Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-07-01 / 7. szám

Másnap a díszlet ugyanolyan. A nap ragyog az égen, kicsit talán unatkozik is, mert egyetlen felhő sincs körülötte. A felborzolt Duna vize is ugyanúgy csillog, de a Jóistenke ma nem a szerelmeseket hívja, hanem kis fekete pontokat rajzol az égre. A kis pontok közelednek és a madarak énekét a sziréna hangja fojtja el.

Lezavarnak a pincébe. Szótlanul ülünk a testetlen fapadokon és hallgatjuk a távoli robbanásokat.

Vége a légitámadásnak. Nyugtalanul rohanok a házuk felé. A villamosok nem járnak, a távolban csúnya fekete füst száll az ég felé.

Már messziről látom, hogy a házat találat érte. A homlokzat áll, de a mennyezetet sok helyen átszakította a bomba. A légnyomás bútorokat, csillárokat lökött az utcára. A házzal szemben az egyik fán az ő függönyük lóg. A fa olyan, mint egy részeg menyasszony.

A házat körülzárták és nem akarnak odaengedni. Hirtelen nem tudom, hogy könyörögjek-e a rendőrnek, vagy leüssem, amikor ő már jön is felém. Arca, ruhája poros, kezében egy palacsinta-sütőt szorongat. Csak ezt mentette meg. Hangja határozott:

— Holnap megesküszünki

Most azonban nekem vannak aggályaim.

—• Az én lakásom kicsi, hiszen a nénéid is... Keresnünk kell egy nagyobb lakást előbb, meg bútorokat. Sok minden kell egy házassághoz.

De most sincs igazam.

—• A házassághoz nem kell más, csak egy nő, meg egy férfi; én nő vagyok és mondja — maga férfi?

Mindig ilyen pimasz kérdései vannak.

Esztergomi Bazilika

Massimo Bontempelli:

SZERELMESLEVÉL VÁLASSZAL

Drága Barátnőm,

ugy-e szabad így neveznem? Igen, igen, hiszen ma reggel megtaláltam a frakkom zsebében a lakása címét. Női kéz írta egy névjegyemre. Csakis a Maga keze lehetett. Ez, hogy megadta nekem a címét, és méghozzá a zsebembe is tette (legalább is én így képzelem, tekintetbe véve ma éjszakai lelkiállapotomat), drága és baráti cselekedet volt. Tehát “drága barátnőm .... ”

De vajon miért írta fel számomra a címét? Nyilvánvalóan vagy azért, hogy írjak Magának, — gondoltam, miközben újra és újra szemügyre vettem a névjegyet, — vagy, hogy meglátogassam. De ha azt akarná, hogy személyesen keressem fel, akkor a lakáscim mellett időmegjelölés is volna. Ez a következtetés úgyszólván magától adódik.

Mégis félóra hosszat törtem a fejemet ma reggel, amíg végre rájöttem. Ezt a félórát a

fürdőkádban töltöttem. Közben az elmúlt éjszakára gondoltam, és álmodozva nézegettem a titokzatos névjegyet. A fürdőkád mellett egy székre tettem, föltálmasztva, hogy a vízből is láthassam. Időnként kinyújtottam a karomat a fürdőből, megszárítottam a kezemet, és szinte babonás áhítattal felemeltem a kis kartonlapot, hogy újra és újra elolvassam a Maga nevét és címét.

A fejemet még nehéznek éreztem. Gyönyörű volt az az estély Brandimarti markéza házában, de túlságosan színes és fényes. Hogyis magyarázzam___Van egy furcsa sajátosságom: a túlságosan élénk színek, különösen a színes fények elkábítanak. Elszédülök tőlük, és úgyszólván elvesztem az öntudatomat. Ami ilyen állapotban történik velem vagy körülöttem, arra utólag alig emlékszem. Most például csak annnyit tudok, hogy a múlt éjszaka hosszan beszélgettem Magával: igen, minden kétséget kizáróan Magával. Az emlékezetemben színek és fények forgataga gomolyog, és köztük ott van Maga is. Azt például pontosan tudom, hogy annak a hosszú teremnek a bal sarkában ültünk

23