Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-07-01 / 7. szám

ború utáni konfliktus megoldását. A kétpólusú világban egy harmadik erőpólus képzése nem szükségképpen háborús akció ugyan, de nem vitás, hogy ehhez az érdekelt népek legmagasabbfokú erőfeszítésére van szükség. Bizonyos ugyanis, hogy amíg Európa nem tud olyan erős lenni, hogy a két létező erőgócpont bármelyikével összemérhető akcióképességűvé váljék, sem az egyik, sem a másik téridegen hatalmi alakulat nem mondhat le az itt szerzett befolyásáról és a vele ellentétes pólusra vonatkozó ellenőrzési lehetőségéről. A téridegen erők kivonása szükségképpen be kell, hogy következzék abban a pillanatban, amikor Európa le tud mondani akár az egyik, akár a másik téridegen hatalom gyámságáról, mert azt egyik beavatkozó fél sem kockázthatja meg, hogy protektori ambícióival a kialakuló harmadik erőgócpontot a másik érdekszférájába szorítsa, (lásd: az arab világnak a szovjet érdekszférába való szorítását).

Ne ejtsen tévedésbe bennünket a pillanatnyi helyzetkép, látván, hogy a szabad Európa ma nem egyéb, mint az U. S. A. katonai, gazdasági és politikai protektorátusa. Ez az alaki helyzet csak addig tartható fenn, amíg lényegesen túl nem haladja a megfelelő potenciális tartalmak jelenlegi alárendeltségi viszonyát. Ezért mondhatjuk, hogy az idő nekünk dolgozik. Az európai népek háború utáni rekuperációja egy emberöltőn belül teljessé válhatik, a visszaszerzett külön nemzeti erők összefogása pedig ma már nemcsak józan belátás kérdése, hanem annál is több: szükségszerűség. Hiszen nagykorú népekről van szó, és a külön-külön függőség helyett az együttes függetlenség választásáról kell dönteniük, amint azt ma már több európai politikus vallja.

Csak ha így nézzük a világpolitikai konstelláció jövőbeni alakulását, lehet a mi emigrációnknak nemzeti hivatása.

Eddig az emigrációban azok, akik szóhoz jutottak, nem merték az igazunkat hirdetni, hanem ;a győző szájaize szerint beszéltek, Trianon brutális intézkedéseit vagy revíziót nem emlegettek. A szellemi baktériumháború megnyilvánulása, hogy mindenkit némaságra kárhoztattak, aki nem ezt a vonalvezetést követte.. A magyar irredenta gondolat elhallgattatása a mai kétpólusos világ számúra nemcsak a magyar ügy, de az európai gondolat jól átgondolt támadása is, 'mely \a tradicionális történelemszemléletétől igyekeznék megfosztani a keresztény Európát. A hősi szemlélet lekicsinylése nem jelent mást, mint ebben a térségben ü két idegen hatalmi befolyás állandósítását.

A magyar emigráció szellemi vezetőinek legnagyobb tévedése az, hogy hajlandók tévedésnek minősíteni a Yaltában tanúsított angolszász magatartást és mindazt, ami ebből Középeurópára nézve következett. Ennek folytán, immár több mint egy évtizede találgatást folytatnak azirányban, hogy mikor fogja ez a nyugati közvélemény tévedését belátni, ahelyett, hogy belátná végre: Yaltában nem tévedés történt, hanem egy 50 éves céltudatos politikai aknamunka sikeres befejezését ünnepelték. Európa megkapta a kegyelemdöfést.

A nagy tévedés kiindulópontja az a világnézeti különbség, ami a yaltai osztályostársak államszervezetében és társadalmi életfelfogásában megnyilvánul. Pedig az emberi szabadságjogok védelmének kihangsúlyozása és a demokratikus államszervezet egyedüli érvényének politikai hitvallása legfeljebb azt jelentheti, hogy az angolszász társadalmak semmiképpen sem akarnak szovjet módra berendezkedni. Túlzás azonban ebből arra következtetni, hogy Európa és a világ felosztása ügyében ma kevesebb volna a hallgatólagos egyetértés a két hatalmi pólus között, mint Yaltában volt.

Az ellenkező feltevést (tehát, hogy az egyetértés teljes), igazolja az a tény, hogy az U.S.A. által patronált katonai szövetségek (Nato, Atlanti Paktum, Bagdadi Szövetség, stb.) tisztán katonai szervezetek, hijjáOi minden politikai programmnak, tehát nem mások, mint a második világháborúval elért status quo megmerevítésének eszközei. Hogy példával szolgáljunk, magyarul ez annyit jelent, hogy nem Korea egyesítése a cél, hanem csupán annak megakadályozása, hogy a szovjet Dél Koreát megszerezze. így tisztára a két bizalmatlan viszonyba került osztályostárs egyéni vitás ügyévé változik minden megoldásra váró konfliktus a felállított status quo szenvedő alanyainak teljes semmibe vételével. Ezzel magyarázható az UNO akcióképtelensége a magyar szabadságharc ügyében, amikoris még a szevezet alapokmányában lehetővé tett legenyhébb szankciók is elmaradtak. Jól értsük meg! Az oroszok megsértették ugyan az emberi szabadságjogokat, de nem sértették meg a yaltai status quo-ra vonatkozó egyezséget, tehát Eisenhower a megválasztása utáni napon siet kijelenteni, hogy a magyar ügy miatt Oroszország ellen nem fog fellépni. Sapienti sat!

A magyar irredenta: Ha végre hajlandók

vagyunk belátni, hogy sem jogszabály, sem bírói forum nincs, aminek alalpján és ahová a magyar jóvátétel ügyével fordulhatnánk, nyilvánvalóvá kell, hogy váljék, hogy a történelmi magyar keret visszaállítására a Duna medencében, kizárólag az ott élő népek jogosultak és képesek. Ebből aztán következik egy további lépés, az illetékes népek egységének megteremtése, illetőleg az egyazon célra irányuló különkülön akciók egybehangolása. Illetékes népek alatt rajtunk kívül elsősorban a horvát és a szlovák népet kell értenünk.

6