Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-07-01 / 7. szám
Értavi Barát: TÖRTÉNELEM: KITŰNŐ (Folytatás) Szent István unokája Skócia patrónája. Édesanya jött be a szobába. Arca gondterhelt volt, szeme árnyékos- Fáradt hangon mondta: — öltözzetek. Be kell mennem a hivatalba. Apa nem enged egyedül, ti sem maradhattok itthon. Megnézzük, mi van a városban, lehet, hogy apáék hivatalában is folyik a munka. Egy-kettő, öltözni! Mari, még mindig így állsz? A Hév jár ma, azzal elmegyünk a Margit hidig. — De, Édes! — tiltakozott Sanyi. — Hogy érünk haza fél tizre? —- Fél tizre? Sehogy .Mért akarsz fél tizre hazaérni? Nincs ma tanítás. — Hát... mert... Petiék jönnek és... — Petiék kibírják nélküled egy napig. Nem akarom, hogy elcsavarogjatok, amikor olyan bizonytalan a helyzet. Sanyi vörös lett. Szó nélkül bevonult a fürdőszobába. — Elcsavarogni! Csavargásnak nevezi édes, mikor ők... De honnan is sejtené? Isten őrizz! Nem tud semmit, csak aggódik. Nem csoda. Újpest felől most is valami fegyverdörgést hallani... Talán ágyúznak is... Marhaság ilyenkor dolgozni menni! Statisztikai Hivatal! Nevetség- Most forradalom van — okoskodott — az oroszokat kell kiverni. Majd aztán lehet a statisztikához fogni!... Persze, az ilyen lázongó gondolatoknak semmi értelmük nem volt. Együtt kell bemenniök. Majd valahogy megteszi “elszakadó hadműveletét”, lesz, ami lesz! A fiúk azt hiszik majd, megijedt, elszökött... Nem! Ez lehetetlen! Teljesen felöltözött. Haja makacsul ágaskodott fejebúbján. Vizes tenyerével simítgatta, majd türelmetlenül kapta az ollót és kinyírta a makrancos hajcsomót. — így. Jó. .. — nézte magát a tükörben. — Milyen sápadt az ábrázatom... A gyomrom is émelyeg... Képtelen lennék reggelizni. Jaj, a fiúk!... Lázas sietséggel kotorászott elő egy füzetet. Lapot tépett ki s ráfirkálta: “El kell mennem! Utánatok megyek, amint lehet!” Ez így nem jó. Nem mond semmit. Nem hiszik majd el... Mari kiáltott be, kabátban, sapkával. Sanyi hirtelen zsebéb' gyűrte a papirt, táskáját felkapta. Legalább ezt viszi. Két üres sörös üveg lapult benne. Meg dugók. Meg kanóc, még tegnap este készítette el őket. — Mehetünk. Vissza sem nézett, mintha menekülne. Édesapa, mint máskor is, ha együtt mentek valahová, elől várt, a kertajtónál, s édes még újra bekukkantott mindenhová, megnézni: viz, gáz, villany rendben van-e. —- Nem vette észre, hogy nem reggeliztem! — gondolta Sanyi megkönnyebbülten, aztán Betyárral hadakozott, az mindenáron utánuk akart szökni. Végre elindultak. Sanyi, mintha csak ott, a sarkon vette volna észre, felkiáltott: — Jaj, a fiúknak üzenetet kell hagynom, hogy este találkozunk! A második évezred fordulóján Dánia volt az Északitenger s a Keleti-tenger legyőzhetetlen hatalmassága. Nagy Kanut, a rettegett vezér, 1016-ban meghódítja Britanniát, az angolokat uralma alá kényszeríti, s Vasbordájú Edmond családját elűzve, magát királynak téteti. Az angol királyfiak: az ifjú Edmund és öccse, Edvard ,száműzetésük alatt a magyar király, Szent István, udvarában találnak menedéket. A pécsváradi apátság mellett kapnak birtokot. Edmundot pár év múlva magyar földön éri a halál. Edvard feleségül kapja Szent István leányát, Agathát. Ebből a házasságból születik Margit leányuk. A magyar földön élő, s ezért “tengerentúlinak’’ nevezett Edvard herceget 1037-ben hazahívják, amikor is, a krónikák szerint, “nagyszámú magyar kiséret telepedett le velük” Angliában. Több skót főúr, mint a Leslie-k és a Drum!mond-ok, máig is ide vezetik vissza családfájukat. Később Margit Malkholm skót király felesége lesz, s 1070-ben királynévá koronázzák. A legenda nagy melegséggel emlékezik meg a jószívű, derék királyasszonyról, akit már életében “a nép gondos anyjaként” tiszteltek, és 1251-ben történt szenttéavatása után méltán lett Skócia patrónája. Közel negyedfél századon át uralkodó Plantagenet-dinasztia Nagy Alfrédtől kezdve Skóciai Szent Margiton, Szent István királyunk unokáján, át Vezette le származását 51
