, amely tényleg jogosult dinamit gyártására. Nyolc év alatt kiépül a világtröszt hálózata. 15 gyár önti ki a világba a Nobel-dinamitot. Alfréd most már elvonultan él Párizsban a Rue Malakoff 59. alatt lévő laboratóriumában. A gyárakkal már nem törődik. Csak a kísérle­teinek él. Trösztjének egymással konkurráló gyárai közt ő a békebíró. 1881-ben megpróbálja a lőgyapotot nitrogli­­cerinnel egyesíteni. De hogyan? Egész éjjel ál­matlansággal küzdött. Megvágta az ujját. A seb fájt. Nem hagyta nyugodni, kollodiumot tett rá, de az csak tovább fájt. Újra gyötri a kérdés, mi lenne, ha éteralkoholt nitroglicerinnel keverne? Kiugrik az ágyból, átmegy a laboratóriumba. Reggelre feltalálta a robbanó zselatint. A francia kormány földművelésügyi minisz­tere, Barbe, nagy híve és munkatársa. Kitör a világraszóló Panama-botrány. Barbe és azok barátai, akik valamilyen formában közel álltak a Nobel-művekhez, erős támadásoknak vannak kitéve. Nobel fél, hogy ez a kapcsolat a tröszt­nek ártalmára lesz. Ezzel egybeesik, hogy a kor­mány nehezményezi Nobelnek, hogy egyik új szabadalmát, a füstnélküli lőport, Olaszország­nak adta el. Kémkedéssel vádolják. Házkutatást tartanak nála. Ez mind annyira elkeseríti, hogy 1891-ben Olaszországba utazik, San Remoba. Megveszi a Rossi-villát, és azt átépítteti. Itt megvalósul másik álma. Olyan laboratóriumot épít, hogy egyenesen a kísérleti teremből híd vezet ki a Földközi tengerre. Ettől kezdve csak­is kutatásaival foglalkozik. 355 szabadalmat jelentett be a fizika és kémia majdnem minden ágában. Főleg a zajtalan lövés megoldásával foglalko­zik. De ez a fáradozása sikertelen marad. A külső világgal vajmi keveset törődik. De nem lesz keserű, szívtelen ember. Minden tehetséges feltaláló és kutató nála anyagi segítőre talál. 1896-ban betegeskedni kezd, és ettől kezdve teljesen hátat fordít a világnak. Olvasni kezd. Előveszi kedvenc költőjét, ifjúkori bálványát, Shelleyt. Az ő mintájára, alig 18 éves korában írt egy balladát. Cenci Beatrix tragédiáját. Most ebből a költeményből svédül ír egy prózai el­beszélést. A nagy francia és angol költők ta­nulmányozásába merül. Az idő eljár. A régi, ambiciózus kísérletező fiatalember feje fehér lett, mint az alpesi hegycsúcsok. Már nem álmodozik, hanem gon­dolkodik. Valószínű, hogy a fiatal Nobel nem látta a nagy és világraszóló találmányának gyakorlati következményeit, ő a lőporral és a dinamittal építeni akart. Sokat élt, dolgozott és látta a világot a ké­sőbbi vegyész és organizátor. Aztán elfáradva, kiábrándulva a pénzből, az élet hangos sike­reiből, a még nem nagyon öreg, 63 éves Nobel elfordítja a fejét a világtól. Fáradt, csalódott arccal néz ki szobája ablakából, és feleszmél, de azért a jövő emberében hívő lélekkel nézi az idő megállíthatatlan múlását. Gondolkozott. Elővette ifjúkorának gondolatait? Ez titok. De valamit láthatott a világban, az életben, a poli­tikában. Meg kellett, hogy érlelődjön, hogy kia­lakuljon benne egy világkép, egy hitvallás, mert csak ez írathatta alá azt a végrendeletet, mely vagyonának oly tetemes részét, amely megfelel 180 ezer svéd korona ötszörösének, a létesítendő Nobel-alapra testálta. Ez alapnak célja az emberi együttműködés és béke. A be­tegségekkel harcoló orvostudomány és élettan, a kultúrát és az ember magasabbra törését elő­segítő fizika és kémia, az emberi lelket neme­sítő legmagasabb művészet, az eszmei irodalom támogatása és ezeken belül az emberiség meg­békélése terén állomást, vívmányt jelentő ered­mények dijakkal való jutalmazása. A puskaport nem tekintette tudományos vagy technikai haladásnak, hanem a saját élete és az emberiség egyik legtragikusabb eltévelyedésé­nek. A sanremói remete az utolsó évek alatt végigolvasta a világtörténelmet. Végignézte a saját élete történetét is. Vezekelni akart a sok bűnért, amit elkövetett az ember. Utat mutatott, megmutatta az egyetlen utat, amely a biblia útja és amelyen haladni kell. Itt jegyezzük meg, hogy két magyar is van, aki Nobel-dijat nyert: Szentgyörgyi Albert, 1937-ben az élettani és Hevessy György, aki 1943-ban a vegyészeti dijat érdemelte ki. Eze­ken kívül még három magyarszármazású No­­bel-dijas van: Zsigmondy RiChárd (1925) vegyé­szeti, Lénárd Fülöp (1905) fizikai- és Bárány Róbert (1914) orvosi nyertes. Az utóbbi három nem született Magyarországon. Helyszíni közvetítés Indiából. .. 50

Next

/
Thumbnails
Contents